Élő Víz, 1948
1948-október / 22. szám
való bizakodással vádoljuk, csak azért, mert nem olyan lusták és felelőtlenek, mint mi. Luther Márton testi és szelemi erejét, valamint anyagi javait teljes mértékben az evangélium ügyének Szolgálatára és mások javára fordította. Manapság pedig igen gyakori az olyan lutheránus gyülekezeti tag, sőt lelkész is, aki csak a haszontalan szórakozására és egészen önző élvezetére (pl mozi, színház, dohány, szeszes ital, stb.) éppen annyit, vagy esetleg még többet fordít, mint Isten országának a munkájára, vagy a felebarát Szolgálatára. Pedig a „kegyelemből hit által“ tanítás nem a lustaság, az önzés és a felelőtlenség takarója, hanem a „szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul“ apostoli felhívás igazi alapja A reformációnak ezidei ünnepén tartsunk önvizsgálatot és alázkodjunk meg. Isten legyen hozzánk kegyelmes, hogy nagy reformátorunk életpéldáját hűségesebben kövessük tanításunkban éppúgy, mint életünkben. Különben a Jézus korabeli farizeusokhoz és írástudókhoz fogunk hasonlítani, akik nagy tiszteletben tartották és gyönyörű emlékművek állításával ünnepelték a prófétákat, csak azok^tanítását nem vették a szívükre Nem az az igazi lutheránus, aki magát annak nevezi, aki Luther Mártont Isten választott eszközeként sűrűn emlegeti, ha nem az, aki Luther Márton életpéldáját is szem előtt tartva nyer még több erőt és világosságot Urának és Megváltójának a követésére. ■f a. BESZÁMOLÓ FÓTI ASSZONYKONFERENCIA. (Szeptember 28—30.) Igen nagy dolog, amikor édesanyák, feleségek elhagyják otthonukat. Mennyi mindent kell előre elrendezniük, mi mindenre kell gondolniuk, hogy amíg ők rövid három napon át távol vannak szeretteiktől, otthon minden ékesen és szép rendben menjen. Do akárhányan habozva és nehezen indultak, mégis menniök kellett, mert Isten csodálatos módon kézen fogta őket és nem lehetett el- lentállni... Csodálatos, hogy az Ür hány embert és mi mindent használ fel, ha mozgósítani akarja az ő népét. — A legtöbben évek óta nem voltak konferencián, anyai hivatásuk az otthonhoz kötötte őket és nagy lelki szomjúságtól gyötörve érkeztek. — A másik asszonytestvérünk, aki nem járt soha templomba, semmiféle összejövetelre, valahol olvasta, hogy konferencia lesz, még ilyenen sohasem volt, kíváncsiságtól hajtva jött el, — de mi tudjuk, hogy az Ür hoáta ide. Ismét egy másik kisírt szemű asszony, pár hete tudta meg, hogy várva-várt hadifogoly fia soha többé nem jön haza. ö is jött, mert sehol nem talált békességet. Azt a szegény asszonyt, akinek az utolsó két fillérjét is oda kellett adnia, hogy itt lehessen, nem tudja, hogyan, de egy szerető testvéri szív indította el. — A másikat ismét hívő fián keresztül küldte az Ür. A fia sok kilométernyi távolságból utazott haza az utolsó napon, hogy ezt mondhassa: „Ott kell lennie, édesanyám“! Hát nem mondhatja magát boldognak az az édesanya, akinek hívő diákfiai főzést, takarítást és mindent vállaltak, csakhogy édesanyjuk nyugodtan mehessen el a konferenciára. És soroljam-e, hogy mindaz a 160 asszony, 44 gyülekezetből, milyen csodálatos módon engedelmeskedett Isten hívásának! Az első naptól kezdve Isten igéje mint sziklazúzó pöröly hullt az asz- szonyi szívekre. Reggelenként Mária hálaénekének igéi alapján (Lk. 1, 46—55) láthattuk meg, hogy menynyire hiányzik az életünkből a magasztaló imádság. Az áhítatok a magasztaló imádság belső örömére, forrásaira és reménységére mutattak. A bibliakörökben a közösség bűneiről és áldásairól voltak eleven és meghitt megbeszélések. Az előadásokban az evangéliummal imádkozó és áldozatos asszonyai álltak elénk, délután a bünvallás, a bűntől való szabadulás hiábavaló kísérletei után a feloldozás kérdése állt elénk. Ekkor láttuk meg, hogy a feloldozás nem elméleti kérdés, hanem egészen gyakorlati személyes kérdésünk A bűn valósága és a felkínált kegyelem csodálatos találkozást kapott a magángyónásokban (igen sokan éltek vele) és az egyéni feloldozásban! A TEOLÓGUS IFJÜSÁG CSENDESHETE. A soproni evangélikus hittudományi karon az évi munka megindulása előtt egy héten át a személyhez szóló ige előtt csendesedett el a lel- készi pályára induló ifjúság a professzoraival együtt. Hisszük, hogy ez a kezdés meg fogja teremni a maga gyümölcsét az egész évi munkában. A szolgálatokat Csepregi Béla és Káldy Zoltán végezték s az egész hallgatóság résztvett a párhuzamosan folyó gyülekezeti evangélizáción is. A SOPRONI EVANGÉLIZÁCIÓ Balikó Zoltán és Malaga Elza diako: nisszanővér szolgálatával folyt szept. 26-tól október 3 ig. Az esti evangélizáción 5—600 között volt az igehallgató gyülekezet, reggel pedig a 7 és 8 órakor tartott reggeli áhítatsorozatokon 120—150 volt a hallgatók száma. A csoportösszejövetelek is látogatottak voltak. Sok volt a magángyónó. 350-en vettek úrvacsorát. Az utolsó napon a gyenesi és répcelaki konferenciák résztvevőinek külön összejövetelt is tartottunk, amelyen 70—80-an jöttek össze a nyári konferenciákon nyert áldások felelevenítésére. ARNÓTON október 3—10-ig volt evangélizáció. A 450 lelkes gyülekezet mind a reggeli istentiszteleten, mind pedig az esti összejöveteleken szép számmal vett részt. A gyülekezeten kívül Miskolcról is minden nap nagyszámban jöttek ki az evangélizációra gyalog és kerékpáron. Különösen a miskolci ifjúság látogatta hűségesen az evangélizációt. Rajtuk kívül Ónodról, Üjcsanálosról s a környező falvakból is többen voltak. Az evangélizációt Túróczy Zoltán végezte, aki a gyülekezetnek egy negyedszázaddal ezelőtt lelkésze volt. A csoportösszejöveteleken és házi látogatásokban Túróczy Zoltánná is szolgált. Az egyházi énekkar minden alkalommal értékes karénekekkel emelte az áhítatot. A MAGYARÓVÁRI gyülekezetben október 4—10-ig volt evangélizáció. Az esti összejövetelek látogatottsága örvendetes volt. Az első napokban is alig volt üres hely a templomban, a végén pedig zsúfolásig megtöltötték az igére éhező hívek. Külön összejövetelek voltak vasárnapi iskolások, ifjúság, asszonyok, férfiak számára. A három utóösszejövetelen is egyre szaporodó számban maradtak ott a hívek. A reggeli áhítatsorozatra is szorgalmasan gyülekeztek. Későn este pedig a paró- chián kis imaközösség alkotta az evangélizáció lelki hátvédjét. Napközben családlátogatások folytak. Az első napokban emberi szemmel lelki mozdulatlanság látszott, de akik két- ségeskedtek, azokat megcsúfolta Isten, mert az utolsó napon nem is volt elegendő az idő az összes magánbeszélgetések és magángyónások lefolytatására, oly sokan mozdultak meg. Külön öröme és áldása volt az evan- gélizációnak az imádkozó férfiak közössége. Az esti imaközösség tagjai szinte kizárólag férfiak voltak s az utóösszejövetelek imádkozói között is jelentős számban fakadt fel férfiak ajkáról a fohász. A gyülekezetben az evangélizáció után erőteljes utómunka indult. Az evangélizáció- val kezdte meg a gyülekezetben szolgálatát Bernát Erzsébet diakonissza nővér. Az evangélizáció szolgálatát Koren Emil végezte. ÉLŐ VtZ i
