Élő Víz, 1948

1948-március / 6.szám

vonatkozó kijelentését kapcsolatba hozni a vált- ság munkájával és azt mondják, hogy a fügefa, amelyet az Űr megátkozott, mert gyümölcsöt nem termett, a hitetlen zsidóság, amely öt nem fogadta be, s így el kell söpörtetnie, mert útjában van a váltság munkájának. A hegy pedig, amelynek el kell az útból mennie, vagy a tengerbe ugornia. annak a kornak a hívő zsidósága. amely szintén útjában állott a váltság munkájának. Mert ha elfogadta is Jézust és a váltságot, azt a maga számára. akarta elfoglalni és nem volt hajlandó átengedni mások számára is. Tehát neki is félre kell állíttatnia az útból, hogy megtörténhessek a váltság. — Az eperfa az Tsten országát példázza, amely beül- tettetett, Palesztinába, de ha a tanítványoknak lesz hitük, akkor az át fog ültettetni a nének nagy tengerébe és akkor lesz Krisztus minden népek Megváltójává.

Ezek minden bizonnyal nagyon szép gondolatok. de egyáltalában nem megnyugtató ma- gvarázgatások. Nem pedig azért, mert ha az Űr így értette volna, akkor meg is magyarázta volna. Hiszen sokkal egyszerűbb példázatokat megmaevarázott. A magvetőt is megmagyarázta. Vagy annyira megértették volna ezt a tanítványok azonnal, hogy ‘ Jézusnak nincs szüksége a példázat értelmének a magyarázatára? Aligha lehet hinni. Tsten igéje nem ad felhatalmazást arra, hogy az ezzel az igével kapcsolatos megbotránkoztatást így elsimítsuk. Ezt erősíti meg az is, hogy az Űr háromszor teszi ezt a küelentést a hit csodatevő ereiéről.

Márk 9: 23-ban azt mondja az Űr: ,.Minden léhetséaes a hívőnek/“ Megint ugyanez a gondolat. Ne akarjunk tehát mindenáron olyan magyarázatot adni a kijelentéseknek, amelyek a mi értelmünket felülhaladják. -Nagyon valószínű, hogy ennek csodálatos mélységeibe nem tudunk behatolni, de meg kell keresnünk úgy, amint érthetőnek gondolta az Űr.

Ha az ember így áll meg ez előtt a rejtély előtt, egyszerre megvilágosodik előtte a titok. Mikor nem keresünk magyarázatot, hanem hitünkkel próbáljuk meglátni, mit akar mondani az Űr. akkor egyszerre dereng körülöttünk. Az első ilyen fénysugár az, hogy valahányszor az Űr ilyen kérdésekről beszél, akkor az mindig kapcsolatban van az imádsággal.

Amikor az Űr meggyógyítja azt a szegény fiút a megdicsőülés hegyéről való lejövet után s a tanítványok megkérdik, hogy ők miért nem tudták meggyógyítani, azt feleli nékik, hogy ez a fajzat csak böjtöléssel és imádkozással űzhető ki. A másik igében, a hegy odébbsétálta- tásánál is arról van szó. hogy milyen nagy dolgokat tud cselekedni a hívő imádság által. Tehát mindnyájunk előtt világos, hogy az Istennél minden lehetséges. Ha Isten azt akarja, hogy egy hegy odébb menjen, akkor odébb is megy és az is bizonyos, hogy ha az Űr azt akarná, hogy egy útszéli fa kiszakíttassék láthatatlan erővel — tehát a mi szemünk előtt magától, — Istennek az is lehetséges. Ez előttünk

ÉLŐ VÍZ

kétségtelen. De az is kétségtelen, hogy nékünk nem szabad csodákat várnunk Istentől. És hogy az az Isten, aki ígéretet tett nékünk, a hívő lelkek imádságára csodákat tesz, ez is kétségtelen. A nehézség azonban az, hogy itt tulajdonképpen nem imádságról van szó, hanem arról, hogy a hívő ember maga gyakorolja ezt a hatalmat. Maga gyakorolja az Isten hatalmát. Nem azt. mondja az ember, hogy Uram, ezt a nagy hegyet, amelyet látok és amely akadályul van nékem, tedfl félre és akkor az Űr félreteszi, hanem arról van szó, hogy az Isten hatalmát gyakorló ember azt mondja, hogy menj odébb te hegy és az odébb fog menni.

Említettem már, hogy a tanítványok által meggyógyítani nem tudott fiúval kapcsolatban az Űr azt mondotta, hogy ez csak imádsággal és böjtöléssel űzhető ki. Mi a böjt? Nem az, testvéreim, hogy bizonyos ételektől tartózkodom. Böjtölés az e világtól való elzárkózás és az Istenhez való koncentrált odakapcsolódás. Ki akarom magam kapcsolni e világból és azt akarom, hogy egészen az Istennel legyek. Próbáljak vele egészen összeolvadni. Ha valaki hite által csodát akar tenni, annak az Istennél teljes összhangra kell jutnia. Böjtölnie kell.

Jézusnak emberileg a legnagyobb csodája a Lázár feltámasztása volt, mert ott nemcsak egy halottat támasztott fel, hanem már egy oszlásnak indult holttestbe adta vissza az életet. Ez előtt a csoda előtt Jézus imádkozott. Ezt emberek is megfigyelték. Igaz, hogy ez hálaimádság volt, de Jézus számára az imádság volt az a. kapocs, amely öt az Atyával összekapcsolta. Mikor az imádságban bizonyos lett a felől, hogy ő az Atyával teljesen egy, akkor mondotta ezt: Lázár, jöjj ki! És Lázár kijött.

Itt van tehát valami kis világosság erre az igére. Isten valami csodálatos ígéretet tesz ebben az igében. Azt ígéri, hogy az a hívő ember, aki ilyen összhangra tud jutni az Istennél, aki ennyire egy tud lenni vele, aki annyira világosan látja, hogy mi az Isten akarata, annak az Isten felhatalmazást ad nemcsak arra, hogy kérj, amit akarsz és én megadom, hanem azt mondja, hogy átruházott hatáskörben gyakorlód az én jogaimat. Ha te azt mondod a hegynek, hogy menj odébb, akkor az úgy fog engedelmeskedni neked, mintha én mondtam volna. Ha ez így van. azt még csodálatosabban láthatjuk a kulcsok hatalmáról szóló fejezetben, amelyben az Űr azt ígéri, hogy amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen és amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen. Tehát amire az Isten gyermeke azt mondja, hoj?y meg van bocsátva, azt úgy lehet fogadni, mintha az élő Isten állana előttem és tőle hallanám, hogy meg van bocsátva minden bűnöm. Vehetem úgy, mintha az ő ajkáról hallanám a bűnbocsánatot. Elmegy a hegy a szívemről, kiszakad belőle a bűn, mert a hívőnek minden lehetséges ^nnál a teljhatalomnál fogva, amelyet az Atya neki adott.

3