Élő Víz, 1949
1949-július / 15. szám
liggAMQIL® A ©Viga üli eSiMPiSlHIiTimgk # Megismerjük és elkijiük az Isién szerejejéf. /I ggenesdiási ceendesheteket az idén a leányok csendeshete 'nyitotta meg. Csodálatos biztatásokat kaptunk már előre reggelenként az igéből. Isten az ő igéjében így biztatott előre: »Ne félj, mert meg non 8zégyenül8Z, ne pirulj, mert meg nem gy aláz La tol.«, fis igaz volt az ige. * Amint teltek a napok, úgy éreztük, egyre határozottabban a Szentiéleknek nyilvánvaló erejét. fin sok konferencián voltam már; Gyenesdiáson még egyszer sem. Sokat beszéltek nekem hat-nyolc év óta Gyenes »levegőjé«~ről. Most tudom, már, hogy a Szent Lélek teremtette azt az említett csodálatos légkört. Bizony igaz, ahol az ige lisztéül hirdet lelik Isten ott adja Szent Lelkének áldását, ajándékát. Isten Szent Lelkének jelenléte bizonyult meg előttem azokban a cső-t dákban, amelyeket nap-nap után átéltem. Láttam, amint Isten élő igéje egy-egy leányszívben új életet teremtett. Az élő ige hirdetésében perzselte, kiégette sok szívben a bűn életrontó hatalmát. Halál erejét megtörve, életei teremtett. A konferencia résztvevőit különösein az Isten szeretető töltötte be. Itt lett Isten szerelő, mennyei édes- atyávái sokak számára. Különösen éreztük, hogy Isten szerelete Jézusban lett nyilvánvalóiéi. Jézus e z t hozta magával. Szánalom volt szírében irántunk, akik nem ismertük ót. Akiknek az a megtanult ige: »Isten úgy szerelte ezt a világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta« ezen a hél.cn valósággá lett. Isten szereidét abban láttuk,hogy Jézust e l k üld ö t t e, hogy h a - Iáira adta, hogy engesztelő áldozat lett a nii bűneinkért. Az ö vére, amely érettünk hullott a Golgota keresztjén, megszerezte bűneink bocsánatát. Sokan kérték a biinbocsánat cvangéldmámak személyes hirdetését. Valakik elfogadták' azt, azok boldog örvendezéssel indullak el az új élet útján. Hangzott. a szolga ajkán: »Megvannak bocsajtva a te bűneid,« »Krisztus vére eltörölte minden vétkedet-,« »eredj cl békességgel és teremd az új élet áldott gyümölcseit.« Isten Lelkének ereje az első naptól kezdve csodálatosan, hatalmasan munkéilkodott, de a konferencia csúcspontja a negyedik és az ötdik nap volt. Kemény ellenálló szívek törtek össze Isten szerelete alatt Voltak olyanok, akik arra gondoltak már, hogy megszöknek, de nem tehették, mert a Szent Lélek az ige által őket is utolért\e, s így Isten szerelete a Jézus Krisztusban az övék is lett. A bibliakörökben János I. leveléről volt szó. Hangzott benne: »lássátok milyen nagy szereteted adott nékünk' az Atya..« bő előbb szeretett minket.* Az egész morzsaszedést ez a felülről kapott szeretet ragyogta be. Nem könnyek hullottak, nem kvsergés hangzott, hanem boldogan mondották el: utóiért engem is az Isten szerelete az Ur Jézusban. A Szent Lélek jelenlétének bizonyossága és Isten szeretetének megnyilvánulása mellett, ezen a konferencián a harmadik áldást az imámé ghall gat tatásba 71 tapasztaltuk meg. Nap-nap mellett mertünk nagy dolgot kérni az Úrtól. Meghallgatott minket. Kértünk egészen reménytelennek látszó lelkeket az Úrtól. Imádságunk a közbenjáró Jézusért Isten előtt megha,Hgatta- tásva talált. Bizony igaz: »aki kér, az kap.« »Mennyivel inkább ad ne liléi,: a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik kérik tőle.'* fin boldogan gondolok vissza az lér hűségére és szere te téré, amelyet itt tapasztaltam meg újra hossza idő lilán. Nem voltunk sokan, mindössze 65—70 volt a résztvevők száma, de hisszük, hogy akik ide eljöttek, mint Isten gyermekei azok »m e gújulta k«, akik pedig mint »nem Isten népe« jöttek', Isten népévé lettek, és úgy távozhat!ak haza, hogy szolgáljanak. Amikor ezt a beszámolót írom, magam előtt látom Kapernaum új tető alatt lévő épületét. Ez is csodálatos. Milyen nagy az Ur, h ogy ad lehetőséget erre is. De rhenvyr vei nagyobb az, ami itt játszódott le az elmúlt leányesendcshétcn! Azok a leányok', akii; megtértek, akiket Isten Szent Lelke újjá teremtett élőkövekké válhattál;. Valóság Péter apostol szava: »Ti magatok is, mint élőkövek épüljetek fel lelki házzá!« Testvérem, akikhez eljut ez a beszámoló, vájjon imádságodban néni feledkeztél-e meg gondolni a Szent Lélek által készített drága alkalmakra? Talán a Te imádságodon fordul meg, kié lesz Isten szerelete! A legeslegnagyobb állomás Gyen esen leszek mindjárt! Újra ott lehelek Kapernamnban. az Úr Lelkének csodálatos műhelyében, hol annyian kaplak már hússzívet a régi kődarab helyett! így lesz-e most is?... Édes reménység sóvárgó várakozással szövődött össze bennem, amint a konferenciáról gondolkoztam, s nem hiába. Az első reggelen színes társaság ült az Ige körül. Ez különösen akkor világolt ki, mikor mindenki bemutatkozott s megfelelt a hagyományos kérdésre: „miért jöttél?“ Egy egészen apró fiúcska őszinte vágyakozással mondta el, hogy szeretne olyan új életet, mint amilyet barátai kaptak ilt tavaly Jézustól... Van, aki elmondta, mily nehézségek állottak útjában s mégis idekerült, reménysége szerint ,.nem potyára“. Egyeseket lelkészük küldött, másokat a vágy hajtott, hogy Jézussal találkozzanak, vagy hogy visszanyerjék a múlt évben itt nyert, de közben eltékozolt ajándékokat. Részemről Ige körüti csendre vágytam, hogy tudjak kincseket találni. Azonban bármelyikünk bármit is mondott s akárhonnan — Pécsről, vagy Nyíregyházáról — jött, 11 vagy 22 éves volt, az Urat kívánta keresni, vagy hva- ralni szeretett \o'na, mindnyájunkat Jézus „vonzott“ magához. Ezt mondta reggel Isten s ezt éreztük is. Az Ige tükrében éles képet kaptunk magunkról, mégis sok szív sokáig keményen tartotta magát. Rengeteg imádságra volt szükség. Az Űr engem is szolgálatba állított, bizonyára azért, mert így kaphattam legtöbbet. Munkám közben azonban láthattam, hogy holt a bibliakörünk s máshol is az volt a helyzet, hogy a vezető mellé alig csatlakozlak páran, hogy keressék Istennek országát s annak igazságát. A látszat ez volt, de hittük, hogy a mélyen Isten dolgozik, zörget az ajtón. Napró!-napra imádkoztunk: .»cselekedj csodát. Uram'“ s ő kérésünket meghallgatta feljebb, hogy- sem gondoltuk volna... A tábort őzhöz való fánk nedves lelt. Igen nehezen gyulladt meg, de aztán mikor égett, akkor égett. Igv volt ez Gyenesen az ébredéssel is. Igen áldottak voltak azok az esték, mikor lobogó láng mellett együtt énekelgettünk s többen is bizonyságot tették arról az örömről, amit Krisztustól kaptak s hívták a többieket: jöjj Jézushoz, add át szíved. „Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll“. Egészen kis gyerek olvassa ezeket az igéket s bátran beszél az ő szeretett Megváltójáról. Majd újra egy kisebb fiú áll fel s erős hangon elszavalja néhány gyenesi versét: „Gyenesdiás csak kis megállóhely, S mégis miiven nagy állomás van itt Visszafordul, megáll itt az eml>er És beköltözik szívébe a hit. Egv kis üres, fedett váróterem Hirdeti csak, hogy ez Gyenesdiás Hány embernek volt ez az életben A legeslegnagyobb állomás. É LŐ VÍZ 7
