Élő Víz, 1948
1948-október / 21. szám
Vieluto asz, A te szádon is kibuggyant már bizonyár' nem egyszer ez a fájdalmas sóhaj. Valószínűleg többször is érezted már, hogy fáradt vagy, nemcsak testileg, hanem méginkább lelkileg. Tele vagy panasszal és siránkozással. S bár sok helyen kerested a hibát: emberekben, tárgyakban, körülményekben, mégsem találtad meg. — Higgyed el, a bűnöd miatt nehéz az életed. — Várj! Ne tedd félre még ezt a lapot. — Hogy nem látod a bűneidet, nem jelenti, hogy nem is léteznek. Barátaid és ellenségeid, még házastársad és testvéreid, szüleid és gyermekeid is igen élesen látják. Csak éppen te vonnád kétségbe azokat? Annál inkább látod viszont a jóságodat és nagyszerűségedet. Mindenáron bizonyítgatni akarod, hogy pompás ember vagy, fitogtatva kiválóságodat és leplezve vétkeidet. Minden erődet erre a színészkedésre fordítod annyira, hogy belefáradsz a hazudozásba, amivel csalod a világot, önmagadat és csalni akarod az Urat is. De csak te hiszed el, hogy tökéletes vagy. A világ kevésbbé. Jézust pedig semmiképpen sem csalhatod meg. Ő jobban ismer, mint te önmagadat. Látja fáradtságodat és megszánva segíteni akar rajtad. Nem biztosít kényelmes életről, ellenkezőleg, még súlyosabb terhet, igát rak a váltadra. Igája önmegtartóztatást, lemondást, szolgálatot, üldöztetést jelent. A kívülálló összeborzad az ilyen életnek még a láttára is. De aki belehajtotta fejét ebbe az igába, boldog örömmel tapasztalja meg annak gyönyörűségét. Az iga másik nyílásában ugyanis Jézus áll. És semmi sem köt össze Vele olyan szorosan, mint az iga. Azt is megtapasztalod, hogy nem is te húzod ezt az elviselhetetlen terhet, hanem Ö. Sőt azzal együtt még téged is von. Egyedül nem tehetnél egyetlen lépést sem saját terheddel, így azonban könnyű a járás a visszarettentőnek látszó élet ellenére is, mert az Űr vonszol. Valamikor azt tanultuk az iskolában, hogy minden testnek akkora a súlya, amilyen erővel vonzza a föld. — Jézus terhe, az Ő keresztje, elviselhetetlenül nehéznek látszik, pedig végtelenül könnyű. Ugyanis e világ nem vonzza a keresztet, hanem taszítja azt. Aki ezt a terhet vállalja, kívül esik e világ vonzó korén, nem ragaszkodik görcsösen ehhez a világhoz, hanem emeli őt a teher és felfelé vonzódik. Kizárólag csak ilyennek nem nehéz az élet. Nehéz az élet számodra? Fáradt vagy? Meguntad, meggyűlölted a hazug színészkedést? A hit és cselekedetek viszonyának rövid summája Hitvallási irataink nyomán összeállította: Harmati Béla. 1. Jócselekedetek az élő, igaz hitet minden bizonnyal követik. Ahol cselekedet nincs, ott igaz hit sincs. 2. Minden ember, különösen pedig a Szentlélek által újonnanszülettek kötelesek jócselekedeteket véghezvinni. Bűnt követ el, aki elhagyja. 3. Hamis tanítás az, hogy a jócselekedetek ártalmasak az üdvösségre. 4. Tudnunk kell azonban, hogy az Isten előtti meg- igazulás dolgából a jócselekedetek egészen kizáratnak: „Kegyelemből tartattatok meg hit által és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez.“ (Efézns 2: 8.) 5. Jócselekedeteinkért Isten nem tartozik nekünk örök élettel. „Ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltalak, mondjátok, hogy haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.“ (Lukács 17: 10.) 6. A jócselekedetek nem előtte járnak a megigazu- lásnak, hanem követik azt. 7. A jócselekedet kevés ahhoz, hogy kiérdemelje az Isten kegyelmét, megigazulást és bűnbocsánatot. Általa bűnt, örök halált, ördögöt legyőzni, Isten haragját kiengesztelni nem lehet. 8. A puszta jócselekedetben a lelkiismeret nem talál nyugalmat. Veszedelmes fövény alap az ilyen bizakodás. „Krisztusnak a vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől.“ (Zsidókhoz írt levél 9: 14.) 9. Jócselekedeteink legtöbbször tökéletlenek, tisztátalanok. Mindig kegyelemre és bűnbocsánatra van mel- lettök szükség. 10. Miért lehetetlen a cselekedetekből való megiga- zulás? a) Mert akkor Krisztus halála fölöslegessé, b) a bünbocsánat bizonytalanná, c) az újonnanszületés fölöslegessé válna, d) Nem lenne szükséges a kegyelem. 11. Aki a cselekedetekből való megigazulást hirdeti, Krisztus dicsőségét rabolja el. Kizárja magát a kérész* tyénségből. 12. A cselekedetek tana önimádatra, önistenítésre, végül kétségbeesésbe vezet. 13. Mire valók hát a jócselekedetek? Hitünk megmutatására és az Isten iránti hálaadás gyakorlására. 14. Az evangélium népe is fontosnak tartja a jócselekedeteket, de annak más az indító oka, mint ami volt a zsidó és római katolikus vallásosságban, Isten újon- nanszülete.tt gyermeke a jót szabad lélekből, tehát nem a büntetéstől való félelemből teszi, mint szolga, hanem az igazság szeretetéből, mint gyermek. (Róma 8: 1—16.) 15. A hit jócselekedetek nélkül is üdvözíteni képes (lator példája), de megáll az ige: „Aki tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak“. (Jakab 4: 17.) Azért: „Míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel. (Gál. 6: 10.) ! 16. A legnagyobb és legistennektetszőbb jócselekedet a Jézus Krisztusban, mint Megváltóban való hit. „Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?“ — kérdik az Üdvözítőt hallgatói, mire Ö így válaszol: „Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, akit ő küldött!“ (János 6: 28—29.) 4 ÉLŐ VlZ
