Élő Víz, 1948

1948-január / 2. szám

5. Azt is jó mindig hangsúlyozni, hogy ne tart­sunk hosszú szüneteket az egyes imádságok között, mert a Sátán azt is igen felhasználhatja arra, hogy a bemelegedett teremben késő este vacsora után a részt­vevők szuszogása közben álomba ringasson. 0. Jó hangsúlyozni az imádság rövidségét azért -is, mert így bátorságot nyernek a Lélek indítására azok is, akiknek csak egy-két szavas imádságuk van. Utal­hatunk arra, hogy a szülök is mennyire örülnek, ami­kor a kisbaba alig tud kinyögni egy-egy szót s azt is oly idétlenül, hogy kétségbeesetten hallanák egy na­gyobb gyermek vagy felnőtt ajakéiról. A szülők pedig boldog örömmel hallják ezeket az első felbuggyanó tö­redékeket is a gyermektől. Sok lélekről tudok, kik nem merték a rutinos elöimádkozók miatt megszólalni s az­óta, hogy valaki felhívta figyelmüket az Atya előtt kedves egy-két szavas imádság lehetőségére, ők is bol­dogan bekapcsolódtak az imádkozok táborába . . . Sok tapasztalatot lehetne még elmondani, de elég arra utalnunk, hogy ilymódon csodálatosan üde és ele­ven lesz az imaóra, hiszen nem ember a vezetője, ha­nem a Lélek, aki mindig új és szokatlan, friss. És aki ilyen imaórán részt vesz, az maga is felüdülten és ör­vendező szívvel távozik. % Áz evangélizáció Révész püspök újévi nyilatkozatában Egyházunknak sürgős és döntő fon­tosságú életügye az evangélizáció. Nem tudunk eléggé hálát adni Urunk­nak s az Ö hűséges és fáradhatatlan szolgáinak azért, hogy ez a szent munka egyházkerületünkben a sok tekintetben megint fokozódó nehézsé­gek között is és a nélkülözhetetlen anyagi segédeszközök megfogyatkozá­sa ellenére is szakadatlanul folyik. Csak arra vigyázzunk, hogy semmi­féle mellékes körülmény és pillanat­nyi szorongató szükség hatása alatt se tévesszük szemünk elől az evangé­lizáció lényegét. Az evangélizáció nem azonos a fo­kozottabb belső gyülekezeti misszió­val és célja első renden nem a kon­krét egyházi életnek akár lelki, akár anyagi fölerősítése. Erre is rendkívül nagy szükség van, de amikor ebben az irányban vezetünk be új módsze­reket, azokat ne nevezzük „evangéli- zációnak“. Az evangélizáció a távol- valóknak szóló békességhirdetés (Eféz. 2:17), az Atya szíve kiáltásának to­vábbadása „a messze tájra“ a tékozló fiú után,* a vakok szemének megkené- se szemgyógyító írral, hogy lássanak (Jel. 3:18) — első renden tehát nem cgyházgyarapitás és egyházépítés, hanem az egyház Urához, a lelkek Pásztorához és Felvigyázójához haza­hívása és hazaterelése azoknak, akik eltávoztak vagy eredetileg is távol voltak Tőle s e miatt szenvednek, vagy még csak nem is szenvednek. Gyakorlatilag és pillanatnyilag ez minden (akármily épületes) vendég­prédikációt evangélizációnak s meg nem fáradó lelkiismeretes gonddal nézzük meg azoknak charismatikus alkalmasságát, akiket evangélizációra kérünk és kiküldünk, valamint néz­zük meg azt is, hogy az evangélizált gyülekezetben annak helybeli szolgái vagy a kívülről segítségére menők, akár lelkészek, akár mások, alkalma­sodé a megfelelő elő- és utómunka elvégzésére. „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkál­tunk, hanem teljes jutalmat nyer­jünk“ (II. János 8) — ez az ige ser­kentsen és számoltasson bennünket szakadatlánul az evangélizáció mun­kájában is. Semmi sem volna borzasztóbb, mint a divattá vált „evangélizáció“ és a divatossá vált „evangélizátorok“. Itt helye van és köszönettel kell fogad­Már a múlt számunkban bejelen­tettük, hogy az evangéliumi egyhá­zak világtanáesa 1948-ra nag kiterje­désű evangélizációs szolgálat elindí­tását határozta el. Magyarországon az utóbbi években egyre kiterjedtebb evangélizációs munka folyt, ehhez nem volt szükség külföldi indítások­ra. A genfi felhívásra azonban ná­lunk is történt egy-két újabb elhatá­rozás is. Az egyes evangéliumi egy­házak saját gyülekezeteikben vég­zett evangélizáció mellett közös evangélizáló szolgálat is indul. En­nek egyik első állomása a nagy budapesti evangélizáció. A budapesti evangélizáció a re­formátus, evangélikus, baptista, me­todista egyházak és az üdvhadsereg közös szolgálata lesz. Az előkészíté­sét egy héttagú bizottság végzi, amelyben a ref. és ev. egyház két- két taggal, a többiek egy-egy taggal vaunak képviselve. A szolgálat mö­gött azonban ott áll egész Budapest evangéliumi népe: a budapesti ref. és ev. egyházmegye, valamint a bap­tisták és metodisták gyülekezetei és az üdvhadsereg szolgáló gárdája. AZ EVANGÉLIZÁCIÓ TERVE. Az imádságus előkészítés már az év elején megkezdődött. Az evangé­liumi szövetség egyetemes imahete a keresztyén egység és a világevan- gélizáció jegyében folyt le. Naponta könyörögtek már a budapesti evan- gélizációért is. Utcamisszió. Húsz napon kérészül (március 15-től április 3-ig) Budapest utcáin missziói szolgálatot tervezünk * tatnia minden jóindulatú és felelős­ségérző, hozzáértő testvéri kritikának, akárhonnan jő is az. És minden sta­tisztikák között a leghazugabb a „megtérési“ statisztika. Ne engedje Isten, hogy ide jussunk — de azt se engedje, hogy az Ö Lelkének vezeté­se alatt helyesnek felismert úton egy pillanatra is megálljunk, mert Ö nem áll meg, el jő és nem késik! falragaszokkal és röplaposztogatás­sal. A város háromszáz pontján nap- ról-napra 200—200 evangélizáló röp­lapot osztogatnak szét. Előkészítő imahét március 28-tól április 3-ig egy központi helyen. Gyülekezeti evangélizációk április 4—10. napokon kb. 18 budapesti temp­lomban és imaházban. Ezek között 5 evangélikus templom van. A nagy evangélizáció április 11—18. napokon valamely nagy befogadó- képességű összejöveteli helyen (Tat- tersaal, vagy valamely sportpálya). Hálaadó imahét gyülekezetenként április 19—24-ig. IMÁDSÁGOS SZOLGÁLAT Ezek még csak tervek. S valószínű, hogy Isten annyit enged belőle meg­valósulni, amennyit az evangélizáció áldásaiban már részesült emberek ki­könyörögnek tőle. Éppen azért kívá­natos, hogy mindazok, akiknek a szí­vére ránehezedik a kárhozat felé me­netelő telkeknek a mentése, egyénileg és közösségekben rendszeresen hor­dozzák imádságukban ezt a nagy evangélizációt. Imádkozzunk különösen is az evan­gélizáció színhelyeinek és szolgálat- tevőinek a helyes kiválasztásáért, az evangélizáció lelki és anyagi feltéte­leiért, a külső feltételek elnyeréséért, stb. „Szánjátok oda magatokat az Is­tennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazság­nak fegyvereiül az Istennek.“ (Róni. •= *« LU] Debreceni Protestáns Lap. Budapest evangélistádé ja ÉLŐ VÍZ 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom