Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
> Egy Elő Víz szolgálata Nyíregyházától Budapestig Felülök a vonatra. Ismerősöket üdvözlök, akik szintén az ige szolgálatában utaztak. Pár perces beszélgetésünkig beleszól egy leány. Komoly vágy volt a szívében a Jézussal való találkozás után. Biztattam. Isten mindenkihez egészen közel jött. Mialatt beszélgettünk: egy fiatal emberen akadt meg a tekintetem, aki velünk szemben ült. Gondolkoztam, miképpen tudnék vele is kicsit beszélgetni? Kezdeményezésül átadtam néki az »Elő Víz« legújabb számát. Azonnal olvasni kezdte. Egymásután forgatta lapjait. Aztán nagy szom jú ággal a szívében olvasta az írott Evangéliumot. A leánnyal a beszélgetést befejeztem. Majd visszamentem előbbi helyemre. Szorongás és kérés volt a szívemben: Vajha megengednéd, Uram, hogy beszélgessek ezzel a fiatalemberrel is. Tudtam, hogy Isten a robogó gyorsvonaton is adhat az embernek békességet. Nincsen helyhez kötve valakinek az üdvösségre jutása, hanem csak a tisztán hirdetett igéhez. Utitársam visszaadta az újságot és elkezdődik a beszélgetés. — Melvik cikke ragadta meg az újságnak? — teszem fel a kérdést. — A vers nagyon tetszett. — Hát mit szól ahhoz a cikkhez, amely így kezdődik: »Lapátnyi szenny vagyok, de Jézus Krisztus minden!«? — Igaz-e ez az állítás? Nem túlzás így beszélni magamról, az emberről? A percek gyorsabban peregnek. Hangzik a szabadítás evangélioma. Mindenki figyel körülöttem. Kérdés hangzik kérdés után. — Van-e új élete? — Nincsen, de szeretném elnyerni. Hogyan lehet hozzájutni? — Egyedül Jézus Krisztus által! — Nekem magamban nincsen erőm semmihez! És ezt igen komolyan kell belátnom és elismernem! önvallomásában elmondotta, hogy hallotta már az evangéliumot, de nem vonta le a konzekvenciát és nem nyerhette el az Isten teljes ajándékát. A beszélgetés alatt egy könyvet szorongatok a kezemben. Valaki kéri. Odaadom neki. Ezalatt az idő alatt az »Élő Víz«-em már darabokra szétszedve végezte lélekmentő munkáját. Az élő víz átáradt egyik emberről a másikra Olvassák benne az Élet drága beszédét. 8— 10 ember figyel és olvas. A fiatal- i ember a komornyikhoz hasonlóan megy tovább a maga útján örömmel. Meg is említettem neki azt. hogy milyen különös Isten kegyelme, hogy éppen ö volt az, aki a tovarohanó vonaton találkozhat nz Isten kegyelmével és szereteté- vel. A hosszú, vagy másfél órás beszélgetés végén hirdettem Jézus Krisztus vérében a szabadulást a kárhozattól és minden bűntől. Hit- lel fogadta. Az érdeklődés nagysága miatt elővettem a Bibliámat is. Egy férfi vette el. Ajánlom neki János 3. fejezetének minden versét. Különösen komolyan biztattam az első versek elolvasására, amelyekben az újjászületésről van szó. Ezalatt igen kedves dolgot láttam. Egy rendőr-őrnagy két kis gyermeknek olvas; egy, nem éppen gyermeknek, de még felnőtteknek sem való vicclapot. Odaléptem és meleg szeretettel ajánlottam egv mesét elolvasásra az »Élő Víz«-ből. A foltos párducról és az eszterág- ról. Szívesen vette és már is olvasta két gyermekének. Nagyon tetszett neki, és igen köszönte a végéin. Bizonyos vagyok benne, ’hogy a gyermekeknek a lelkét megragadta, s felejthetetlen .marad számukra a párducról olvasott mese. Ezután visszamentem a helyemre. Kinyitottam a bibliámat és ezen a helyen nyílt ki: »Elmenvén hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.« Tudtam jól mit jelent ez! Tovább menni és beszélgetni. Ez alkalommal egy nagyon nehéz emberrel kerültem össze. Határozottan tagadta bűnösségét. Én nem vagyok bűnös! hangzott újra meg újra fel ajkán a beszéd. Elmondtam, hogy a biblia határozottan beszél az ember bűnösségéről. Nincs az ige szerint egyetlen egy 6 em, aki nem bűnös. Hivatkoztam a Róm. 3-ra, ahol azt mondja Pál: »...nincsen csak egy igaz is.« »Mindnyájan elhajoltak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.« Hangzott az ilyenkor szokásos megokolas: nem loptam, nem gyilkoltam, stb. Ezalatt mig beszélgettünk jött az egyik ember, aki olvasta a bibliámat, öt kérdeztem meg abban az 'irányban, lehet-e ember büntelen? Határozottan felelte, hogy nem. Akkor kezdtem beszélni néki Jézus Krisztusról. Róla úgy, mint akiben nem találtatott semmi bűn. A bűntelent állítottam eléje. Akkor már 20—30 ember állt körülöttünk. Utitársam ellentmondásokba keveredett. Végül, amikor látta, hogy nem győzi ellenérvvel, megkérdezte: Milyen vallásul A gomblukamban ott csillogott a Lu- ther-rózsa. Erre mutattam: evangélikus vagyok! Ugye mondtam, hogy maga nem az igaz hitűekhez tartozik! Azért beszél így! Látszott rajta, hogy nagyon megkönnyebbült amikor felfedtem előtte vallási liovatartozandóságomat. Nem is volt hajlandó velem tovább beszélgetni. Szívemben azonban ott volt az imádság: Uram könyörülj rajta és cselekedd azt, hogy megismerjen Téged. Majd elmentem innen az előbbi fülkébe. Ott ezalatt Isten egy fiatal házaspár szívét készítette elő. Csodálatos volt tapasztalni éppen az előbbi után azt, hogy milyen hatalmas az Isten és az ö igéje. Az »Élő Víz« nyomán indult el ez a beszélgetés is. Nagyon megáldotta az út! Meglátták, hogy rajtuk is csak Tsten mentő szeretete segít. Elveszett, elkárhozott bűnösök, akiknek kell n kegyelem. A férfi ajkán felhangzott: »Soha így, ilyen közelről nem érintett engem az ige«. Komolyan válaszolgatott egyik kérdésem után a másikra. Belátta, hogy- új szívre van szüksége. Az Úrtól kapott megbízásból hirdettem neki a Krisztus véréért a szabadulást a kárhozattól és az elveszett- ségből. Nem kételkedett. Bíztattam arra, hogy ne legyen életében egyetlen nap sem, amikor ne keresné az Urat. mert a hitben való megmaradás enengedhetet]en feltétele: az Úrnak az igében való keresése. Azóta nem találkoztam vele. Engem most is csak a régi ige bíztat: »az én igém nem tér hozzám vissza üresen, hanem megcselekszi azt. amit akarok«. Majd a beszélgetés után egy lő éves fiúval kezdtem el társalogni. Nem gondolt még egészen komolyan a hát dolgaira. Sok mindent tudott. Előttem azonban világos volt: Nincsen néki élő kapcsolata Krisztussal. Beszéltem neki arról, hogy fiatalon könnyebb megtérni Jézushoz. Hiszen, ahogy futnak az évek a bűn burka egyre keményebb lesz a szívén. Az ördög mindig ezen mesterkedik, hogy keménnyé tegye a bűn által az ember szívét. Boldogan tettem neki bizonyságot arról hogy magam is fiatalon, sok öreg előtt nyertem el szívem békességét Jézus Krisztus bünboesá- natában. Megmondottam: Kedves barátom, neked is erre van szükséged. Láttam rajta, hogy komolyan figyeli amit mondok. Nem hiszékeny gyermek. Minden szavamat mérlegelte. Megfontolta. Tudom, hogy neki is emlékezetes marad. Lehet, hogy azóta beszámolt hit- tantanitójának, aki nekem személyes ismerősöm és elmondotta, hogy miképpen szólította meg őt az Isten a robogó vonaton, egy ismeretlen utason keresztül. Beszélgetések közben világosan láttam azt is, hogy az ördög nem alszik. Fenyegetéssel próbált elhall- gattatn:. ö akkor a legdühösebb, amikor a Jézus Krisztus vérének bűníörlő erejéről tesznek bizonyságot. Egv ember figyelte a gyermekkel váló beszélgetést. Rám támadt; — Miért vezeti félre ezt a gyerket? — Én? — kérdeztem meglepetten. — Igv magát is szívesen félrevezetném! — mondtam néki barátságosan. — De magyarázza meg, uram, mivel vezettem félre? — Azzal a dumával. é lő víz
