Élő Víz, 1948
1948-január / 1. szám
kosai, közé ékelődött, egy-két evangélikusról van szó. Hiszen tudod, hogy nálunk szinte nines is másvailású, csak evangélikus. I)e itt a határvidéken, s ott feljebb északon, nagyon elszórt a település. Órák hosszat kell sízni, vagy szánkón menni, amíg egy-egy családot találunk. Nagyon elhagyatott szór vány családok ám ezek is. Nehéz őket gondozni. Az egyik lelkészünk az elmúlt télen például összesen 1500 km-t sízett szórványhívei felkeresése dolgában. — He-hel Mi tudunk ám futni a havon! — kacag fel csengőn. Nekem nincsen kedvem kacagni. Elképzelem a finn szórvány gondozó kollegát. Ziman- kós, csípős, hófúvásos, rövidvilágosságú téli napokon órákhosszat egyedül futni az elhagyott erdők között, tavakon át, farkasnyomon, csalóka lejtőkön. •. Ó, ez nem kacagni való! * A hideg — lehetett vagy 30 fok a fagypont alatt — már régen lábujjaim körül futkosott és borzongatta derekamat, amikor végre, öt órai szánkózás után, megálltunk egy határőrteleptől nem messze, az erdőben magánosán álló ház előtt. A háziak örömmel futottak eiő, hogy leseperjék rólunk a havat. Kihámoztak bundáinkból s pár pillanat múlva a tupában — a ház nagyszobájában — üdvözöltük a háznépet. Sorba kezelünk mindenkivel. Kemény, hosz- szantartó kézfogással mondják az istenhozottat, nyomatékosan ropogtatva az r-et. — Terve tuloa. Nincsenek vendégfogadó lelkendezések, de a mélytüzű szemek szeretettől csillognak. A sarkon, kemenceszerű, félig nyitott tűzhelyen a háziasszony már fel is tette sárgaréz kávéskannában a sajátságos főzésű finn kávét. Beszélgetünk pár szót s Jouko a keresztelés köré kis • háziistentiszteletet kerekítve hozza az Ür Jézust a határvidék mély erdőségeinek magános kis házikójába. Ünnepet ülnek a lelkek 6 a keményvonású l' férfiarcok meglágyulnak. De boldog hely is az, ahol halk, bizonyságtevő szavak hozzák Isten szere tétét munkától kérges, elhagyatottságtól fásult; kallódó lel- kekpek! Alig érnek véget az áhítatos percek, a háziasszony kedves hangon hívogat. — Olkaa hyvä, kahvi jää! — Jöjjenek, a kávé elhűl! Odamegyünk az asztalhoz s a kis csészét kézbe fogva, jólesően szürcsöljük a forró feketétMert kávé minden finn házban vár. Fordulj meg bár egy „előkelő** helsinki lakásban, nyisd rá az ajtót valamelyik lappvidéki finn családra, vagy menj keresztelni az orosz határ melletti szegényes otthonok bármelyikébe. — Mivel tartozunk a ke^esztelésért és a fáradságért, lelkész űrt Jouko elmosolyodik, zsebébe nyúl s a csodálkozó háziasszony markába nyom nehány márkát. — Majd vegyenek valamit a kicsinek, ha bent járnak. * Üjra trappol velünk a ló. Párát zihál és brühögve rázza fejét és hosszú sörényét. Mellettünk hótól roskadó fenyők suhannak el. Ropog a hó és meg-megreccsen a szán. Hallgatva heverünk vastag bundákba burkolózva s a néma erdő tompán nyeli a kis csengő csilingelősét. Lassan leszáll a rendkívül korai finn téli alkony s észak tündöklő csillaga irányt muta- tóan tűnik fe az égen. A nap tapasztalatain töprengek s a gondolatok csapongva rajzanak. Mire a szán imbolygó futása szendergő álomba ringat, a ló trap- poló patái már otthoni emlékek ütemét verik ki. Pár órát futhattunk már- Egészen sötét volt, amikor a százados hangja riasztott fel. — Katso, revontuli! — Nézd, északi fény! Észak sejtelmes fényfüggönyét a látóhatár szélén felvonták csodát teremtő kezek. Koren Emil. ÉLET ÉS LÉLEK Valaha az élettudomány termelte ki a régi Materializmus legnagyobb táborát, vezéralakjával: Haeekel Ernővel. Azt hitték, hogy az életet le lehet vezetni egyszerű fizikai és vegyi törvényekből. , A tudomány azóta kiábrándult ebből az elképzelésből és annál a felismerésnél tart, hogy az élet törvényeit nem vezethetjük le másból, mint magából az életből. A modern élettudomány hangsúlyozza, hogy az anyagi szerkezet csak hordozója az életnek; maga az élet megfoghatatlan, lemérhetetlen ú. n. „transzcendens valóság“, amely felragadja az anyagot a porból, szervezetté formálja össze, egy ideig használja, majd ismét visszaejti az élettelenségbe. Tehát éppen fordítva látja a korszerű tudomány ezt a kérdést, a régi felfogáshoz képest. Régénte azt gondolták, hogy az anyagok megfelelő össze-szerveződésé- ből támad az élet; ezzel szembep ma az a felfogás, hogy éppen az élet szervezi össze az anyagot. Láthatatlan erők építik egybe az anyagot látható szervezetté: csodálatos eszközzé, amelynek segítségével az élet, ez a magasabbrendű és anyagfeletti valóság, egy „alacsonyabb síkban“, az1 anyagok világában is kifejeződhetik. Kissé erőltetett hasonlattal azt mondhatjuk, hogy a láthatatlan és nem hallható rádió-sugarak és a felvevő- készülék viszonyára emlékeztet az élet és a szervezet viszonya. A rádió anyagtalan és közvetlenül nem észlelhető elektromágneses hullámai a felvevőkészülék (tehát egy anyagi szerkezet) segítségével válnak érzékelhetővé: hallhatóvá és újabban láthatóvá. Sőt repülőgépet, hajót, automobilt is lehet velük kormányozni. Nagyon közismert példánk van tehát arra, hogy érzékszerveinkkel felfoghatatlan létezők igenis vaunak, sőt azok, megfelelő körülmények közt az anyagot hatalmukba vehetik és azon keresztül megnyilvánulhatnak. Sok tudós nevét sorolhatnék elő, külföldieket és magyarokat egyaránt, akik kiváló szellemükkel felismerték, hogy az élet sokkal több és magasabbrendű létező, mint „tegnap“ még gondolták. A modern élettudomány kutatói közül ki kell emelni a Nobel-díjas Spemannt. aki a szervezetek alakulása és fejlődése terén végzett alapvető vizsgálatokat. 1936-ban megjelent híres könyÉLÖ VlZ 7
