Élő Víz, 1948

1948-november / 24. szám

BESZÁMOLÓ ABAÚJSZÁNTÓN október 17—24-ig volt evangélizáció. Hegyalja evangélikus szempontból 6zoinorú vidék. Itteni kis gyülekeze­teink szép múltnak lelkiismeretünket vádoló maradványai. Csak két ember­öltővel ezelőtt is anyagilag jól meg­alapozott, „virágzó“ gyülekezeteink voltak itt, ma ezek a gyülekezetek mind nehéz anyagi gondokkal küzdő, másvallású tengerben morzsolódó ap­ró gyülekezetek. Egészen ritka a tisz­ta evangélikus házaspár, ifjúság pe­dig alig van. Ez a helyzet Abaújszán- tón is. A gyülekezet jövőt ígérő réte­go nem az anyagyülekezetben, hanem két legnépesebb szórványában, Her- nád bűdön és Boldogkőújfaluban van. Mindamellett, vagy talán épen ezért sok örvendetes meglepetést hozott az evangélizáció. Noha a gyülekezet hely­ben csak mintegy 90 lelket számlál, az esti előadásokon 130 ról 230-ig emel­kedett a résztvevők száma s ezen be­lül az evangélikusok aránya mindvé­gig nőtt. Minden nap templomi reg­geli istentisztelettel kezdődött. A nap legnagyobb részét előbb családlátoga­tások, később magánbeszélgetések és magángyónások töltötték ki. A cso- portössáfjövetelek és utóösszejövete­lek nem voltak túl népesek, de annál komolyabbak, ahol nyilvánvalóan éreztük Isten Lelkének munkáját. So­kan jutottak igaz bűnbánatra s fo­gadták el a Krisztus vérében adatott bűnbocsánatot. Az evangélizáció drága tapasztalata volt az igeéhség, ami nemcsak abban mutatkozott meg, hogy felekezeti kü­lönbség nélkül sokan hallgatták az igét, hanem főleg abban, hogy sötét estéken, nehéz hegyi utakon mily szép számmal jöttek a szórványbeliek az ige hallgatására. A két legközelebbi szórványban egy-egy alkalommal volt összejövetel, ill. istentisztelet. Feltűnő volt, hogy másvallásúak közül is mily sokan éltek a magánbeszélgetés és ma­gángyónás alkalmaival. Nagy segít­ség volt az evangélikusokból és túl­nyomórészt reformátusokból álló ima­közösség, amely minden előadás előtt könyörgött áldásért.. Az evangéliku­sok kis gyülekezeti közössége csütörtö­kön este 6 órakor tartja összejövete­leit. Az evangólizációt Joób Olivér végezte. OLCSVÁN október 23—28-ig volt az első evangé­lizáció, Túróczy Zoltán püspök szol­gálatával. 6 estén át hangzott az Ur­nák, a mi Pásztorunknak a hívogatá- sa a 23. zsoltár 6 verse alapján. Az első esti kb. 80-as létszám után, a második naptól minden este sokan kiszorultak a zsúfolt templomból és a templomudvarról hallgatták Isten tizenötét. Evangélikus híveinknek 90— 95%-a rendszeresen ott volt. A szór­ványból, egészen távolról is, összesen 7 hívünk jött el 1—1 napra vagy es­tére, köztük 2 szórványhívünk elejétől végig résztvett. Az összes résztvevők száma állandóan 250—350 között volt. Sokan voltak köztük reformátusok, de voltak katolikusok és baptisták is. Hat környékbeli faluból minden este hűségesen kitartó, sőt egyre növekvő csoportok jöttek át. Vásárosnamény- bói 2—10—22, majd az utolsó estén már 50 főnyi csoport „zarándokolt“ ki énekszóval. — A^ utóösszejövetelekre mindenki ott maradt. A reggeli isten­tiszteleteken (a tékozló fiú története alapján, Luk. 15.) átlag 70—70-en vet­tek részt. Ezen a vidéken okt. második felében már be szokott köszönteni az esőzések folytán a „sáros évszak“. A szekerek ilyenkor sokhelyütt tengelyig merül­nek a sárba, s az emberek csizmában dagasztják a vendégmarasztó sarat. Az evangélizáció első estéjén zuhogott az eső: Isten megmutatta, hogy embe­rileg milyen kilátástalanná tehetné az evangélizáción való tömeges részvé­telt. De az ö különös kegyelme volt hozzánk, hogy a második naptól kezd­ve végig, áldott, enyhe és száraz időt adott. Csodálatosan tapasztalhattuk ezen az evangélizáción azt is, hogy milyen nagy az emberi szívek éhsége és szom­júsága Isten igéje után. Még az abla­kokban és az oltár lépcsőjén is ültek az emberek. Vagy pl. egyik hívünk, akinek még fontos szántás-vetési mun­kái voltak hátra, azért az evangélizá­ció egyetlen alkalmát sem akarta el­mulasztani. Ügy oldotta meg a kér­dést, hogy éjjel 2 órakor ment ki a mezőre szárítani, és reggel 8-kor már ott ült a templomban a reggeli isten­tiszteleten. Az ebédutáni órákban is­mét hazatért a mezőről, és egész este újból résztvett az evangélizáción. A befejező úrvacsoraosztáson mint­egy 70 lélek volt az úrasztalának ven­dége. A kb. 70 lelkes mátészalkai fiókegy­házban és a 30 lelkes vásárosnaményi szórványban, valamint a szomszédos Olcsvaapátiban is tartott evangélizá- ciós istentiszteleteket a püspök úr; utóbbi két helyen a ref. templomban. Az evangélizáció nehéz, de áldott ugartörés volt a szatmár—beregi szór- ványevangélikusság között. Mert tet­szett az Istennek, hogy a keleti vége­ken is támasszon ébredést az Ö Szent­lelke által. Hála Néki, hogy a remény­ségből itt is valósággá teszi az ébre­dést, a magyar ev. egyház keleti hatá­rán. Legyen áldott az Isten Aki már az elmúlt téli árvizzel is előkészítette ezt az evangéizációt, és sok-sok akadályt, az ördögnek minden mesterkedését le­rontva, sokak kishitűségét vagy ellen­kezését megszégyenítve, kegyelmesen megcselekedte és gazdagon meg is ál­dotta ezt az evangólizációt. FELSÖPETÉNYBEN Győri János tartotta az első evangéli- zációt okt. 25—31-ig. A lelkiekben igen sivár gyülekezetben áldott gyümölcsei látszottak az evangélizációnak. Az evangélizáció idején tartott négy fa­lusi lakodalom se nagyon zavarta meg a templomi gyülekezést. Az eske- tések és az evangélizáló lelkész rész­vétele a lakodalmakon még kiterjesz­tették az ébresztő és megtérésre hívó ige hirdetésének az alkalmait. KISPESTEN november 5—7. napjain volt Balikó Zoltán utólátogatása. Isten kegyelmé­ből a tavalyi ébredés még tovább mé­lyült. Három este zsúfolásig megtelt a templom. A létszám 400 fölé is emel­kedett. A csoportösszetjövetelek is lá­togatottak voltak. Biztató a férfiak megindulása is. Minden vasárnap es­te a reformátusokkal közösen evangé- lizációt tartanak. RÉPCESZEMERÉN, a 120 lelkes filiában november 8—14-ig volt az első evangélizáció, Tekus Ottó és Malaga Elza nővér szolgálatával. Az evangéitfáción résztvevők száma 80-tól 100-ig emelkedett. Ebben a gyü­lekezetben voltak a környékről bejá­rók is. A kis gyülekezetnek valóság­gal ünnepi hete volt ez. Minden alkal­ma (reggeli áhítatok, férfi, női és gyermek-csoportösszejövetelek és ima­órák) aránylag igen látogatott volt. 52-en vettek úrvacsorát. „Isten bősé­gesen vetette a magot és mi meg va­gyunk győződve, hogy aki elkezdte bennünk a jó dolgot, el is végzi a Krisztus napjáig. Köszönjük és kér­jük az imádságot továbbra is‘‘, — fe­jeződik be az örömteljes beszámoló. SZENDÉN november 9—14. napjain Balikó Zoltán tartott evangólizációt. Igen kemény talajon ugartörés volt az ébresztő szolgálat. Naponta 100—120-an vettek részt az evangélizáción a 370 lelkes gyületkezetből. Az utóösszejövetelek és a magángyónási alkalmak ered­ményt is engedtek meglátni a Lélek munkájából.« GÖDÖLLŐN Csepregi Béla szolgált november 9— 14. napjain. A hirtelen adódó evangé- lizációs terminus miatt nem volt hosz- szabb idő előkészítésre. A 280 lelkes kis gyülekezetből 70—80 között voltak az állandó résztvevők. A szolgálat nem maradt áldás nélkül. Különösen * a leányok között látszik megmozdulás. A most megindultak szolgálatba állí­tásával a gyülekezet tavasszal szeret- no egy jól előkészített evangólizációt tartani nagyobb hálókivetéssel. élő víz 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom