Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
KOMOLY BESZÉLGETÉS A KERESZTSÉGRŐL Keresztség és megtérés {Gyermeki Keresztéig és Merítkező Győző 8. beszélgetése.) MERITKEZÖ: Elismerem, hogy meggyőző érvekkel támasztottad alá az evangélikus egyháznak a keresztség alapvető jelentőségét hangsúlyozó tanítását. Nincs kétségem a felől, hogy a keresztségben tényleg Isten cselekszik és Ö .valóban gyermekévé fogadja Krisztus áldozatáért a kereszteléskor néki felajánlott kicsiny gyermeket is. De az még mindig nem világos előttem, hogy milyen viszonya van akkor a keresztségnek a megtéréshez. Már egy alkalommal mondtad, hogy a keresztség kegyelméből kiesett ember Istennek tékozló gyermeke. Hogyan történik ezeknek a tékozló gyermekeknek a megtérése? ■. GYERMEKI: Ügy, amint azt Jézus nagyon világosan elmondta a tékozló fiú példázatában: a hitetlenségben és bűnben élő fiú ráébred annak a meglátására, hogy az atyai házon kívüli élet milyen szerencsétlen és boldogtalan, elveszett élet; magába száll és elindul, hogy megvallja a bűneit és kérje atyja bocsánatát. 'A bűnbánó gyermeket az atya teljes bocsánatadással fogadja és visszahelyezi fiúi jogaiba. Isten ugyanígy 'fogadja vissza a keresztség kegyelméből kiesett és a hitetlenség ösvényein iáró gyermekét, amikor az megbánja a*bűnét és bocsánatért könyörög. MERITKEZÖ: Egyszer azt mondtad, hogy az evangélikus egyház tanítása szerint Isten a keresztségben közli az ő bűnbocsátó kegyelmét. Tudom, hogy ti e’ítélitek az újrake esztelést. Hogyan kaphat akkor a megtérő tékozló fiú bünböcsánatot? GYERMEKI: A mi alaphitvallásunk, az Ágostai Hitvallás, a XII. cikkében a következőket mondja: A részünkön lévő gyülekezetek »a megtérésről azt tanítják, hogy azok, akik a keresztség után bűnbe estek, bármikor részesülhetnek bűnbocsánatban, amikor megtérnek, és az egyház az ilyeneket, akik bűn- bánatra térnek, feloldozásban részesíteni tartozik. A megtérésnek pedig igazában két része van. Az egyik a töredelem, vagy az a rettegés, mely a bűn megismerése folytán fogja el a .lelkiismeretet; a másik a hit, mely elfogadja az evangéliumot vagy a ['eloldozást én a Krisztusért bízik a bűnök bocsánatában, megvigasztalja a lelkiismeretet és megszabadítja rettegéseitől.« Isten tehát a gyülekezetben hirdetett evangéliumon, ill. feloldozáson keresztül bocsátja meg a megtérő tékozló fiú bűneit. A megtérőknek azért a Krisztus gyülekezetébe kell jönniök és ott meg kell hallaniok az örömhírt, hogy Jézus engesztelő véréért az Atya kegyelmesen megbocsátotta minden bűnüket. Ugyanis »a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által«. (Róm. 10:17.) MERITKEZÖ: Teljesen egyet értek veled abban, hogy a hit az evangélium hallásából születik., és hogy ezt az evangéliumot Krisztus az ő gyülekezetében hirdetteti. Azonban még mindig van egy kérdésem: a keresztségről azt mondtad, hogy az újonnanszületés fürdője;: szükséges-e ezek után a keresztség kegyelméből kiesett tékozló gyermeknek ú jonnanszülebnie ? GYERMEKI: »Ez az én fiam, meghalt és feltámadott; elveszett és megtaláltatott.« — mondta az apa a tékozló fiú példázatában. Tehát Jézus a tékozló fiú megtérését a halálból való feltámadáshoz hasonlítja. Az Üjtestamentum más helyén is olvasunk arról, hogy a kegyelemtől elszakadt keresztyénnek újonnanszületésre van szüksége. Pál írja a hamis evangéliumhoz pártolt galaláknak: »Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szülök...« (4:19.) Tehát a kegyelemtől elszakadt ember olyan lelki állapotba kerül, mint aki még nem született újonnan. Tehát igazi megelevenedésre, feltámadásra, újonnan- születésre van szüksége. Ilyen értelemben vehetők Péter szavai is: »újonnan születtetek, nem romlandó magból, de romolhatatlauból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké«. (I. Pét. 1:23). Jakab apostol is azt írja: »az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által...« (1:18). Mind e helyeken nincsen sző keresztségről, hanem Isten élő igéjéről, mely a gyülekezetben hangzik,\ s amin keresztül Isten a bűn lialottait feltámasztja megbocsátván az ő bűnüket (Kol. 2:13). MERITKEZÖ: Mindez nagyon egyezni látszik a Szentírással, csupáncsak azt hagytad még figyelmen kívül, hogy az igazi megtéréshez, ill. újonnan- születéshez hozzátartozik a Lélek bizonyságtétele is. Pál azt írja a rómaiaknak: Isten Lelke »bizonyságot tesz a mi lelkűnkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk«. (8:16). GYERMEKI: Éppen rá akartam térni. Aki hittel fogadja az evangéliumot, békességet nyer. A Szentlélek bizalmat ébreszt az ő szívében az Isten szava megbízhatósága tekintetében. Hiheti, hogy íga?, az, ami néki hirdettetett: az evangéliumban megszólaló Isten neki kegyelmes Atyja s a Krisztus vérén szerzett bocsánat személyesen neki szól. A Szentlélek bizonyságtétele tehát a hirdetett evangéliumhoz kapcsolódik s az így született bizonyosság nem emberi érzésekre, tapasztalásokra alapul, hanem Isten változatlan, csalhatatlan és megbánhat atlan szavára. Ha a Lélek bizonyságtételét az igétől elkülönítve valami belső élményként fogjuk fel, amire várnunk kell, mielőtt hihetnénk annak, hogy az evangélium ígérete reánk is vonatkozik, akkor a hitünket érzelmeinkre alapoztuk, nem pedig Isten szavára s így az önigazság útjára tévedtünk. Sajnos az evangélikus egyházban is sokan vannak olyanok, akik ebbe a tévedésbe esnek. Meg van persze a. másik oldalra való eltévelyedés is. Az evangélikus egyházban ez is fertőz. Vannak, akik a bünbocsánat bizonyosságát az Igére alapítva szükségtelennek látják a 'Szentlélek bizonyságtételét. Ezeknek a, hite csak értelmi elfogadás, a Szentírás kijelentése igaznak tartása. Amolyan fej- hit. Ezzel szemben meg kell jegyezni, hogy senki nem leit igazán keresztyénné, aki meg nem ízlelte volna, hogy jóságos az Or. (I. Pét. 2:2.) A Zsidókhoz írt levélben is azt olvassuk azokról, hogy meg- világosíttattak, hogy megízlelték a mennyei ajándékot és részeseivé lettek a Szentléleknek és megízleli ék az Istennek jó beszédét és a. jövendő világnak erőit. (Zsid. 0:4—5.) Az »ízlelés« szó itt nem jelenthet mást, mint valóságos átélést, megtapasztalást. Mi a hitünket nem alapozzuk az ilyen élményekre és tapasztalások'a, hanem egyedül Isten Igéjére, de arról is bizonyságot tehetünk, hogy amikor a Szentlélek élő hitet támasztott a szívünkben az evangélium iránt, lehetetlen volt nem éreznünk tapasztanii valóságként a Szentlélek örömét, Krisz-. tus békességét és az Ur jóságát. A Szentlélek eme munkája nélkül mi nem tudjuk a szívünk hitével megragadni az evangéliumot, legfeljebb a fejünkkel. De azzal is aligha igazán. 4 ÉLŐ VIZ
