Élő Víz, 1948

1948-november / 23. szám

„Ha egymást szeretni fogjátok11 A norvég egyház zsidómissziójának kis kápolnája van Budapesten, a Gyarmat-utcában. Származás, vallás és képzettség tekintetében nagyon különböző emberek járnak oda, de Isten házában mind egyformái} szívesen látjuk. ’ U'-'Pj Egyszer bibliaóra után, miután a zsidók iránti ke­resztyén szeretetről beszélteim., öreg nénike jött hozzám azzal, hogy még sem helyes, amit mondtam. „A keresz­tyének“ mondja, „akár evangélikusok, akár reformátu­sok, akár katolikusok is, testvéreink, és azokat szeret­nünk kell, —- de a zsidókat . . .?“ Sokan gondolkoznak így, kik keresztyéneknek tekin tik magukat: ,,a zsidók ellenségek és idegenek, és ezért nem szerethetjük őket, és nem is tartózunk nekik semmi jóval.“ Ezek, úgy látszik, nem tudnak semmit Urunk, Jézus Krisztus tanításáról: „Szeressétek ellenségeite­ket!“ . . .; „mert ha csak azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is sze­retik azokat, akik őket szeretik.“ (Luk. 6: 27—32.) Minden egymással szemben elkövetett bűnünk da­cára és minden gyűlölet és igazságtalanság dacára, mely zsidót és nemzsidót egymástól elválaszt, nőkünk keresz­tyéneknek tudnunk kell, hogy a zsidók sohasem lehet­nek nekünk idegenek, vagy közömbösek, ellenkezőleg velők szemben különlegesen el vagyunk kötelezve* és ér­tök nagy felelősséget hordozunk. Elsősorban, mert Isten e népet kiválasztotta, és mert Jézus urunk e népből szü­letett-. ő nem szégyelte a zsidókat atyjafiainak nevezni, — szabad nekünk, kik Jézus testvérei akarunk lénni, ezt sz égy el ni? ö imádkozott értük és életét adta az ő 'üdvösségükért; lehetünk mi az ö tanítványai, ha nem vagyunk készek ugyanezen áldozatra? Másodszor: az Űr Jézus megparancsolta: „.tegyetek tanítványokká minden népeket.“- (Máté 28: 19., Ősei. 1: 8.) Az Űr első és legnagyobb hittérítői maguk is zsidók voltak. Ezeknek köszönhetjük kerasztyénségünket és üdvösségünket. — Ezreket küldenek az egyházak a föld minden tájára, hogy elvigyék az evangéliumot a pogá- nyokhoz. Elfeledkezhetünk-e mi nem keresztyén szom­szédainkról, a zsidókról, hogy ne részesítsük őket is ézen üdvözítő örömhírben? —■ Mert nincs különbség köztük és köztünk? Mindnyájan elveszett bűnösök vagyunk, és mindkét nemzetség útja az üdvösséghez és bűnbocsánat­hoz ugyanaz: a hit a mi Urunkban, a Jézus Krisztus­ban, aki mindnyájunkért egyformán meghalt és feltá­madott. Harmadszor: senki ’el nem képzelheti, hogy mi't szen­vedtek zsidók évszázadokon keresztül úgynevezett ke­resztyén népektől, mennyi lenézést, igazságtalanságot és üldözést kellett elhordozniok! Csak néhány éve an­nak, hogy a háború alatt Európa különböző orszá­gaiban hat millió védtelen zsidót gyilkoltak le. Akár belátjuk, akár nem bűnrészességünket, a túlélő zsidók lelki és szellemi nyomorúsága oly nagy, hogy köteles^ ségünk résztvevőén segíteni rajtuk. Negyedszer: a zsidókérdés a világ lelkiismeretét terheli; talán korunk megoldásra váró legnehezebb kér­dése! Ez senkit sem hagyhat nyugodni! Az összes ed­digi megoldási kísérletek: asszimilálás, cionizmus, a zsidók kiirtása, csődöt mondtak. Ezt a kérdést csak a hit oldhatja meg! Csak ha á zsidó nép a názáreti Jézust elismeri Királyának és Megváltójának, akkor oldódik meg a zsidókérdés; mert csak ekkor fognak beteljesedni a szentírás a zsidókra vonatkozó jövendölései. Csak ha bűnbánattal megtér az ő Urához, akkor nyerheti meg e hontalan nép hazáját és ami még fontosabb: akkor nyer majd e nép békességet önmagában és Istennel. Végül pedig: Amsterdamból az Egyházak Világzsi­nata felszólította összes tagegyházait az antiszemitizmus leleplezésére és az ellene, mint Isten és ember elleni bűn ellen való küzdelemre. A Világzsinat az összes egy­házakat felhívta, hogy terjesszék az evangéliumot a jzsidók közt. A Magyar Evangélikus Egyház vezetői is komoly buzgalommal és szeretettel hozzáláttak e feladat elvégzéséhez. Keresztyén nem fordulhat el gyűlölettel vagy kö­zönnyel a zsidótól. Az Egyház Ura minden gyülekezet, minden lelkész, minden hívő szent kötelességévé tette, hogy segítsen eljuttatni a zsidó néphez a legnagyobb kegyelmi ajándékot: a megváltást és a békességet a Jé­zus Krisztusban való hit által. Hogy azonban ez véghez vitessék, ahhoz még sok őszinte szeretet, sok szeretet­teljes áldozat, sok áldozatos munka és sok buzgó imád­ság szükséges. 0 , Seland Bernhard, a budapesti norvég misszió vezetője. Van-e Isten? Ilyen kérdést kár feltenni — mondod magadban. Az embereknek úgyis két csoportja van és lesz: Az egyik istenhívő, a másik istentagadó. Mindenik meg van győződve a maga igazáról és halad a maga útján. Az istenhívőnek azért fölösleges bizonyítani Isten létét, mert az úgyis hiszi. Az istentagadónak pedig azért fö­lösleges erről beszélni, mert az úgysem fogadja el. Isten gyermekei másként látják ezt a dolgot. Az istenhívő számára is nélkülözhetetlen, hogy a vallásos életnek ehhez a sarkigazságához újból és újból vissza­térjen. Mert bár elméletben hiszi, hogy van Isten, de az a tény, hogy él az Isten, kell, hogy újból ési újból égető, perzselő valósággá legyen számára/“Mert jegyezd meg magadnak, hogy minden vallásos életnek kezdete és vége az a meggyőződés és bizonyosság, hogy van Isten. Még nélkülözhetetlenebb az istentagadó számára, hogy szembenézzen ezzel a ténnyel. Isten teremtett vi­lágának közepette ugyanis istentagadónak lenni rop­pant nehéz feladat. Hiszen lépten-nyomon Isten lété-! nek a bizonyságaiba ütközünk. A ragyogó nap, a csil­lagos égbolt, a fejlődő növényzet, az illatozó virág, az élőlények, szóval az egész teremtettség, teli torokkal, szünet nélkül kiáltja: Van Isten! Az egek beszélik Is­ten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égbolto­zat. (19. zsoltár 2.) A természet nyitott könyvéből mindenki, akinek szeme van, kiolvashatja Isten létét. Még érthetőbben és meggyőzőbben tesz Isten lété­ről bizonyságot a Kijelentés Könyve: a biblia. Isten­ről való személyes tapasztalások gyűjteménye ez. Jól mondotta Heine költő megtérése után: Aki elvesztette Istenét, az ebben a könyvben megtalálhatja! Harmadik könyv, amelyik Isten létéről beszél: a ta­pasztalás könyve. Isten gyermekei imádságaik meg­hallgatása, avagy megnemhallgatása útján is meggyő­ződést szereztek Istenről. A természet könyvének, Kijelentés Könyvének és tapasztalás könyvének egybehangzó, bizonyságtétele sziklaszilárddá teszi az Isten-hitet. A balgatag mondja az ő szívében, hogy nincs Isten (14. zsoltár 1.). Nem az ész, hanem a bűn tagadja Istent, hogy tör­vénye mellőzésével kénye-kedve szerint élhessen. Viszont, ha van Isten, akkor nyilvánvaló, hogy van másvilág, van számonkérés, van ítélet. Ezért minden hitéletnek alfája és ómegája az a meggyőződés és bizo­nyosság, hogy él az Isten! ß « <-#>. 4 i ÉLŐ VÍZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom