Élő Víz, 1949
1949-július / 14. szám
nyelmesebb körülmények között is örömtelen, kedvetlen munkál! Jézusnak nem volt szokása, hogy a jól végzett munka feletti örömbe és megnyugvásba beleringassa az övéit. Sőt inkább arra biztatta őket, hogy minekulánna minden erejükkel mindent megcselekedtek, akkor is csak haszontalan szolgáknak mondják magukat. Jézus, aki erre buzdít, minden bizonynyal azl akarta és köztünk is azt akarja, hogy ez ne maradjon a szájunk üres kijelentésé, hanem a szívünk állandó, alázatos állapota. Nem ígér Jézus az övéinek itt a földön jutalmat sem .munkájuk fizetségeképpen. Szőllejében lehet lés kell dolgoznunk, de a megjulalmazás csak akkor lesz, amikor cl jő a fizetség nagy napján a szöllő ura. Munkánk rugójául, akárcsak az apostoloknál, nekünk is elég kell bogy legyen Jézus szorongató szerelme, amely kitöltetett a mi szívünkbe. Munkánk céljaid pedig elég kell, hogy legyen a fenntartott jutalom, az örökélet koronája. Aki közülünk bem így és nem ezért dolgozik, az nyilván nem Jézusnak, hanem az Ö nagy ellenségének hajt hasznot. A Szentlélek sem szereli a tétován és iinmel-ámmal végzett munkát. .Amikor az első pünkösdön kitöltetett, úgy ra- ragadla és olyan fáradhatatlanul szolgálatba sodorta az apostolokat, hogy mi azt most elképzelni is alig tudjuk. A Szentlélek csodája volt az is, ahogy Pál, saját kezével takácskodva kereste társai számára is a kényeret, országról-országra járva hódított sok- sokezer szívet az Űr számára és a hitrejutott híveit levelezéssel, látogatásokkal gondozta, nem feledkezve meg még arról sem, hogy a jeruzsálemi szegényeknek élelmet gyűjtsön és szállítson. Es, hogy az Űr Lelke nemcsak régen dolgoztatott így, azt az Egyház nagy munkásainak életéből is láthatjuk. Gondoljunk Luther hatalmas munkásságára és a külső meg belső missziói munkák te- hervivőire. De azt is megtapasztalhatjuk, hogy Istennek Lelke most is, minket is be tud állítani az ő munkásainak táborába. Hiszen az Úr Lelke ma is hívni, gyűjteni, megvilágosítani és megszentelni akar széles e világon, hogyne használna szívesen közülünk mindenkit, aki engedelmes eszköz akar lenni a Lélek munkájában. Egyedül le dönlheted el azt, hogy be akarsz-e állni munkásnak egy ilyen halálig tartó hajszába, a bármelyik pillanatban visszajövő Jézus szöllőjében? Egy missziói egyesületnek érdekes pecsétje van. Oltár és eke látható rajta. Közöttük pedig egy tulok. Alul ez az Írás: Mindkettőre készt Jézus ezt a döntést keresi az övéinek életében. Milyen furcsa és hazugságízű a szívünk fogadkozása, hogy ha ö úgy kívánná, készek volnánk az oltár áldozatára az előttünk oltárra került mártírok hosz- szú sorába, de ugyanakkor csak húzödozáson, engedetlenségen és türelmetlenségen kapjuk magunkat raj la, amikor az Űr minket be akar fogni mindennap az ö ekéjébe. Kész mindkettőre! Amikor az Űr a szántásban akar felhasználni talán halálig, mint egyszerű, ismeretlen igavonó barmot, akkor ne spóroljuk erőnket és ne időzzünk .gondolataink-! kai az oltárnál és a márlirkoronánál. Ila pedig az oltárra 'sodor az Űr, akkor, ne kapaszkodj unit az eke szarvába, hanem engedjünk Neki! Tanuljunk meg egyszer úgy szolgálni az Űrnak, hogy valóban cselédei legyünk Istennek, akiket ö úgy és addig és' ott használ fel, ahol és ahogyan akarja! Néni kegyetlen-e a mi Urunk, hogy ilyen kérlelhetetlenül dolgoztat? Nem. Sőt féltőn szerető Isten Ö, aki Jézusban úgy szeret bennünket, hogy a halálnak, sátán szorongat ásának, kárhozatnak kínjait megvetve, a gyalázatos keresztfára ment érettünk. Hogy mi el ne vesszünk... Nem kis dolog ezt az örömhírt kétkedő, gyűlölködő, okoskodó és farizeusi fülelíbe-szívekbe belekiáltani. Ebben a roppant nagy munkában Isten Krisztus előtt és Krisztus után már nagyon sok hívét halálradotgoztalta — miértünk. Most azért ne csodálkozzunk, ha velünk ugyanezt akarja tenni — másokért! Az Ur munkája ez és ''ebben ugyan melyikünk merné azt mondani magáról, hogy eleget fáradtam. Hogy elég •használható cseléd voltam az Űr Jézus és a munkáltató Szentlélek házában? Bizony, miénk csak orcánk pirulása lehet .ezernyi mulasztásunk miatt és a remény, hogy haszonla'an szolgái számára is engesztelési szerzett a keresztfán. A nyári konferenciák alatt a mi Urunk biztosan sok helyen akar a gyülekezeteinkben új szántást .kezdeni. Ö az egyedüli munkáltató és ezért Neki nem irányítókra, munkaközvetítőkre vagy éppen nézőközönségre van szüksége, hanem munkában elégő cselédekre, de mégiukább együgyü, dolgos tulkokra, akik naponta készek az ekére. Vágyol-e erre a kiváltságra? ♦> ♦!«- ♦> »...elküldé szolgáját a idején, liogy megmondja vatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! És mindnyájan egyenlőképen kezdék magukat mentegetni...« .»...mondom néktek, hogy senki azok közül r hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.« Lk. 14., 17., 18., 24. Gyere el az evangélizációra! Hidd el Krisztusnak számodra is van mondanivalója! Sajnos, nem lehelem. Tudod, mostanában különösen sok a hivatali teendőm, mindent a nyakamba sóznak, aztán hol ide, hol oda kell mennem... Pedig igazán szereltem volna részt venni rajta... Node talán majd máskor. Imádkozom én otthon ügyié eleget... Érdekes, vasárnap azonban eljöhet- lél volna, akkor viszont szórakozni mentél... No igen. Jól néznék ki, ha még arra sem lenne időm! * Egy pillanatra, kérlek. Félóra múlva hibliaórát tartunk itt a közelben, nem jönnél be? Jaj, kérlek, sok a tanulnivalóm. Mozira is csak ritkán akad időm. Na, sietek is. Szervusz. Ugye nem haragszol? Elmegy a konferenciára, János gazda? Jaj, tisztelendő ur, nehéz dolog a’] Pontosan költ most dógozni, nem mellet lel a 'férfj a háziul, megosztán pénz is vékonyan van nálunk. Pedig nagyon •sajnálom, dehát mit csináljak? Hát amikor hirtelen beteg lett & tehene és ki kellett hívni az állatorvost, s ugyancsak jó pénzbe került? És amikor maga törte el a lábát, akkor nemcsak nélkülözni, kellett a gazdát, de ápolni isi Akkor hogy volt? Az más, tisztelendő ur. Akkor muszáj vöt... No látja, János gazda. Az igét sem »muszáj« hallgatni, megtérni sem »muszáj«. A kárhozat viszont semmibe sem kerül... * * • Ha részt veszel egy evangélizáción, vagy konferencián, az még korántsem jelenti, hogy be is fogadod Jézust a szivedbe. Nagyon könnyen lehet azonban, hogy »udvarias«, de határozott mentegetőzéseddel már eleve megkötöd Krisztus áldani akaró kezét... Hidd el, olyan mindegy, hogy durván, vagy elegáns mozdulattal hárítod el a kegyelmi alkalmat. Mert mi folyik itt sokak részéről? Udvariassági verseny, mellyel sokszor sikerül elbújni Isten elől, amely azonban a pokolban végződik. Neked vájjon mennyit ér meg az Ige? —M- —A nraHnmHMrcnnnnmnnaBamnBtiBni vacsora a hí6 ELŐ VÍZ
