Élő Víz, 1949

1949-június / 12. szám

KOMOLY BESZÉLGETÉS Á KERESZTSÉGRÓL 7. Alkalmasak-e a gyermekek Isten országára ? GYERMEKI KERESZTÉLY és MERÍTKEZŐ GYŐ­ZŐ evangélikusnak születtek. Mindketten evangélikus hitoktatásiján - részesültek, konfirmáltak és az úrvacso­rához is bocsáttattak. Éltek is úgy, mint sok más evan­gélikus. Merítkező Győző azonban megtért egy prédiká­tor hatására, aki ellenezte a gyermekkeresztséget. Ettől kezdve az a gyanúja támadt, hogy az evangélikus egy­ház keresztségről vallott felfogása és keresztelési gya­korlata nem egyezik a Szentírással. Így tehát az a ke­resztség sem volt igazi, amiben ő gyermekkorában ré­szesült. Mivel Jézus Krisztusnak igazi követője kívánt lenni, megkeresztelkedett mégegyszer a falu közelében kanyargó folyóban. Gyermeki Keresztély az evangélikus gyülekezetben tartott evangélizáción ébredt fel bűneinek az álmából. Akkor döbbent rá, hogy milyen kárhozatos állapotban van. Lelkiismeretét mardosni kezdték a bűnei. Mikor semmiképpen nem talált nyugalmat, elment a lelki- pásztorához bűnvallásra. Úgy látta, hogy nincsen> nálá­nál nagyobb bűnös a föld kerekén s amint feltárta szí­vének a szennyét, az még borzasztóbbnak tetszett mint addig. Teljesen reménytelennek érezte a helyzetét. A lelkipásztor azonban Istennek a bűnösökhöz lehajló ke­gyelméről és a Krisztusban megjelent szeretetről beszélt és hirdette a bűnvallónak Jézus nevében és vérében min­den bűnének a bocsánatát. Ez az egyszerű üzenet csodá­latosan hatott. A rásúlyosodó teher egy pillanat alatt elvétetett, szívének a vádjai elhallgattak é& soha nem érzett békesség töltötte meg a lelkét. Ekkor lett előtte világossá, hogy milyen is az élet, amit Krisztus hozott erre a földre s ami hit által már itt a mienk lehet. Ami­kor ő bizonyságot tett Krisztusnak irányában meg­mutatott kegyelméről, egyesek azt mondták neki, hogy ez még nem az igazi. Be kell merítkeznie és akkor lesz­nek valóban eltörölve a bűnei és születik újonnan. Ezek az érvek egy kissé megzavarták s ezért alapos tanul­mányozás tárgyává tette a Szentírás és a hitvallási ira­tok tanítását a keresztség dolgában. Elolvasott mindent, ami a keresztség kérdésével foglalkozott' akár a gyer­mekkereszt elés mellett, akár ellene szólt az. A tanulmá­nyai során egyre több bizonyossága támadt a felől, hogy a gyermekkeresztség teljesen megegyezik a Szent- írással és éppen ezért egyre nagyobb bizonyossággal tudott ráhagyatkozni arra a kegyelemre, amely már ki­csiny gyermekkorában elébe jött és őt az Isten orszá­gába bekapcsolta. Egy este merítkező Győző beállít Gyermeki Keresz­téihez, hogy elbeszélgessenek az Isten dolgairól. Sok mindenben egyet tudtak érteni. Mind a ketten szerették az Űr Jézust és épültek egymás hitén. Csak egy pont volt, amiben nem sikerült közös nevezőre jutni. Merít­kező nem tudta megérteni, hogy ilyen komoly, felébredt ember, mint Gyermeki, miért marad meg félúton és miért nem veszi fel az igazi keresztséget. Elhatározta, hogy most sort kerít a bemerítkezés kérdésére és ala­posan felvilágosítja barátját a keresztség dolgában. MERÍTKEZŐ: Jó estét, Testvér! Ügy látom, hogy végeztél már a napi munkáddal s mivel van még pár óránk, gondoltam, beszélgessünk el azokról a dolgokról, amelyek mindkettőnknek legdrágábbak. Sokszor szóba került már a keresztség kérdése, de nem foglalkoztunk még vele elég alaposan. Jó lenne igazán szembe néz­nünk ezzel a dologgal. GYERMEKI: Isten hozott! Az Űr dolgairól rnég késő éjtszaka is kész vagyok beszélgetni, hát még ilyen kel­lemes estén. A keresztség meg különösen sokat foglal­koztatott engem magamat is. MERÍTKEZŐ: Már sokszor mondtam neked, hogy gyermekek keresztelése nem egyezik meg a bibliával. Én legalább is egyetlen verset sm találok a bibliában^ ami azt alátámasztaná. Nem is tudom mgérteni, hogy te miért kereszteltetted meg a gyermekeidet. GYERMEKI: Én pedig azon csodálkozom, hogy te- nem találsz a gyermekkeresztséget igazoló részeket. Mondhatom, az én bibliám tele van ilyenekkel. MERÍTKEZŐ: Na, azokra én is kíváncsi vagyok. GYERMEKI: Először is nézzük meg, hogy alkalma­sak-e a gyermekek Isten ' országára. Tudom, hogy a gyermekkeresztség ellenzőinek első kifogásuk az, hogy egy gyermek még nem tudja megérteni Jézus tanítását és nem tudja követni. Vajjön mit mond a biblia erre vonatkozólag, hogy bele vonja-e Isten a gyermekeket ie az emberekkel kötött szövetségébe, vagy nem. MERÍTKEZŐ: Istennel csak személyes hit által jut­hatunk szövetségbe. Először hitre kell eljutni és azután vehetjük fel a szövetségnek a jegyét. GYERMEKI: Csak türelem. Egyezzünk meg abban, hogy nem az elméleteinkkel érvelünk, hanem a Szent­írást fogjuk tanulmányozni. Kezdjük Mózes I. köny­vének 17. fejezetén. Itt van megírva, hogy kilencven­kilenc qves volt Ábrahám, mikor Isten szövetséget kö­tött vele és az ő házával. Ábrahám akkor már hite ál­tal igaz ember volt. Pál azt mondja Róm. í: 11-ben, hogy Ábrahám a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlensé- gében tanúsított hite pecsétjéül nyerte. Az ő esetében tehát a hit volt előbb, azután a szövetség jele. Azonban Isten azt parancsolta Ábrahámnak, hogy az utódait nyolcadnapos korukban kell körülmetélni. Tehát: bár a körülmetélkedés Abrahámnál a hit által való megiga- zulás pecsétje, ő mégis részesíti abban a kicsiny gyer­mekeket is. Azokat, akiknek a te felfogásod szerint még nem lehet hite. Isten tehát az izraelitákat már egész ki­csiny gyermekkorukban kívánta bevonni az ő szövetsé­gébe. Mit szólsz ehhez Győző Testvér? MERÍTKEZŐ: Ez az ószövetségben van. Az újszö­vetség azonban egész más. GYERMEKI: Abban igazad van, hogy az ó- és új­szövetség sok szempontból különbözik, de azért vannak egyező vonásaik is. Mind a kettő megegyezik abban, hogy az ember kegyelemből igazul meg, cselekedetek nélkül. És a nyolcnapos gyermeknek sem lehetett ter­mészetesen semmi érdeme. Te azonban úgy gondolod, hogy az újszövetségben megváltozott Istennek a gyer­mekekhez való viszonya. Bizonyára Jézus szavaira gon­dolsz: „aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözüV‘. Tehát először a hit és azután a keresztség. Nemde így gon­dolod? MERÍTKEZŐ: Pontosan így. 6 ÉLŐ VÍZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom