Élő Víz, 1948
1948-január / 1. szám
1948 az evangélizáció esztendeje Az evangéliumi egyházak világtanácsa az 1948. esztendőre nagyszabású evangélizációs tervet dolgozott ki. Ebbe a szolgálatba való bekapcsolódásra felhívta a világ minden részében a keresztyén egyházakat. Előkészítésképpen 1947 februárjában Genf ben evangélizációs konferenciát tartott, amelyen számbavette a keresztyén egyház sürgető evangélizációs feladatait és kidolgozta az evangélizációs szolgálat alapelveit. Az evangélizáció fogalma. „Az evangélizáció alapja Istennek Jézus Krisztusban kijelentett és ható megváltó szeretet©. Az evangélizáció Isten Jézus Krisztusban való örömhírének a hirdetése és megjelenítése azért, hogy az emberek a Szentlélek ereje által Krisztust fogadják el vétkeikből Megváltójuknak s őt követve XJrukként az anyaszentegyház közösségében mindennapi életük hivatásában. ^ Meggyőződésünk, hogy Európa és a világ jelenlegi helyzete sürgető parancs az egyház és hívei felé annak felismerésére, hogy az élő Krisztus minden 1 elhivatottja egyúttal elküldött tanúja is. Az evangélizációnak az egyházból kell jönnie s az evangélizáltakat az egyház közösségébe kell gyűjtenie. Ez a munka az egész egyházé, de ma sürgető szükség Isten egyházon belüli különleges evangélizációs karizmatikusainak a megkeresése, imádkozzunk, hogy a Szentlélek által az egész egyház ébredjen reá evangélizációs felelősségére.“ > Az egyház mai lelki helyzete. Meggyőződésünk, hogy az egyház Isten műve és működése. Általa hívja az embereket közösségbe magával és közösségbe egymással Krisztusban. — Az egyház a mi időnkben Európában új helyzetbe került. Sokszor már azt halljuk, hogy „postchristian“, azaz „keresztyénség- utáni“ világban élünk. Ez igaz abban az értelemben, hogy Európa hivatalos hitvallása többé nem a keresztyénség. Konstantin negyedik századbeli ideje óta Európa hivatalos hitvallása a keresztyénség volt. Ma már nem az, mert a keresztyén elvek elfogadása többé nem általános. Még az ethika körében sem. v A változás a 18. században kezdődött. Addig az érdeklődés központja az ember Istenhez való viszonya volt. Azóta az érdeklődés középpontja áttolódott az ember emberhez való viszonyára. A keresztyén egyház széles területein, sajnos, nem ismerték fel ejég világosan, hogy a keresztyén üzenetnek lényeges része az ember emberhez való viszonya is. Ez a gazdátlan területet aztán politikai ideológiák töltötték ki: a nacionalizmus, fasizmus és egyebek. Ezek az ideológiák enthuziasztikus, sőt vallási rajongással nyilatkoztak azon a területen, ahol az egyháznak kellett volna a helyes igét kimondani. A kőt világháború között az embereket főként politikai és gazdasági kérdések érdekelték. Hatalmat, gazdagságot, kényelmet kerestek. Aztán politikai, gazdasági rendszerekhez fordultak nyomorúságukból való szabadulásért, később pedig nihilisták lettek, mert elvesztették a politikába, gazdasági javakba, sőt a szolgálatba vetett hitüket: Kiábrándultak, reménytelenek. Tele vannak félelemmel, különösen az atomháború lehetőségének a félelmével. Ebben a helyzetben az egyháznak kettőt kell tennie. Először is meg kell bánnia azt a mulasztását, hogy az evangéliumot nem vitte bele az emberiség szociális életébe, továbbá hangoztatva ugyan az ember Istenhez való viszonyának primőr-jellegét, bátran törekednie kell az ember emberhez való viszonyának a megváltoztatására, hogy Isten kegyelméből megtanulják végre, mit jelent: szeresd felebarátodat, mint magadat. Aztán, másodszor, meg kell újítani önmagában való bizalmát, visszatérve ahhoz az örök igazsághoz, hogy 'minden kudarca ellenére is sziklán épült, Krisztuson. Hívjuk a világ egyházát, hogy elmélyült lelki élettel induljon a, nagy szolgálatba Krisztus nevében, Szentlélek erejében. Az evangélizáció módszerei. Eredményes evangélizáció lehetetlen a teljes Szentírás legkomolyabb tanulmányozása nélkül. Az ószövetségben csak úgy, mint az újban, a hangsúly nem holmi különleges módszereken van, hanem azon a tényen, hogy Isten igéje mindig a maga szabad útját járja, a körülmények és szükség szerint. Az evangélizáció minden módszerének a következőkön kell alapulnia. Az Atya igényén, hogy minden nyelv vallja Krisztus Uraságát. Jézus Krisztus evangéliumának teljes tartalmán. j A Szentlélek erejére való hagyatkozáson. Az egyházon, mint Krisztus testén. Imádságon. Fel kell ismernünk a világi apostolátus nagy jelentőségét. A laikusoknak számos világi kapcsolata van, ismerik a világ szükségét, ezért igen eredményes evangélizációs munkások lehetnek. Éppen ezért a világegyház egyik legfontosabb és legsürgősebb teendője laikus munkások kiképzése. A kikép'zést missziói lélekkel telített lelkészeknek kell végezni. Ezért evangé- lizáeiót a teológiákon. A régi módszereket nem akarjuk megvetni, csak a megváltozott viszonyokhoz alkalmazni. A tömeg-konferenciák pl. ma már nem mindenütt felelnek meg. Sokkal nagyobb hangsúlynak kell esni a személyes pásztori, sejtmunkára. Az utómunka változatlanul fontos. A laikusok főként itt segíthetnek. 4 ÉLŐ VtZ
