Élő Víz, 1948
1948-február / 5. szám
Az Istent bosszantó böjt Isten népe böjtöt tartott. Fokozottabb mértékben foglalkozott Urának dolgaival. Felzarándokolt színe elé mindennap, hogy útait keresse, igazságának ítéleteit kutassa és könyörögve es- dekelt kegyelmének az elközelgéséért. De nem volt semmi eredmény. Hiába volt a böjt. Valahogy nem nyugoszik meg rajta Is-* telinek tetszése. Az Istent kereső gyülekezetnek az volt az érzése, hogy Ura nem nézi böjtjüket és nem veszi tudomásul lelkűk gyötrését. Isten pedig kirendelte a prófétáját: „kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat és hirdesd népemnek bűneiket: Hát ilyen a böjt, amit én kedvelek és olyan a nap, amin az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-e böjtnek és az Ür előtt kedves napnak?“ Van tehát böjt, amit nem kedvel az Isten. Ami egyenesen bosszantására van. Mindennapos templomlátogatás, Isten útjainak és ítéletének a tudakozása és kegyelme elközelgésének a várása ellenére is.' Vájjon hogyan állunk a magunk böjtjével? Hogyan állok a magam böjtjével Isten előtt? Izráel egykori böjtjével szemben Istennek az volt a kifogása, hogy böjtölésük napján is űzték kedvtelésüket, szorongatták robotosaikat, pereltek, versengtek és gonoszul uralkodtak. Azért nem hallatott meg szavuk a magasságban. Gondolj a magad böjtjére! Vájjon milyen kedvtelésedről mondtál le a böjt idején? Nem arról van szó, hogy szórako- zol-e a mások módjára. Lehet, hogy farsang idején se tetted, mert nem telt benne kedved. Hisz sokan farsangkor se mennek maszkabálba és dáridókba. Nekik nem kedvtelésük. De vájjon maradt-e kielégítetlen valami kívánságod is — akármilyen ártatlan vagy jóra magyarázható is — csak azért, mert most böjt, nem a saját kedvteléseid űzése, hanem Isten akaratának a keresése van. Hagytál-e behajtatlan jogos követelést, függesztettél-e fel vetélkedést, vontál-e vissza helytelennek felismert ítéletet csak azért, mert böjt van, az Isten ítélete tudakozásának az ideje? Ha nem, akkor a te böjtöd is csak bosz- szantja Istent. Vagy mivel mással tudod magyarázni a böjti idődnek a gyümölcstelenségét? Mert az, hogy kétszeresére vagy még többszörösére emelkedett a gyülekezeti alkalmak száma, még nem teszi az egyházi esztendő bizonyos szakaszát böjtté. Az se, hogyha komolyabb ábrázattal, ruházattal, megfontoltabb társalgásmóddal, áhí- tatosabb képpel járunk-kelünk. Még az se, ha a papok és a gyülekezeti munkások agyon is dolgoznák magukat a böjt kedvéért. A böjtben is csak az Isten munkája ér valamit. Izráel népe is azt panaszolta: „Miért böjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod?“ Ha pedig te azt gondolod, hogy a te böjtöd inkább tetszésére, mint bosszantására van az Úristennek, akkor te nagyon vak, vagy nagyon beképzelt lehetsz. Vedd csak elő Ésaiás próféta könyvét és olvasd el belőle az 58. fejezetet csendben és Istenre figyelve. Nem is mondom el itt, hogy mi van abban a fejezetben. Legyen elég annyi, hogy mindaz, amit Ésaiás az Istent gyönyörködtető böjt jeleiről mond, magától következik be a te életedben is, ha elmélyedsz a böjt fájdalmas Vándorának a szemlélésében, aki éretted és helyetted szenvedett megvetést, gúnyt, kínoztatást és latorÉLŐ VlZ 1
