Élő Víz, 1948
1948-április / 8. szám
Tudom, hogy az én Megváltóm él! Az elmúlt ünnepek alatt sokféleképpen akart Isten téged testvérem erre a bizonyosságra eljuttatni. Húsvét után tehát fel lehet tenni a kérdést: tudod-e, hogy a te Megváltód él? Ha bizonytalanságban vagy efelől, akkor mindennél nyomorultabb és szánalmasabb volt az ünneplésed. Ha örömteli bizonyossággal vallani tudod ez te is, akkor közösségben voltál a FeU támadottal a húsvét drága alkalmain. Kérlek, hogy az ünnepek múltán vizsgáld meg szívedet, hogy vájjon nem vagy te is abban a nyomorúságban, amelyben én is szenvedtem diákéveim alatt? A mi vidékünkön, amelyen ifjúságom éveit eltöltöttem, ilyenkor, hús- vét után, egészen pünkösdig, így köszöntik egymást az emberek: „Krisztus feltámadott/“ és hangzik a válasz: „Bizonnyal feltámadott/“ Nem hittem a feltámadásban és ezért arra gondoltam, hogy minden húsvéti köszöntésem egy-egy hazugság. Amikor azonban először próbáltam „jó napot kívánok“-kal viszonozni egy húsvéti köszöntést, komolyan megdorgáltak azzal, hogy mindenképpen így illik mondani: Feltámadott — bizonnyal feltámadott! A világ szerete- tében elmerült barátaim társaságában nemsokára számomra is természetes volt, hogy gondolataink, szavaink, cselekedeteink az ördög atyának kívánságait teljesítették (Ján. 8:44), de azért csak úgy harsogtuk: Krisztus feltámadott! Hétről-hétre ismétlődő hittanórák, istentiszteletek és sokhetes konfirmációi oktatás után is Jiazudtuk, nagyon Sokan hazudtuk és illemből mondtuk, énekeltük: Bizonnyal feltámadott! Ha felnőttekre néztünk; ahogy az ifjú vizsgálja mindent kutató és észrevevő szemmel családja, iskolája, egyháza •és a mindennapi élet többi felnőttéit, akkor azt láttuk, hogy közülük is legtöbben nem gondolnak arra, hogy a Feltámadott előtt egyszer mindnyájunknak meg kell államink. Tudom, hogy azokban a húsvéti időkben miközülünk, ifjak közül és felnőttek közül is nagyon sokan még a hitetlennél is utálatosabbak voltunk az Űr előtt, éppen képmutatásunk miatt. Hiszen nem a pogány ok, de a képmutatók felé fordul Jézus amikor az a vádja, hogy eláll jak az üdvösség szoros kapuját. Be nem mennek, de más sem mehet be miattuk. Pontosan ezt tettük mi is. Ugyan kinek lett volna kedve a Feltámadottat keresni, ha körülötte hozzám és hozzánk hasonló „megújult életű“ keresztyének éltek? Memiyi hazug és képmutató húsvét telt él, amíg egyszer az én igazi húsvétom is elérkezett. « Az igazi húsvét, amely nem a naptár szerinti volt, hanem egy forró júliusi napon, amikor végre megnyíltak szemeim és meglátták őt aki halott volt, de íme most élő, fülem először hallotta, hogy nekem szól, éppen nekem szól az Űr: megváltottalak — neveden hívtalak — enyém nagy! # Éppen erről a legelső igazi húsvétomról emlékeztem Isten iránti hálával a mostani, 1948 húsvét ján, amikor a Sátán azzal ostromolt, hogy semmi sem változott és szívből most sem tudom elmondani: hogy az én Megváltóm él. Ezért az én Uramra^ Krisztusomra tekintve bizonyságot szeretnék tenni arról, hogy a régiek elmúltak és most már képmutatás nélkül tudom mondani: Bizonnyal feltámadott! Ha megkérdezné valaki, hogy miért látom és tudom élőnek az én Megváltómat, a következőket mondanám: A bűnnek különösen mély álmában aludtam. Teltek az évek és az álom mindig mélyebb lett és félelmesebb. Nem riasztott meg ebben az állapotban sem lelkiismeret, sem jó szó, sérti példamutatás, sem tanítás. De egyszer ő állotta el utamat és szólt, hogy ez így tovább nem folyhat. Akkor egyszerre megláttam, hogy én vagyok az elveszett, aki halált és kárhozatot érdemiek. Szinte kétezer évvel ezelőtt ugyanezt tette az Űr útón-útfélen. Űtolérte a bűnösöket. Engem is utolért és ebből is tudom, hogy ő él! Ebben az állapotban tudtam, hogy minden büntetést megérdemeltem volna. De az Űr, aki utamat elállotta és bűneimet mind felfedte, nem haragudott reám. Inkább szeretettel biztatott, hogy ne féljek. Beszélt arról, hogy amit én érdemeltem, azt Ő mind-mind elszenvedte a keresztfán. Óh milyen jó volt először hallanom) az ö szolgája szájából: „Bízzál, az Isten ártatlan Báránya éretted is meghalt. Vére elmosta minden bűnödet, hirdetem neked bűneid bocsánatéi/“ Csak a megfeszített és feltámadott Űr tudta • a szíveket így eltölteni a szabadulás örömével és békességével. Ezt tette az én bűnös, kemény szívemmel is. Hogyne tudnám hát, hogy az én megváltóm éU ■ • Igazi húsvétomig csak szép mondatként hallgattamf az ö ígéretét: „íme én veletek vagyok a világ végezetéigAzóta látom, hogy így van. Ö nem ünnepel, nem vendégeskedik csur- pán az övéivel, hanem együtt akar lakozni. Mindennapi életem minden gondját ő viseli. Együtt járva Vele sokszor kimondhatatlan örömet és mindent pótló boldogságot jelent. Sokszor azonban kínos és keserves próbát mér az Űr a nyomdokaiban haladókra. De ő mindig velem van. A nagy örömteli időben nem bízom el magamat, a keserves órákban pedig nem vesztem el reményemet. Lábaimat eligazítja, szemeivel tanácsol. Nem kényeztet az Űr, hanem keményen rámutat napr ól-napra arra, ami kár és szemét és kidobni való utálatosság az életemben. Ráismerek a jó Pásztorra. Csak ő tudott verőfényes legelőkön és a halál árnyékának völgyén keresztül haladva, így vezetni lelkeket az üdvösség felé. Most éppen ezt teszi velem is. Hogyne vallanám hát, hogy az én Meg váltóm él! A legcsodálatosabb talán mégis az, ahogy az Ö Szentlelke dolgozik. Méltó is, hogy Krisztus csodálatos evangéliumát, az üdvösség beszédét ilyen hatalmas tűz vigye és árassza széles e világon. Csak amióta a Féltámadottal találkozÉLŐ VÍZ 3
