Élő Víz, 1948

1948-április / 9. szám

sítani a hangulatot. Megrögzíteni a ritka nagy pillanatokat. Az angyali üzenet azt hirdeti, hogy nem kell visszakérőzni a múltat. Nem szükséges csüngeni az elmúló ritka pillanaton. A keresz­tyén hit mindig a jövőre tekint. Aki felvitetett, újra eljő. A keresztyén életnek a csodálatos volta nem a. múltnak az átélt tapasztalásaiban van, hanem a jövő még nagyobb csodáinak az izgalmában. Ne tartsd vissza sohase a múltat. A jövő még többet kínál. Az égbe néző tanítványok nagyon beleme­rültek a saját életük páratlan csodájába. Az angyali szózat földi kötelességeket tár', eléjük. A megfeszített és feltámadott Krisztusnak hir- dettetnie kell az egész világon, minden terem­tésnek. És akkor jön vissza, hogy megítélje az egész földet. Sok mai tanítványnak a szívét is teljesen betölti a maga Krisztussal való találkozása, hozzá való viszonya, üdvössége. Az átélt csoda után újabbra vár égbe bámulva. Az angyali prédikáció az embertársainkra fordítja a te­kintetünket. Azokra, akik még talán az első csoda előtt vannak. Hányán alszanak körülöt­ted a bűnnek az álmában — ki ébreszti őket? Hányán tapogatóznak a világosság felé — ki tanácsolja őket? Hányán hordoznak nyugtalan lelkiismeretet — ki hirdet nékik békességet? Hányán cipelik a bűn bilincseit — ki nyújtja nekik a szabadulást? Tekints körül. Szolgálj a melletted állónak. Vidd Krisztust a legjobban rászorulónak. Eb­ben a szolgálatban fog meggazdagodni az egyéni életed, erősödni a hited és állandósulni az örö­möd. A mások szolgálatával siettetheted a nagy nap felvirradását: mennybeszállt Urad dicsősé­ges visszajövetelét. ^ 1 i\ A feltámadás elködösítái — A budapesti evangélitáción elhangzott előadás — (Máté 28:1—15.) Jézus Krisztus feltámadásának egyetlen földi szem­tanúi a sírt őrző katonák voltak. Mások mind később a már feltámadott Krisztussal találkoztak, de az őrsé­gen levő vitézek ott voltak a lezárt és lepecsételt szikla­sír mellett, őrizték gyanútlanul, amint egy halottat kell őrizni, amikor megmozdult a talpuk alatt a föld, vil­lámlásszerű fény esett az égből, az Űr angyala érinté­sére elgördült a nehéz kő, megnyílt a sír és kilépett belőle a halott. „Az, őrizők megrettenének és olyanokkq lőnek, mint a holtak.“ Érthető volt a megdöbbenésük. Lehet, hogy soha nem hallották a Názáretit, nem voltak tanúi csoda­tetteinek s a főpapi ítélet szerint egy ártalmatlanná tett népbolondítónak sírját vélték őrizni.. És íme egy pillanat alatt világossá lett előttük, hogy az ő halott­jukhoz az égnek is köze van. Villámfénybe öltözött mennyei küldött tárja ki előtte a sír kapuját és az ég intésére megnyíló föld remegve és morajlva adja vissza a drága testet, amit lehetetlen volt fogva tartania. Hogy a hatás még maradandóbb legyen s káprázat, hallucináció ürügye ne gyengíthesse az átélt csodát, a mennyei követ nem siet el, hanem ráül az elhenge- rített kőre, hogy mindjárt bizonyságtétel is hangozzék a húsvéti üres sírnak az üzenete mellett. Bizonyára maga az őrség is hallotta, amint az ásszonyoknak hir­dette az angyal: „Ti ne féljetek: mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltá­madott, amint megmondotta volt... Imé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt“. Lehet-e elképzelni ennél beszédesebb bizonyságot Krisztus feltámadása felől? Szemetvakító mennyei fény világít a megnyíló sírra, és égi követ hirdeti: feltáma­dott, amint előre megmondotta! Galileában újra talál­kozhattok vele! — Vájjon volt-e még valakinek ilyen húsvéti élménye? Ki máshoz jött ennyire közel a fel­támadás csodája? v És éppen ezek az első kiváltságos szemtanúk lettek a sátán első eszközei, a&ik a húsvéti ellenpropagandát is megkezdték és koholt mese híresztelésével próbálták elhomályosítani az üdvösségszerző csodát. Mi lehet ennek a magyarázata? ' Rossz elindulás. 1. Az angyali üzenet világosan szólt az asszonyok­hoz: a Feltámadott „előttetek megy Galileába; ott meg­látjátok őt“. S mialatt az asszonyok nagy sietve men­tek a parancsolt úton „imé az őrségből némelyek be- menvén a városba, megjelentének a főpapoknak min­dent, ami történ,t“. Itt válik ketté a húsvéti bizonyságtevők és a fel­támadás elködösítőinek az útja. Az előbbiek odasietnek, ahol a Feltámadottal találkozhatnak, az utóbbiak pedig Jézus ellenségeihez futnak, hogy velük tanácskozzák meg a dolgot. Mindjárt elindulásbeli hiba. Ugyanarról a helyről indultak el, csak ellenkező irányba. Magától értetődő, hogy egészen ellenkező a két út vége. Mindjárt itt kezdődik sok Krisztussal találkozott ember tragédiája. Akkor, amikor a felébredő lelkiisme­ret szavában, a szívet marcangoló bűnök vádjában és va megrettent szívet hitre bátorító evangéliumban: a Jézus Krisztus szent nevében és kiontott vérében való bűnbocsánat örömhírében valami eddig soha nem ta­pasztaltat, nem is álmodottat élt át, akkor elkezdett ta­nácskozni értetlen emberekkel. És kapta a megnyug­tató magyarázatot: a pszichológiai, a filozófiai, vagy ha úgy tetszik akár teológiái kifejtését annak, hogy ez idegérzékenység, túlfeszített lelkiállapot, felesleges erkölcsi skrupulozitás eredménye. Gondoljon más embe­rekre, a közvetlen ismerőseire., Hány van közöttük, aki éppen úgy, vagy nála sokkal könnyelműbben éli az éle­tet, és semmi baja. Bizonyára a túlfeszített munka ár­tott meg neki. Többet kell pihennie és szórakoznia. Kerülje a magányt, keresse a társaságot. Nem szabad annyit foglalkoznia önmagával. A bibliát nem szabad szó szerint venni. Kár is kézbe venni, mert annak a megértéséhez alapos előtanulmányok kellenek. Hiszen a papok is hány félképen magyarázzák. Nem kell mind­járt a legrigorózusabb bibliamagyarázó mellett kikötni. A lelki dolgokat nem szabad túlzásba vinni, mert abba könnyen bele lehet őrülni. A világtól se lehet elszakad­ni, hiszen úgy sem szaladhatunk ki belőle. Bölcs ön­mérséklet és józanság — ez a jelszó. Csak semmi túlzás. És ennek az az eredménye, hogy a Feltámadott ál­tal megérintett emberek tömge marad a széles úton, vagy megy vissza oda. Tudnék tanúul hívni embereket, 2 y ÉLŐ VlZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom