Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
PODMANICZKY PÁL egyetemi tanár, a szeretett testvér október 3.-án Urához hazaiért. Evek óla gyengélkedő egészségű ember volt, mégis hirtelen jött betegség vetett végét gazdag földi életének. Orvosi kéz már nem tudott rajta segíteni. Gazdag lélek volt. I'm bér, ember abból a rajtából, amilyen csak Isten gyermekei közölt terem. Hamarjában össze sem tudjuk gyűjteni munkásságának jeleit, mégis illendőnek tartjuk, hogy temetésével rgyidőhen az evangéli- záció népének nevében lelrgyiik a hála koszornját. Gazdag egyéniségéből hadd emeljünk ki most néhány vonást. A Léleknek legszebb gyümölcse élete fáján a szdidség volt. Kzzcl a szelídséggel (alán vissz.a lehetett élni, de legyőzni rém lehetett. Emellett kereszthordozó szolgája volt a Megteszi tel Inek, llosSzn időn át hordozott s egyre inkább romló testi erőtlenség terhét viselte alázatos türelemmel. Egyéb terheket és fájdalmakat is bocsátott reá az ő Ura élete végéig. S ő kereszt ■ alatt is páratlan szorgalommal Irta élete munkáit s hagyta hátra még egy életre szóló terveit. Mivel igaz értelemben ember volt: az ember érdekelte is. Kél tárgya, melyet mint professzor előadott, a pedagógiai és misszió-történet ugyancsak az emberhez kötötte minden gondolatát. A nevelés tudománya azonban számára tiszta lelkipásztorkodássá lett. Mint pásztor tudott foglalkozni minden egyes lélekkel. Eclsöszelibcli hívei máig magukon viselik volt pásztoruknak arcvonásait. Sok meglett lelkész emlékezik vissza theologus korára »Pali bátyja< szereidén keresztül. Nagyszfvű ember volt. Sokan belefértek az ő szívébe felekezeti, társadalmi és má4 különbözőségekre való tekintet nélkül. Munkája javát a misszió tudományának szentelte. Alapvető könyve: A misszió tudományának vázlata, inai napig az egyetlen ebben a nembeli idehaza. Szerkesztette u Ilajnal-t. Évről-cvrc missziói munkaanyagot közölt egyházunk hivatalos kiadványaiban. A Ihcologián missziói szemináriumot vezetett. Ls amerre csak megjelent, min - deiiült ébresztő munkát végzett a misszió érdekében. Már akkor az ébresztés szolgálatában állott, amikor egyházunkban ez idegen fogalom volt és nem az egyházban élő közösségek hordozták zászlaját. I)e ő is eljutott a gyülekezeti ébresztés szolgálatának meglátására. Nagyon jellemző egyéniségére, hogy mindig életrajzok írásával, fordításával foglalta el magát. A keresztyénségel a személyes életben megvalósult formájában szerette. Korszakalkotó műve a Parasztpróféta fordítása. Még két vonást munkásságához. Istentől megáldott nyelvtehetség volt. Németül, angolul, franciául, finnül tudott s a többi északi nyelvet is megértette. Egy negyed szazaddal ezelőtt néhai Itaffav püspökkel együtt ö járta, meg először Finnországot. Azóta épültek ki — nem kH mértékben az ö meglátásai nyomán — a finn egyházzal való áldott kapcsolataink. Ehhez társult az a nagy irodalmi készség, mely tartalmas munkáinak szépmívű formát is adott. Gondoljunk elbeszéléseire s példának okáért arra a sokat énekelt szép finn énekre: Szelíd szemed Ur Jézus. Méltóképen emlékezünk meg haláláról s vetjük bi- zodalmunkat az örök élet reménységébe, ha elénekeljük sírja fölött azt a másik finnből fordított remekművét: Uram, óh add, ha vándorulain Majd végetér itt a borúban, Elérjek hozzád S te fényes orcád v Hadd lássam én! lekedett, amikor eljött az órája. így van az imádság meghallgatásával is. Mária és Márta is bizonyára szörnyű órákat éltek át, amikor Lázár beteg volt és az állapota egyre rosszabbodott. Hiába küldték a kérést Jézusnak, csak nem érkezett a segítség. Még két napig marad Jézus azon a helyen — olvashatjuk Ján. 11:6-ban. Szörnyű két nap lehetett. Csiga- lassúsággal teltek még a percei is. És Jézus csak nem jött. Pedig mindenki tudta, hogy szerette Lázárt. Miért várat hát magára? Miért? De a felöl is bizonyos vagyok, hogy a csoda után Mária és Márta köszönték Jézusnak azt a két napnyi várakozást. A nélkül soha nem látták volna a Mesternek a dicsőségét olyan nagynak és csodálatosnak mint úgy. Csodálatos Jézus szeretetének a nagysága, hogy még váratni is tud magára. 4. A meghallgattatás nem mindig olyan formában történik, ahogyan mi azt várjuk. A feleletet is hit által kapjuk meg, és gyakran hit által lehet meglátni azt i$, hogy amit kaptunk az az imádságunk meghallgattatása. Te így imádkozol: Uram, vedd el tőlem ezt a poharat, ö pedig azzal válaszol, hogy erőt.ád a pohár kiürítésére. Te azt kéred: vedd el a tövist a testemből. Isten azzal válaszol: elég néked az én kegyelmem a tövis elhordozására is. Az is nagy kegyelem, hogy a mi kéréseink kijavítva kerülnek az Atya füléhez. Hiszen amit kérnünk kellene nem tudjuk nagyon sok esetben. És a helyes formát se találjuk meg, ahogy kellene kérnünk. De a Szentlélek esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal (Róm. 8:26.) és az Űr Jézus Krisztus is örök főpapként közbenjár érettünk (Zsid. 7:25). Kikorrigálja az imádságunkat. És helyesbítve kerül meghallgattatásra. Sokkal inkább a javunkra, mint ahogy mi kértük. 5. Amikor Isten várat magára, mindig attól félsz, hogy talán megharagudott reád. Nem így áll a dolog. Olvasd csak el Sofoniás 3:17-et: »Az Űr, a te Istened közötted van; erős Ö, megtart; örül terajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.« Te azt gondoltad, hogy elfordult tőled, pedig »közötted van.« Attól féltél, hogy megharagudott rád, pedig »örül terajtad örömmel«. És ugyanakkor »hallgat«, várat magára feleletének visszatartásával. D« nem haragjában, hanem »szerelmében«. Látod, hogy milyen csodálatos Istened van. Még a feleletének a késése mögött is az ő végtelen szerelme van. Hát nincsen helye akkor a meg nem restülő, bizalommal teli imádságnak még akkor is, ha késik a felelet? Wislöff Fredrik élő víz 5
