Élő Víz, 1949

1949-szeptember / 19. szám

KAGAVA* A g-yakorlati keresztyén. Fiatal, 21 éves theologus volt Kagava — ke­resztyénné még serdülő fiú korában lett —, amikor otthagyja a Kobe egyik lejtőjén épült gyönyörű sze­mináriumot, elszakad az annyira hajlamai szerint való tudományos stúdiumtól, fölrakja egy taligára ke­véske cókmókját és 1909 december 24-én letelepszik Kobe külvárosában, a hírhedt Sinkavában. Valósággal a pokol előtornáea volt ez a városrész. 11,000 ember lakta. Valamennyien az élet hajótöröttéi közül ke­rültek ki: tolvajok, hamisjátékosok, kiszabadult fe- gyencek, megrögzött munkake. ülők, koldusok, elha­gyott asszonyok, züllött nők, nyomorékok, szellemileg fogyatékosok. Buján tenyészett itt a bűn minden fajtája s ennek velejárójaképpen a mindenre rátele­pedő szenny és bűz. Kagava munkáját már itt, pályája kezdetén is, az a kettősség jellemzi, amely ma is jellegzetes vo­nó.-a munkásságának. Az evangélium hirdetését te­kinti ugyan első és legfőbb feladatának, de ettől elválaszthatatlannak tartja a testi nyomorúságnak is segítségére siető szeretetmunkát. Ez a kettős cél­kitűzés határozza meg kezdettől fogva napi munka­rendjét. Reggel 5 órakor már talpon volt és tanította azt a néhány fiút, akik szellemi tekintetben kiemel­kedtek a többiek közül s akiket nem volt lelke iskolázatlanul hagyni. Voltak azonban olyan napjai is, amikor mag. 2 órakor kelt, Rogy a kikötői 'munká­soknak — a hajók kirakodása már a kora hajnali órákban megkezdődött — egy tarka lampion világánál az evangéliumot hirdesse. 7 órakor elindult, hogy meglátogassa betegeit. Hazatérve neki látott a tanu­lásnak, készült még hátralevő vizsgáira s elintézte írnivalóit. Délután újra útnak indult. Betegeknek kór­házba szállításáról gondoskodott. Halottakat elteme­tett. Kartotékját, amely nyilvántartotta gondozottai- nak személyi adatait, személyes utánajárással kiegé­szítette. Közben, ahol erre alkalma nyilt, eljátszado­zott a gyermekekkel. Este 6 órakor megint gyer­mekeket tanított. Majd 8 órakor elindult, hogy az utcákon az evangéliumot hirdesse. 1 i évig szolgált Kagava ezen a rögös munka- területen. 1914-ben munkatársat is kapott élettár­sának, Hamkonak (a név magyarul tavaszt jelent) személyében, aki mint egy valamikor jómódú, de idővel teljesen elszegényedett család leánya hozzá hasonlóan kora ifjúságától fogva az élet kemény iskoláját járta s így fölkészült arra, hogy a legnvo- morullabbaknak szolgáló Kagavának odaálljon az ol­dalára. A segítőtársra Kagavának már azért is szük­sége volt, mert mtmnkája egyre növekedett. így min­denekelőtt igehirdető és leikipásztori munkája is. Gyülekezeti házra lesz szert, naponta prédikál és rendszeresen!foglalkozik az ifjúsággal. Kiépül szociális segítő munkája is. Kisdedóvót, árvaházat, gyógyszer- tárt, olcsó étkezőt léte it Muhkaalkalinakat teremt: kefekötő műhelyt, ládagyáiat. Sinkavával való kap­csolata csak >i923-ban lazul meg, amikor megszü­letik első gyermeke s elköltözik onnan, hogy gyer­meke teste-lelke számára egészségesebb körülmények között növekedhessék. * A hazatért Pod manic zky Pálnak egyik legkedvesebb munkája a nagy keresztyén személyi­ségek életével és munkájával való foglalkozás volt. Ezek között is különösen szerette azokat, akikre sú­lyos kereszt nehezedett. Egész életrajz-sorozatot ké­szített kereszthordozókból. A kereszthordozók között is Különös rokonságot érzett Kagavával, Japán evan­gélistájáéval, akiről sok előadást tartott, prédikációi­ban újra meg újra megemlékezett. Életének utolsó hónapjaiban is egy nagy Kagava-életrajzhoz gyűjtött anyagot. Amikor elolvassuk Krisztus nagy japán ta­nújának bizonyságtétel erejével ható bemutatását, gondoljunk a 'hazatért írónak személyes hitére, ami nélkül ezek a sorok se volnának annyi indítással, tűzzel és felülről való erővel teljesek. 6 A szocialista., Ha meglazult is Sinkavával való kapcsolata, tiem szakadt el tőle. Egyre nagyobb, hatalmasabb méreteket öltő munkássága most már Sinkava ezreivel együtt Japán százezreinek és millióinak a nyomorú­ságán akar segíteni. Belesodródik a munkásmozgal­makba. Az evangélista mintha munkásvezérré lenne. Tüntető felvonulásokat vezet, sztrájkokat szervez. A samaritánusi szolgálat vágya hajtotta erre is. Meg­látják ezt a japán vezető körök. 1921-l>en a köbei kikötőmunkásoK sztrájkja alkalmával a sztrájk 120 vezetőjével együtt börtönbe kerül ugyan, de rövidesen szabadlábra helyezik. Készséggel vállal minden al­kalmat, tűmkor az emberi nyomorúságon segíthet. A borzalmas 1923. évi tokiói földrengés alkalmával hatalmas, minden -szükségletre kiterjedő segítő ak­ciót indít meg s gjondja van a hajléktalanokká vál­tak olyan szükségleteire is, mint ruházat, ágytakaró s hasonlók. Egyre több bizonyságát adja annak, hogy Isten a szervezésnek egész kivételes ta’entumával ruházta, fel. Nagyméretű közgazdasági vállalkozása a mind­össze G yenbe kerülő »Kagava-mha« — a nép nevezi így — amelyből egy év folyamán 50,000 darab kelt el. Noha megragadja az ilyen egyes alkalmakat, egy­re határozottabban bontakozik ki az az egységes programmja, amely a japán népet testi nyomorú­ságában akarja megsegíteni. Ennek a progiammnak tengelye a szövetkezeti gondolat. Ez tette lehetővé nagyszabású egészségügyi akcióját. Három év alatt 100 szövetkezeti kórházat létesített. Amig Japánban a betegsegélyzés csak a férfiak kezeléséről gondos­kodik, Kagava kórházai fölveszik az asszonyok, gyer­mekek és munkaképtelen öregek gondját is. Mennyi ■ szenvedést enyhítenek ezek a kórházak! A tokióiban 1935-ben naponta 137 beteget ápoltak, 13,2G7 beteg kapott az év folyamán orvosságot és szülészeti osz­tályán 2G3 gyermek jött a világra. Szövetkezeti alap­ra fektette Kagava az élet- és balesetbiztosítást is. Jellemző gyakorlati érzékére, a tengeri lia'ászok szá­mára létesített biztositó intézete. Ennek roppant nagy a jelentősége, mert tengeri halászat tekintetében Ja­pán első helyen áll a világ összes népei között. Ez azt ielenti. hogy a földkerekség összes halászainak fele japán. Kagava éles szeme meglátta, hogy a japán halászok közül azért vesznek oda olyan sokan, mert rozoga, tökéletlen hajókon űzik amúgy is veszedel­mes mesterségüket. Az életbiztosító intézet saját ér­dekében állónak tekintette tehát, hogy a halászoknak segítségére legyen erős, a tengerrel dacolni tudó bárkák építésében.! Kagava szociális munkásságának legnagyobb je­lentőségű fordulata, amikor meglátta, hogy a japán munkásság nyomorúságának eiedő forrása a japán parasztság és a japán földművelés elmaradott álla­pota. Hiszen Kagava látta, látnia kellett, hogy a nagyvárosok nyomornegyedei, így a köbei Sinkava is, a parasztság hajótöröttjeiből toborozták a maguk lakosait. Ezért nem érte be azzal, hogy a (munkásságot igyekezett talpraállítani, hitel- és fogyasztási szö­vetkezeteket létesítve számára, hanem a földművelés megreformálása által akart gyökeresen segíteni a ja­pán parasztságon. Ezért nemcsak hirdette, hogy szük­séges új gyümölcsfafajták, új, modernebb gazdasági eszközök, új állatfajták, így a Japánban hiányzó sertés és a több szempontból annyira hasznos juh meghonosítása, hanem a maga mindenre kiterjedő gondosságával, alaposságával megtette a kezdeményező lépéseket. Az evangélista. Ez a messze szétágazó tevékenység azonban va­lahogy meg ne tévesszen bennünket. Amikor Kajgava a köbei Sinkavában megkezdte munkáját, szállásának kapuja fölött ott lógott a lámpa, rajta a felírás: »Higyjetek a mennyei Atyában! Higyjetek a Meg­váltó Jézus Krisztusban!« Ez a lámpa ezzel a fel­ELŐ VIZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom