Élő Víz, 1949
1949-július / 15. szám
MEGLÁTOGATTUNK EGY KÖZÖSSÉGET. (Csel. 4:23—31.) Nem gyülekezetünk egyikéről vagy másikáról van szó. Egy regi jeruzsálemi közösséget látogatunk meg és beletekintünk az életébe annyira, amennyire azt az Ige megnyílt ajtaja megengedi. Annyit azonnal megláthatunk, hogy az Úr Jézusnak tetsző közösségről vnn szó ebben az igében. Mi is az ő tetszésére szeretnénk élni a közösségeinkben. Tanuljunk hát mindabból, amit a jeruzsálemi közösségben látunk. Valóságban van ilyen közösség. Sokszor kísért bennünket az a gondolat, hogy a közösségi életben annyi a megoldatlan, kiáltó nyomorúság, hogy az semmiképpen nem állhat meg Jézus előtt. Ha mégis van a bibliában utalás a Jézus tetszésére élő közösségekről, akkor arra is szeretünk gondolni, hogy bizonyára rendkívüli tagjai voltak. Igaz, nem ismerünk sokat közülük, de akiket ismerünk, mint pl. Péter, János és tanítványtársaik, azokról tudjuk, hogy mind egytől-egyig testvéreink a bűnben, gyöngeségben, alkalmatlanságban. De mindenek ellenére mégis szentek voltak, akiknek a szívében nagyon erős volt a Jézus Krisztus kegyelmébe vetett rendíthetetlen hit. A bűn iszonyatos mélységét és a kegyelem mindent elfedező magasságát megtapasztalt emberek számára való a közösség. És ilyen emberek nem csak az álmok világában, hanem a valóságban is, Jeruzsálemben és nálunk is voltak és hála az Úrnak vannak is. Az otthon melege érint meg minket talán legelőször, ha betekintünk a jeruzsálemi közösség aj- táján. Hogy törődnek egymással. Tudják' egymás nehézségeit. Péter és János nyugodtan és bátran állhatnak a bírák színe elé, tudván, hogy lelki otthonukban a közösség családjának minden tagja reájuk gondol. Amikor kiszabadulnak, akkor első dolguk az, hogy sietnek az ,.övéikhez 4 és ezek nem a vérszerinti családtagok, hanem elsősorban azok a közösségi tagok, akikkel Péter és János Jézus vére által van atyafiságban. Egy szívvel-lélekkel! Ez volt közösségi életük erejének a titka. Ez elsősorban azt jelentette, ismerték egymás szívét. Tudták azt, hogy az atyafiaknak a szíve nem a világ kincseihez, nem a testhez, vérhez, hanem az Élet Fejedelméhez van kötözve. Jézus volt számukra az élet. Nélküle szívük nem is doboghatott. Ez az egy szívvel-lélekkel való összefogás a titka a közösség lendületes ételének. Mindnyájan, együttesen Jézusba fogózó szívvel imádkoznak, térítenek embereket, adakoznak. (Csel, 4:32.) Igében jártas az, aki ide tartozik. Jól ismerték a törvényt, a prófétákat és a zsoltárokat. Pontosan tudják azt, hogy Péternek, Jánosnak és a közösségnek aktuális nehézségeiben, vájjon melyik igehelyéből nyerhetnek erőt és biztatást? Azt is meglátjuk azonban, hogy az igét nem csak magukra alkalmazzák, hanem hittel fogadják. Egytől-egyig hiszik azt, hogy nemcsak megvan írva, hanem a valóságban is megbizoiyyosodik az, hogy nem a zúgolódó pogáiyyoké az utolsó szó, hanem a mennyet és földet teremtő Istené, aki mindenek Ura! Rengeteg imádság jellemzi a közösségi életüket. Tudják, hogy nemcsak az egyéni éleiben, de a közösségi életben sincsen semmink, amig nem kérjük hittel, gyakori és állhatatos imádságban. Meghallgatva imáikat, eláinulhatunk azon, hogy könyörgéseikben nem az én, a sok szór veszedelmesen felhizlalt én foglalja cl a középpontot, hanem az evangélium diadalmas ügye. És mennyi mindent kell kér- niök az evangélium előmeneteléért: kedves foglyaik kiszabadulását, a Lélek áradását, a szolgák szívének bátorságát, az Úr tanácsát és a csodák, jelek egész sorát. Jól kérhették, mert az Űr kérésükön felül válaszolt nekik onnan felülről, minden jó adománnyal. Bátorságnak és nem a félelemnek a lelke iakozik ebben a családban, minden szívben. Péter és János elmondják, hogy az egyházi főhatóság és akik csak főpapi nemzetségbeliek voltak, eltökélték magukban, hogy minden eszközzel elnémítják azokat, akik Jézus nevében tanítanak. Ha a közösségi tagok az anyagiakra, családjaikra, testi életük biztonságára és nyugalmára gondolnak elsősorban, akkor minden bizonnyal többen elhagyták volna azt a közösséget, amelyben nnnyi veszedelem leselkedik reájuk. Ehelyeit azonban, ők Jézus mellett biztosak a győzelemben. Jézus Krisztus Űr. Ez számukra olyan tapasztalati valóság, hogy visszavonulás helyett támadásba mennek át: Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre és adj bátorságot a te szolgáidnak, hogy tilalmuk ellenére (4:17) szólják a te beszédedet! Nagy dolgokat is mernek kérni az Ő uruktól. Jézus körül tolongó sokaság is kért többször jeleket és csodákat, de csak azért, hogy kisértsék és próbára tegyék üt. A gonosz és parázna nemzetség ezért nem kapott jelt. Jézus gyermekei azonban nem saját'kíváncsiságukra, gerjedelmeikre, hiúságuk legyezge lésére akarják használni az Űr jeleit és csodáit, hanem arra, hogy ezeket látván, az egész nép döbbenjen meg és dicsérje az Urat. (Csel. 3:9.) Okét nem kábította el az ilyen 2 ÉLŐ VÍZ
