Élő Víz, 1948
1948-november / 24. szám
/VC5 IJÍülj©/6lC, őogy ne ítéltessetek.! A közelmúltban, nagyon súlyos megpróbáltatás után, egészen csodálatosan és gazdagon áradt felém Isten igéje. Szinte mondhatnám, benne éltem az igében. Mindennap volt üzenete, mondanivalója a számomra. Nagyon könyörögtem Istenhez, hogy ez az 0 gazdagsága, meg ne apadjon bennem. Tudtam és tudom, ha ez bekövetkezik, a hiba bennem, bűneimben van. Kértem Istent, mutasson rá akkor az akadályra és adjon erőt, hogy becsületesen és őszintén tudjak azokkal szembe nézni. így mutatott rá, azután nemrégiben, Isten a fenti igékre, valamint a szálkára és gerendára. Ezeket az igéket én már gyerekkorom óta jól ismertem, szinte kívülről tudtam és úgy egészen felületesen akartam keresztülsiklani rajtuk. Olyan ismertek. Isten azonban megállított, de nem akart úgy egészen a szívem mélyéig hatni az ige. Mert hát tudtam én, hogy nagyon szeretek ítél- getni, de oly cégéres bűneim voltak, hogy ezt a bűnömet igazán nem tartottam olyan nagy jelentőségűnek. És Isten, ekkor szinte azonnal, egészen gyakorlatilag mutatott rá ennek az Igének hatalmas mondanivalójára. Szinte úgy, mint Péternek, látomásával, mielőtt Kornélius követei, megérkeztek hozzá. , Üzletembe bejött egy erősen kikészített, gyászfátyolos hölgy. Nem birom a kozmetikát. Azonnal bezárulok, merev és elutasító leszek láttára. (Ülőhelyemet át szoktam adni nőknek, ruházatra való tekintet nélkül, de ha festést látok, ülve maradok, mondván: az illető a tükör előtt eleget pihent.) A hölgy «lég hosszú ideig válogatott, zaklatta a kiszolgálót, a végén pedig egész csekélységet vett. Mindezek summájában nem voltam a legbarátságosabb. Mikor fizetésre került a sor, meglátta a karomon a gyászszalagot, érdeklődött, kit gyászolok. Elmondottam, hogy kisfiámat szólította haza nemrégiben az Ür tragikus körülmények között. Megrendültén beszélte el azután, hogy neki is két közvetlen hozzátartozója húnyt el hirtelen. Azóta rettenetes az élete. Idegei teljesen összeroppantak. Kérdezte, miként tudtuk mi elviselni. Bizonyságot tudtam tenni, hogy Isten végtelen kegyelme és szeretete folytán. Milyen jó magának, volt a válasza. És most felhívhattam figyelmét arra, hogy ez a szeretet, ez a kegyelem és ez a hit az ő számára is készen van, mint az én számomra. hazudtolná meg, ha a benne bízót megszégye*- nülni engedné. Áldás vagy átok? E kettő, között kell választani egyedeiben és egészében az Isten népének. És a választás azon dől el, hogy kiben bizakodói. A golgotái kereszt óta, a megfeszített és feltámadott Krisztusért bizakodhatsz egészen és maradéktalanul Istenben. „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájukért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?“ (Hóm. 8: 32.) Megdöbbentő volt számomra a reggel olvasott igének ily gyakorlati módon való megta- pasztaltatása. És megvilágosodott előttem ennek az igének minden félelmetessége. Isten megmutatta, hogy az én esetleges helyes ítélge- tésem ellenére is bűn az én ítélgetésem. Ha az én számomra az a vadidegen ember botránko- zás, ö mégis akarja számára is közölni a kegyelmet. És rámutatott Isten, hogy hányszor ítélgettem én, nem ilyen külső és esetleg elfogadható bűnökért embereket, hanem felelőtlenül, minden megtapasztalás nélkül. Hányszor adtam tovább mások ilyen felelőtlen ítélgetését. Felrémlett előttem, hogy mennyire elburjánzott a mi hívő köreinkben is, az egyházban, nemzetünkben, ezt a felelőtlen ítélgetés. Micsoda mérhetetlen bajokat, szenvedéseket, károkat, talán fogságot is okoztunk már embereknek, evvel a bűnünkkel. Hány és hány ember előtt zárhattuk már el az üdvösség útját és hány embert löktünk már le a keskeny útról. ítéltük és ítél- gettiik a világot, de talán még jobban a mi atyánkfiáit. Én a bűnösök között az első! Azt mondja Jézus: „mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára, méltó az ítéletre“. Az ötödik parancsolattal kapcsolatosan! Aki felelőtlenül és szeretetlenül ítél, az nem szereti az ő atyjafiát, aki pedig nem szereti, az haragszik rá. Aki pedig haragszik, az ö 1. És János, első, levelének 3-ik részében a 15-ik versben azt mondja: „Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örökélete, ami megmaradhatna benne.“ Soha nem tapasztalt mértékben folyik most közöttünk az ítélgetés. Lássuk meg, hogy mily rettenetes munkája ez g sátánnak. Mikor az Isten ébredést adott, amikor az Isten a megítélt egyházán keresztül megújulást akar adni, amikor Isten előttünk talán sokszor érthetetlenül, de egészen nyilvánvalóan munkálja a megújulás útját, akkor mi kemény, súlyos, könyörtelen ítélettel ítélgetjük egymást. Vegyük észre, hogy mint embergyilkosok nemcsak a magunk üdvösségétől zárjuk el magunkat, nemcsak ettől akar megrabolni a sátán, hanem ezen keresztül akarja megdönteni Krisztus egyházát. Messze távlatok veszedelmét elénk reflekto- rozva, a jelen veszedelmétől akarja figyelmünket elterelni a sátán. Isten hatalmas üzeneteit, félelmetes igéit mindennapivá, megszokottá akarja tenni. Könyörögjünk és imádkozzunk Isten igéjének mindig való világosságáért, üzenetéért. Imádkozzunk a Léleknek nékünk adott gyümölcseiért, a szeretetért, örömért, békességért, béketűrésért, szívességért, jóságért, hűségért, szelídségért, mértékletességért. És könyörögjünk, hogy távoztassa el tőlünk az ítélgetést is, mely a testnek cselekedete. Figyelvén az apostolnak ama szavára: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy .egymást fel ne emésszétek“. * J 2 ÉLŐ VlZ
