Élő Víz, 1948

1948-február / 4.szám

lett Jézushoz (Ján. 13: 8), azt nem kell bibliaórai „fogá­sokra'- tamtam: rajta keresztül is munkálkodik a uiin- uig eleven Lelek. Legfeljebb boldog ürömmel fogadja ei masok meglátását, tapasztalatát s azok rögtön a sa­játjaivá lesznek. z. Lgy gyülekezet lelki fejlődése hamarosan meg­mutatja az man a vezetőnek azt, hogy különbség van a hívek között. Nem a vezető tesz különbséget, hanem a hivek maguk. Mert amint hangzik a megteresre hivő szó, egyesek elfogadják azt, mások pedig nem. Ez utób­biak megmaradnak „jó keresztyénekének, akik „min­dent hisznek“, ami a Bibliában van. Be ha a feltáma­dásról stb. próbálunk velük beszélni, kiderül, hogy na­gyon is kirostálják a Szentírást. „Onnan még nem jött vissza senki“, — hangzik Jézust figyelembe nem vevő ellenvetésük. Nyilvánvaló tehát, hogy nem csak az Ür fogja majd egykor elválasztani a „juhokat a kecskék­től“, hanem már most is azt teszi mindenki a maga személyét illetőleg. És sohasem az az „elkülönülő“, „szektás“, aki elfogadja a megtérésben Isten hívó sza­vát hanem mindig a nagy többség, mely nem hallgat arra. . Így azután érzi a vezető, hogy valahogyan nem le­het egy kalap alá venni az egész gyülekezetei. Mert a hívő imaközösségi tagok megnyilatkoznak imádságban cs az igéhez való hozzászólásban s válogatás nélkül mindent hittel fogadnak az írásból, valamint a hit út­ján járván különféle kérdésekkel küszködnek. — A meg nem tért hívek pedig botránkoznak a hívők őszinte megnyilatkozásain, gyanakvó kétkedéssel fogadják azo­kat, rágalmakkal vonják kétségbe azok őszinteségét, az óra végén elferdítve „pletykáznak“ róluk a faluban, kételkedéssel, nemtetszéssel fogadják a vezető egyes magyarázatait, stb. így a bibliaóra inkább károssá, mint áldottá válik. Eleven templomi és gyülekezeti élet mellett tehát két bibliaóra típusa alakul ki: egy evangélizáló jellegű bibliaóra a nagy gyülekezet számára, ahol „csak“ a vezető magyarázza az igét — és egy másik bibliaóra, , amelyen érvényesülnek a közösségi élet»megnyilatkozá- 1 sai, amint azt alább látni fogjuk. Az evangélizáló, gyü­lekezeti bibliaórán az elevenséget egyesegyedül a Lé­lek biztosíthatja, ha a vezető a megtérésben az Ür . Jézus bűntörlö Vére által kapcsolatba került Ővele s ; a hit nemes harcát harcolva jár is a hit útján. így ez ; a bibliaóra az igehirdetés nagy halászó alkalmává vá­ll ik s egymásután kerülnek át innen a hívek a közös­< ségi bibliaórára. Nem a vezető tesz közöttük különbsé­get, sem nem zár ki senkit innen vagy onnan: a hívők ! részt vesznek mindkettőn, a hitetlenek pedig természe- t tesen vegyes érzelmekkel ülnek az egyiken, de rend­szerint nem is vágyódnak a közösségi órára, hiszen az ! már körülbelül annak a jele volna, hogy a megtérés­< ben döntöttek Jézus mellett. Ilymódou saját magukat v zárják ki onnan. 3. Milyen legyen a közösségi bibliaóra? Ez már a I Bárány Vére által megmosott, szolgáló hívek erőgyüj- itési alkalma! A már előbb közölt imaközösségi ta- ' n ácsok szerint kezdődjék mindig közös imádsággal, • amikor igét, figyelmet kérünk, valamint azt, hogy for- i múljon a Lélek igeközösséggé is bennünket. Ugyanígy a bibliaóra végén legyen imádságos vissz- ihang az igére imaközösségben. Ha igazán eleven az ima- ; közösség a múlt szám tanácsai x szerint, akkor ez a két 1 iniádkozási alkalom nem nyúlja unalmasan a biblia- tórát, sőt nagyban hozzájárul az elevenségéhez, mivel ( egyrészt mostmár nem a vezető „ügye“ csupán a biblia- t'Óra, hanem a bevezető közös ima révén midnyájunk ' íz*vügye lesz; másrészt azon melegiben reagálnak a hallott igére a lelkek. 4. Amint van imaközösség, úgy van igeközösség is. Ép ezért imádkoztunk a bibliáéra elején. Ha a vezető Nem vagyok munkádra méltó Nem vagyok én munkádra méltó, E munka szent... s én bűn vagyok. Nem tudom a fényt széjjelszórni, Mely szent arcodról rámragyog. Reszkető, félénk vallomásom Halld meg, óh Mester, odafent: Nem vagyok én munkádra méltó, Én bűn vagyok, s e munka szent! Nem vagyok én munkádra méltó S te mégis küldesz engemet, S ennek a vonzó szent erőnek Már ellenállni nem lehet! Küldesz^ .. s megyek... Óh, hogyne mennék! Vájjon ki mást kövessek én? Nincs nekem saját ügyem többé, Csak a Te ügyed az enyém! Nem járhatok más küldetésben. Szolgálni lelkem igy tanul: Hogy már szabad méltónak lennem Ilyen nagyon méltatlanul! Mi is lennék e munka nélkül? Bolyongnék puszta téreken, Bár nem vagyok munkádra méltó, De ez lett már{... az életem! Haluszka M. Rozsa. bevezető szavain keresztül a Lélek árad, akkor meg is indul a beszélgetés, melyet kérdésekkel lehet serken­teni. De nem csak a vezetőtől függ már ez: ha a hívek naponként élnek az igével és járnak a hit útján, akkor egy hét alatt számtalan esemény, kérdés kívánkozik a közösségi bibliaóra elé. Ilymódou ez a bibliaóra heten­kénti „érdekes“ beszámoló Isten igéjének hódító front­járól. A rendet az biztosítja, ha az épp sorra kerülő ige korlátjai között marad a beszélgetés. 5. A gyülekezeti és a közösségi bibliaórán egyaránt ügyelnünk kell arra, hogy ne legyen a képmutató, ke­netes komolykodás zúzmarája alatt halódó. Ahol Krisz­tus mentő hatalmát megtapasztalt lelkek vannak, ott természetes a derű és a vidámság. Ez is lehet erőltetett képmutatássá, de ahol Isten Lelke munkálkodik, ott mindenütt megtalálható a résztvevők együttes vidám­sága: „Örüljetek az Úrban ...“ 6. Az eleven bibliaóra nem sablonos, amikor a ve­zető bemond egy éneket, azután imádkozik, magyaráz, imádkozik, és végül megint kijelöl egy éneket. Sokkal helyesebb, ha a résztvevőktől is megkérdezzük, melyik éneket választják? így lehet, hogy néha több, máskor kevesebb ének hangzik el. Isten gyermekei között ter­mészetes az, hogy mindenféle ének sorrakerül, amely a Lélek hatására született. Ilyen közösségben derül ki, hogy az ébredés népe éneklő gyülekezet s minél több énekre van szüksége. 7. A fentiedből következik, hogy eleven bibliaóra vezetői és résztvevői nem ülhetnek stoppperórával a kezükben a bibliaórán, mint Isten országának béres napszámosai. Néha tovább tart az együttlét, máskor rövidebb Természetesen, nem jelenti ez a rendetlensé­get, csak azt, hogy a Lélek szabja meg ezt is. Az bizo­nyos, hogy seiúmi sem teszi annyira próbára a lelki vezetőt, mint ép az ilyen bibliaóra. Itt azután kiderül, hogy a Lélek vezetése alatt él-e, kap-e lelki bölcsesé- get az Úrtól, komolyan veszi-e Krisztus követését? Kü­lönben nem lehet éveken, sőt évtizedeken át vezetni úgy ima- és bibliaközösséget, hogy állandóan a gyara­podó hívek eleven együttléte lehessen. C ^ v, • / r *1 ^ :élő víz 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom