Élő Víz, 1948

1948-december / 26. szám

„...Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek!...“ Idézetek az egyház nagyjainak karácsonyi igehirdetéseiből. Az angyal nem pusztán azt mondja: Krisztus szüle­tett, hanem: néktek, néktek született. Azt sem: örömöt hirdetek, hanem: nektek, nektek hirdetek nagy örömöt. Arról az örömről van szó, amely nem marad Jézusban, hanem minden népre kiárad. Láthatjuk, mily nagy ke­gyelmet nyertünk Krisztustól, szívünk örüljön, ha va­lakinek tovább adhatja Krisztus példája szerint nagy jótéteményül. Mert aki nem hajlandó felebarátainak mindenével segítségére lenni, azé nem lett még a gyermek, nem is tudja, nem is érti mit jelent: Isten Fia ember lett. Luther M árt o n 1483—1546. A karácsonyi történetnek a döntő mondanivalója az, hogy Isten Fia, a mi közbenjárónk, minden bizony­nyal annyira eggyé lett velünk, hogy kételkedés nélkül hihetjük: minden esetben részesei vagyunk életének és javainak. S azt is, hogy elhozta nékünk mindazt, ami üdvösségünkhöz szitfíséges volt. Kálvin János 1509—1564. Menjünk el Betlehembe és nézzük meg, hogy vájjon igaz-e, amit az angyalok hirdettek, tényleg jászolban fekszik-e a világ Megváltója. De senki ne féltse a tisz­tességét, hogy mit fognak szólni ahhoz, hogy ő istálló­ban járt. Senki ne húzza fel az orrát, ha majd istálló- szagú lesz elegáns ünnepi ruhája. A világ Megváltója bizony olyan szegénynek született, hogy baromistálló­ban fekszik. Emberek nem adtak neki helyet. De ilyen szegénnyé lesz minden ember, amikor igazán felébred a lelkiismerete. Egyszeribe még arra se fogja magát méltónak érezni, hogy betegye a lábát abba az istálló­ba, amelyben a világ Megváltója fekszik. Mégis el kell oda zarándokolnia. Mert a lelke nyomorúsága űzi. Nem talál addig békességet, amíg nem látja a jászolban fek­vő kisdedet. Egyetlen bűnös nem nyer addig békességet, míg nem látta a karácsonyi Gyermeket és dicsőséget nem adott neki. Laestadius Lőrinc L é v i, 1800—1861. Óh, mi lenne a mi szegény földünkkel ez örömhír nélkül! Bizonyára semmi más, mint a nyomorúság és keserűség színhelye, a pusztulás földje... Akad-e a la­kott földterületen egy helyecske is, akad-e egy falucs­ka, akad-e egy család, ahol nyomorúság és pusztulás ne dúlna, ahol ne sóhajtoznánhk és ne volna semmi kí­vánni való hátra? ... Éppen néktek szól, ti gondterhelt színűek, akik szivetekben annyira megtapasztaltátok keserűségtek valódiságát, de még egyáltalán nem, vagy csak kevéssé tapasztaltátok meg szívetekben a Meg­váltó szabadítását. Ma az angyalok szavát fogadjátok szívetek mélyébe és végre egyszer bátran merjetek örülni annak, hogy van Megváltótok, hisz oly régóta tart már jajveszékeléstek. Hofacker Lajos 1798—1823. Mária látván megdöbbene az angyal beszédén és el- gondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez (Lk. 1: 29). Fi­gyeld meg, hogy az angyal érkezése és köszöntése mi­lyen hatással van Máriára és meg fogod látni, hogy te milyen kapcsolatban vagy Isten kegyelmével. Mária megdöbbent az angyal beszédén. Pedig abban a beszéd­ben nem volt semmi megdöbbentő a mi látásunk sze­rint, sőt inkább ujjongani lehetett volna rajta. Máriában mégis félelmet ébresztett. És ez mindig így van, még ha az emberek az ellenkezőjét hazudjak is. Amikor Is­ten szava a szívünkbe talál, életet hoz magával, de ezt az életet mi halálnak érezzük; kegyelmet hoz, de ez a kegyelem éppen olyan, mintha súlyos ítélet lenne; örö­möt hirdet, de ez az örömhír meg szomorít; kimondhatat­lanul gazdaggá tesz, de ez a gazdagság nincstelen kol­dussá vetkőzteti a bűnöst. Az Isten kegyelmének az ajándékai lelkiek, az ember pedig testi. Az ember Is­tennel az ó-Adámjának szeretne megkegyelmeztetni, pedig az Isten gyűlöli azt. Mi azt gondoljuk, hogy Isten az Ö kegyelmét arra az alapra építi, ami bennünk van és nem értjük meg, hogy az leront minden eddigi épít­ményt az ember szívében és ami a kegyelemnek a mun­kája, az valami egészen új. Egészen felfoghatatlan a számunkra, hogy a kegyelem fájdalmas és szenvedést okoz. És megkeseredünk azon, hogy Isten irgalma úgy összetöri az ember szívét, hogy egy szemernyi nem ma­rad a saját nagyságából és igazságából. A testi értelem nem tudja felfogni az ilyen mélységeket. Mégis ez tör­ténik mindig, mikor az embernek a szívéig ér Isten szava: „Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr veled vanRemegő szívvel gondolja ilyenkor az ember, miféle köszöntés ez? Amikor így ébred föl a lelkiismeret, akkor jön Isten kegyelmével a bűnöshöz. Akkor egyszerre olyan nyo- morúság szakad az emberre, amit hírből sem ismert, amíg távol volt az Űr. Ha mgdöbbentél már az Isten Igéje előtt, és összeszorult fájdalmasam a szíved, ak­kor tenálad is megjelent már Isten angyala a kegyelem felülről való üzenetével. A karácsonyi köszöntést hir­dette néked. Hogyan fogadtad? Malmivaara Vilmos 1854—1922. Igen jól eszünkben tartsuk az angyal szavát: Ma született néktek Üdvözítő. Nekünk mondja, hogy született, a mi vigasztalá­sunkra és örömünkre. Amint a pásztoroknak is mond­ta: Ne féljetek, mert íme hirdetek tinéktek nagy örö­möt. Mintha azt mondaná: nemhogy féljetek, de sőt, fölötte igen örüljetek és vígan tapsoljatok s teljes szí­vetekben gyönyörködjetek ez igen nagy örömön, minél soha semmi nagyobb nem volt, nincsen és nem is lesz. Mert az Istennek csak egyetlen egy szülötte van, aki természetszerűit való Fia. Hozzá hasonlatos egy sincs több. Az pedig ma született tinéktek üdvösségtekre, örökkévaló dicsőségtekre és véghetetlenvaló örömötökre. Bornemisza Péter 1535—1584. 4 ÉLŐ VÍZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom