Élő Víz, 1949

1949-szeptember / 19. szám

A fel nem használt kegyelmi idő Csel. 24:24—27. Isten »azt akarja, hogy minden ember üdvözöl­jön és az igazság ismeretére eljusson« (I. Tim. 2:4). Ez olyan igazscig, amely alapvetően határozza meg Isten népének az életét. Isten ugyanis az ö üdvözítő Igéjét gyermekeinek ajkára hízta, így azt nékik kell elvinniük minden emberhez. A mi Urunk na­gyon jól ismeri övéinek a vonakodását, kényelmes­ségét és lassúságát, azért szent akaratát véghezviendő eljuttatja sok olyan helyre az ő szolgáit, ahová ék soha nem gondollak volna elmenni. A keresztyénség története beszédes bizonyságokat tud szolgáltatni arról, hogy Isten emberei hatalmasok elé kerüllek, börtönt szenvedtél,-, hadifogságban, száműzetésben hosszú esztendőbet töltöttek, csak azért, mert Isten az üdvözítő evangéliumot bírósági tárgyaláson, bör­tönben, fogolytáborban is meg akarta szólaltatni. Mert Isten azt akarja, hogy a híreik, börlönőrök és rabtartók is üdvözöljenek. A fent jelzett Ige is ennek a bizonjjsága. Pál apostol, a leereszt evangéliumának leg fáradhatatla­nabb hirdetője két esztendőn keresztül fogságot szen­ved Caezareaban minden büntetendő cselekmény nél­kül csak azért, mert Isten Félix helytartót és az ő feleségét is üdvözíteni akarja. Persze Isten a cacza- reai fogságot az ö országa járóira más pontokon is felhasználta, de — mint az Igéből kitűnik — egyik legfontosabb cél a helytartó és felesége megtérésre hívása lehetett. Vizsgáljuk meg, bogiján használják fel Pál apostol fogvalartái edl a nékik adott kegyelmi időt? Félix és D r u s ill a az akkori időben bizonyéira nem voltak egyedülálló jelenség a római birodalom hatalmat gyakorlói kö­zött, de most a mi szemünkben még csodálatramél­tóbbá teszik Istennek üdvözítő szerelmét, amellijel megtérésre hív minden bűnöst. Félix a római történetírók szerint felszabadí­tott rabszolgából lelt helytartóvá. Vérengző gonosz­ságában és kapzsiságában a fejedelmi jogoliat rab­szol galelküség gél párosította (Tacitus). Hivatali ha­talmával, ahol csak lehetett, visszaélt. A néptől elszedett minden mozdultaiét. Az özvegyek és az árvák nem talállak nála soha védelemre, hanem mi­atta jutottak koldusbotra. Véres kormányzása naav mértékben hozzájárult a zsidók és rómaiak közötti viszony végső elmérgesedéséhez. Drusilla már a harmadik felesége. Zsidó szár­mazású, I. Heródes Agrippa leánya. Szépségéről és ledérségéről volt híres. Azizus emesai királyhoz ment feleségül, akitől azonban a festett életű római hely­tartó egy ciprusi, Simon nevű mágus segítségével elcsábította. Iluen emberek voltak azok. akikre Pál apostol két esztendejét pazarolta a minden bűnöst üdvözíteni akaró Isten. Neked se lehet kétséged afelől, hogy ő, bármilyen mélyen vagy is, bármilyen messziről jöttél is, téged is szeret és meg akar menteni. Használható bizonyságtevőnek bizonyult Pál a rabtartói előtt is. Akkor sem for­dít, az igazságon, amikor a helytartó és felesége idé­zik maguk elé. Nem kápráztatja el a fény és nem ijeszti meg a hatalom. 'Pedig tudta nagyon jól, hogy Félixnek egy szavára szabadon bocsájtliatják vagy kivégezhetik. De ő nem mérlegel, nem gondol ma­gára, hanem csak arra a két emberre néz, aki elé bizonyára Isten állítótla. Az ö egyetlen Ura, Aki Félixet és Drusillcit is üdvözíteni akarja. Éppen azért Péil nem szól semmit a maga vé­delmére, nem ad okos fejtegetést a zsidó vallás és a keresztyén hit különbözőségeiről, 'hogy Drusilla kíváncsiságát kielégítse, nincsen ideje arra, hogy Félix bizalmát a görög bölcsek és a latin költők 6 idézgetésével nyerje meg, pedig azokat is 'jobban ismerte, mint a római helytartó, hanem beszél egye­nesen és leplezetlenül igazságáról, önmegtartóztatá­sáról és az eljövendő ítéletről. Miért éppen ezekről a dolgokról? Kétségkívül azért, mert álnokszívű, kicsapongó és hamis itéletü emberekkel állott szemben. S az Isten embere soha nem veheti magának azt a köny- nyebbséget, hogy mások bűnéről beszéljen. Ne azo- kéról, akik hallják a szavát, Pál apostol a megtéríté­sükre küldetett, ebben pedig nem lehet megspórolni a bűn leleplezését. Még ha hatalmon levő emberek bűnéről van is szó. Pál apostol felismerte a hely tartó-pár kegyelmi idejét, azért beszélt az egyetlen igazságról, amely Isten színe előtt is megáll s amelynek fedezete alatt a bűnösök is odamerészkedhetnek a begyelem királyi széke elé; a szennyes vágyak meg zabolásáról, amely e világ uraira is kötelező; s az utolsó ítéletről, ■amely­ben minden hamis bíró elveszi megérdemelt büntetését. Testvérem, te vájjon hogy állnál meg■ a tükör előtt, ha Pál apostol utolérhetetlen kifejezőerejével rajzolná eléd a Krisztus igazságát? Nem bizonyulua-c Jézus szeplőtelen t'sztasága, jósága és szentsége mel­lett csupa szennynek minden magad igazsága? Nem látnád-e az ő önmegtartóztatásáról mondóit szavai fényében egészen önzőnek, mindenkivel szemben kö­vetelőzőnek, a magad javéit keresőnek a saját éle­tedet? Nem szorulna-e össze a szíved a megérdemelt kárhozat félelmétől, ha eléd rajzolódnék az az ítélet, ahol a tüzlámg tekintetű Bíró a szíveket és a veséket vizsgálja? Jó lenne, ha úgy alaposan és személyesen odakerülnél az Ige mértéke alá mert csak jigjj ért­heted meg, hogy mit jelentett Félix számára ez a Pál apostollal való beszélgetése. Az Ige célba talált és Félix szemei előtt egyszerre megjelent mindaz a hamis ítélet, amit hozott, minden megvesztegető aján­dék, amit elfogadott,, az özvegyek és árvák, akik az ö kapzsisága miatt nélkülöznek. Minden nap­világra került, meztelenül és szépítés nélkül. A bíró a vádlottak padjára jutoLb s a vádlott került a bírói székbe. Drusilla is megláthatta, mi mindent eltéko- zolt ö már azokból a javakból, amelyek a nőt fele­séggé és édesanjjává tehetik. Rádöbbenlek cseleke­deteik végtelen komolyságára s szinte hallani vélték az örök Bíró könyörtelen szavát, amint a könyvek megnyitása közben trombitaharsogástól kisérve mond­ja: Távozzatok tőlem, ti átkozottak... Félixnek eggszerre összeszorítotia szívét a fé­lelem. Megrémült, — mondja ezzel az egy, de sokat jelentő szóvá1 a ßzentiräs. Az, aki eddig nem rette­gett a jogaikból kiforgatottak bosszújától, a türel­mét veszített tömeg lázongása közben, most ajkait harapdálja, színeket vált, egy fegyvertelen rab elölt. Mi történt itt? Az evangéliummal együtt munkálkodó Szent­lélek fölrázta Félix gonosz lelkiismeretét^ rávilágított a bűneire és megrendítette a ráváró ítélettel. Mindig végbemehet ez Isten Igéje hallgatása közben. Emberi ékesszólás, alkalmazási készség és meggyőző erő nem magyarázza meg ezt a helyzetet. Igazi megrettenés csak ott születik, ahol a Szentlélek munkálkodik. Isten Lelke pedig mindig azon munkál­kodik, hogy megszabadítson a bűneimtől és üdvös­ségre vezessen. Éppen azért becsüld nagjpa azokat a a pillanatokat, amikor szivedbe talál az Ige, lelep­leződik a bűnöd és ijesztően közel jön a kávhozat. Olyankor mindig Isten van veled. Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözíti jön... Te is! Semmi másért nem hajolt volna le hozzád. ELŐ VIZ J j

Next

/
Oldalképek
Tartalom