Élő Víz, 1948
1948-január / 2. szám
Adósok vagyunk! Minden jóravaló ember irtózik az adósságtól. Pedig egyikünk sem menekülhet az adósélet elől. Nyakig úszunk mindnyájan az adósságban. Adósai vagyunk Istennek! Adósságunk oly mérhetetlen, hogy közülünk senki sem képes rendezni. Jézus Krisztus mindnyájunk tartozását magára vállalta s a velünk szemben fennálló követeléseknek eleget tett. Az adósok börtönéből a váltság vére szabadított ki bennünket. Eladósodott életünk kiegyenlített számláján véres pecsét hirdeti, hogy maga az Isten rendezte kárhoztató tartozásunkat. Csődbe került életünk minden terhe, jóvátehetetlen vétke, helyrehozhatatlan mulasztása a keresztre van szegezve. Bűnadósságunkból kimentett Jézus! Valóságosan, maradéktalanul, mennyen és földön érvényesen! Adósai vagyunk örökkévaló hálaadással az Atyának azért, hogy nem kedvezett önnön szívének, Egyetlenjének — érettünk! Adósai vagyunk a Fiúnak azért, hogy eljött eladósodott világunkba s megfizetett érettünk: nem aranynyal, sem ezüsttel, hanem az Ö szent és drága vérével! Adósai vagyunk a Szentiéleknek, hogy minden megszomoríttatása ellenére nem hagyja abba vigasztaló szolgálatát: meggyőz számlánk kifizetett voltáról és felragyogtatja az adósok börtönének megnyílt ajtaját! Bűnadósságunkból szabadulva örökkévaló hálaadással tartozunk a Szentháromság egy igaz Istennek! Adósai vagyunk felebarátaink, nak! Mindannak elmondásával és meg vallásával, hirdetésével és megbizonyításával, amit érettünk Isten tett s amire a Szentlélek megtanított. A velünk szemben vétkezőknek, adósainknak tartozunk a követelésünk maradéktalan elengedésével, bűneik megbocsátásával. ZsiAZ ISKOLÁBAN Zúgás ... moraj ... s valaki megremeg, Egy harmatarcú, kékszemű gyerek Ott áll előttem... s alig rejtheti A belső lázt s a titkos reszketést, Tudja, hogy bűnös, rosszat tett nagyon, S rémülten várja már a büntetést. Tiszta szemére ráül a ború, S lesütve tartja.., rám sem emeli, Érzem ... hogy arcom merev, szigorít. S a büntetés csak késik ... valahol Emlékeimben nézek szét előbb, Óh ... nálam is volt nagy leszámolás ... így álltam én is ... Ilyen remegőn Égi nevelőm és bírám előtt... Az én arcom is ilyen gyermekes Ilyen halálra rémült lehetett, És nagyon-nagyon megsajnálhatott, Mert a Kereszt ítélöszékinél Minden, de minden bűnt elengedett! Mi is lett volna, hogyha akkor ő Nagy irgalommal nem bánik velem! S megszólalok ... (a gyermek szóra vár): Fiam ... a büntetést elengedem! Haluszka M. Rózsa dóknak és görögöknek, közellevőknek és távolélőknek, síróknak és nevetőknek, szabadoknak és foglyoknak, gondtalanul élőknek és teher alatt roskadóknak tartozunk a misszióval! Minden egyéb gondoskodás és tevékenység előtt a mi nagy adósságunk felebarátaink felé a misz- szió. A bizonyságtevés kifogyhatatlan, hosszútűrő és mindent remélő szolgálatával! A második és következő mérföldekkel! A hetvenhétszeres és a megszámolhatatlanul sokszoros „nagy bűnös“-öknek a mindig kész, mindig friss „első“ szeretettel! Bűnökért való elégtétel követelése hurok halálos szorítása fuldokló felebarátunk nyakán. A bocsánat édes szava valóságos szabadulás a kárhozatból! Az a békesség fia, aki ÉLŐ VÍZ 1
