Élő Víz, 1948
1948-április / 8. szám
Vasárnapi számok Megkezdődött az evangéliumi egyházak közös budapesti evangéüzációja. A falragaszok és a röplapok huszonegy templomba hívogattak. A feltámadott Krisztus örömüzenete válogatás nélkül hívott boldogot és boldogtalant, gazdagot és szegényt az igazi öröm forrására. Az evangélizáció kezdőnapján 6—7000 ember vett részt az evangélizációkon. Igen nagy szám, ha arra gondolunk, hogy az élet beszédének a hallgatására gyűlt össze ennyi ember. S mivel hisszük, hogy az ige nem tér vissza üresen, nem lehetünk eléggé hálásak Istennek a sokezer igehallgatóért. De még mindig nagyon sokan hiányoztak. Olyanok, akik az evangélizációt rendező egyházak tagjai, akik látták a hívogató falragaszokat, kaptak a kezükbe röplapot, talán baráti hívó szó is ostromolta a szívüket. S akiknek éppen a feltámadott és élő Krisztussal való találkozásra van szükségük, hogy békességet találjanak a lelkűknek és el ne kárhozzanák az örökkévalóságban. Hol voltak ezek a hiányzó testvérek? Budapesten ugyanazon a vasárnapon 8000-en voltak a lóverseny pályán, kb. 15.000-en mentek színházba, 60.000-en drukkoltak a futball- pályákon, kb. 100.000-en néztek végig moziehk adást. És ki tudná még csak körülbelül is szám- bavenni a kávéházak, korcsmák, tánctermek, mulatók, bárok és örömtanyák vendégeit?! Ki tudná megszámolni a budai hegyek és kirándulóhelyek turistáit, sétálóit és megnyugváskeresőit?! A 670.000 totó-szelvény tulajdonosa közül legalább 100.000 ott hemzsegett éppen az evangélizáció idején a forgalmas körútakon és tereken egy-egy kis iroda és lapkiadó hivatal előtt, les ve-várva a 12 találatos totó szelvényt, hátha egyszer mégis csak ő lesz a szerencse fia. ; Sokatmondók ezek a vasárnapi számok. Kifáradt, ellankadt emberek nagy tömege a természetben és a szórakozásban keres pihenést és nagyon kevesen ismerik a felüdülés igazi alkalmait. Megsebzett szívű, nyugtalan, ideges emberek nagy tömege zajos szórakozásba, mámorba véti magát és tudatlanul megy el a gyógyulás és a maradandó öröm forrása mellett. A nyerési láz és a győzelemért való izgalom nagy tömegeket sodor, fáraszt a pihenés napján is, nagyon kevesen találják meg az el- csendesedés békét nyújtó helyét. A tisztátalan örömök csalogatnak, a mocskos szenvedélyek sodornak és a sátán hírverése nagyon hatékony. Bizony tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. A keresztyének — úgy látszik — még mindig nem vették szívükre a lélekmentés, hívo- gatás és bizonyságtétel szent tisztét. Pedig kicsoda hívogasson a felüdülés, öröm és megbékélés forrásaira, ha nem azok, akik megfordultak már ott? És mikor özönöljenek az elepedt, szomjas tömegek ezekhez a forrásokhoz, ha nem vasárnap, az „Ür napján“, ha nem ennek a minden evangéliumi egyházat egyesítő, az egész várost átfogó evangélizáló szolgálatnak az idején?! Mpg mindig nem kiáltjuk eléggé hangosan, vagy eléggé hitelt érdemlően, hogy Krisztus „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott.“ Vagy talán újabban elrejtethetnék a hegyen épített város? Manapság már csak azért gyújtanának gyertyát, hogy a véka alá tegyék? -------------------------------—-----------------É LŐ VlZ