Élő Víz, 1948

1948-augusztus / 18. szám

Lelkészevangélizáció Balassagyarmaton (1948. július 27—29.) Isten ezen a nyáron is riadót fuj. Konferenciák, evangélizációk tömegét rendezteti meg hazánk külön­böző pontjain és valami szent sürgetéssel hívogatja, küldözgeti, terelgeti ezekre azokat, akiket meg akar szabadítani a bűn bilincseiből, ördög rabságából és akiknek új életet akar ajándékozni. Nem könnyű el­menni ezekre az alkalmakra. Nem könnyű mgfizetni azt az „árat“ (Máté 13, 44.), amit a mqi viszonyok között egy-egy konferencián való részvételért az embernek fizetnie kell. Aki azonban megfizeti ezt az árat, és az Isten riadója elől nem dugja be a fülét, az a végén mindig azzal az imádsággal megy haza a konferenciá­ról: „Áldott legyen az Istent“ * Isten riadója lelkészeket hívott evangélizációra Ba­lassagyarmatra. Isten tudja, hogy a mai időkben a Sá­tán a pásztorokat is kikezdi. Amikor lenéz a földre, nemcsak egyszerű egyháztagokat lát bűnben vergődni, hitetlenkedni, hanem lát szolgálatukban megfáradt, bű­nök hínárjától egészen behálózott, Szentlélek erejét nél­külöző pásztorokat is, akikkel valamit tenni kell, hogy újra biztosan zengő legyen bennük a nyájért való pász­tori felelősség. Isten szereti még a papokat, mert evan- gélizációt rendez a számukra. Nem akarja egyházunk ébrerlését nélkülünk végrehajtani. Azt akarja, hogy a gyülekezet vigyázója szabaduljon meg először a bűnei­től és azt akarja, hogy a szószéken élő evangélium han­gozzék, a paróchia lakóinak élete pedig biblia legyen a nép számára. Ezért rendezett Isten lelkészevangélizá- ciót Balassagyarmaton! * Isten riadója nem hiába hangzott el. 56 lelkész hal­lotta meg a hívást, köztük a nógrádi lelkészek egy hí­ján valamennyien. Pedig árat kellett fizetni az eljőve telért. Otthon a faluban zúgtak a cséplőgépek. Talán éppen akkor vontatták be kényelmes lassúsággal a cséplőgépet a paróchia gazdasági udvarára, amikor a papnak útra kellett kelnie. Talán éppen a vége. felé járt a cséplés és neki a zsákok mellől kellett szaladnia, mert a felesége jelezte: indulni kell. Belül Szorongott a szí­vük: mi lesz áz élettel, hogyan kerül be a magtárba a búza — nélkülem? Hiszen a pap is ember és földi éle­tünkben nagy szava van a kenyérnek. — Áldott legyen az Isten, hogy a kenyérért aggódó szív aggodalmánál nagyobbá tette a papok szívében a mennyei kenyér után való éhséget! Olyan sürgetően és komolyan hívott, hogy nem volt lehetőség az ellenállásra. * Az evangélizáció alkalmával Isten igéje hármas ittedrrben áradt. Heggel és este áhítat-sorozatot tartott Zászkaliczky Pál fóti esperes. Az áhítatok alapigéjét Hóseás próféta könyvéből vette. Ritkán és felületesen olvasott prófétai igék elevenedtek meg előttünk és Is­ten szolgái megrendült lélekkel látták Hóseás mondani­valóidban Isten igéjének örök, tehát mai aktualitását. A bibliakörök alapigéje I. Kor. 14. volt. Benne az első keresztyén gyülekezetek Lélekkel telített levegője, cha- •rizmatikus sokszínűsége és sok belső feszültsége jött kö­zel hozzánk. A bibliaköröket Harmati Béla. Jávor Pál, Tarjául Gyula és Váczi János vezették. Nyolc evangéli- zációs előadás hangzott el Luk. 1, 5^—25., 57—80. alapján „Zakariás az Isten embere“ címen. Az egyes előadások címei: 1. Igaz és feddhetetlen. 2. Mégis kételkedik. 3. A megnémító hitetlenség. 4. Némaság alatt. 5. Bátor újkezdés. 6. Hallelujah! 7. A látás. 8. Isten eltűnő em­bere. Hatalmas erővel hangzott az ige. Nyomában lap­pangó bűnök kerültek felszínre, megkeményedett papi szívek törtek össze, égető kérdésekre adott feleletet az Isten és bocsánat után síró telkekre hullott az evangé­lium drága vigasztalása. Az előadásokat Turóczy Zol­tán püspök tartotta. Áldott legyen minden elhinteft mag, minden elhangzptt ige, de mindenek!elett legyen áldott a vetésnek és az aratásnak az Ura: Jézus Krisz­tus. * Isten megáldotta a balassagyarmati lelkészevangé- lizációt. Színe elé állította szolgáit, bennünket, akik az élet taposómalmában járva talán már el is felejtettünk a színe előtt állni. Hatalmasan, szívbemarkolóan, cson­tokat és veséket megítélően hangzott felénk igéje, — fe­lénk, akik a saját szószékünkről, sajtit ajkunkról talán már régóta csak bizonytalan és erötelen emberi dado­gást hallattunk. Szentleikének közösséget teremtő ere­jével közösségbe forrasztott bennünket, akik talán már régóta árva bajnokként vívjuk kemény tusánkat a gyülekezetben és talán már el is felejtettük árvasá­gunkban a testvéri együttlét jó ízét. összetört és bekö­tözött, lesújtott és felemelt bennünket az Isten, — ben­nünket, akikkel falusi csendes templomunkban talán már évek óta nem történt semmi. Csak Isten tudja, ki­ben mit végzett el, hiszen a Lélek munkája legnagyobb­részt ellenőrizhetetlen, mert a lélek mélyén megy vég­be. De bűnök őszinte megváltásából, szív mélyéről fel­szakadó imádságokból, a szemekben csillogó könnyek­ből és az arcok ragyogásából mégis szabad arra, következtetnünk, hogy az Isten megáldotta a balassa gyarmati lelkészevangélizációt. * Együttlétünk nagy és örvendetes eseménye volt, hogy Dérer Gyulának, a szlovenszkói lelkészegyesület elnökének vezetésével több szlovenszkói lelkésztestvér is résztvett meghívásra az evangélizáción. Ügy látszik a határok és a nyelvek* különbözősége csak a világ fiait tudja elválasztani egymástól, Krisztus tanítványai, Is ten szolgái megtalálják egymás kezét már idelenn, ha más országok fiai is. Hiszen odafenn úgyis ledőlnek végérvényesen a politikai, népi és nyelvi válaszfalak, mert minden yiép, nyelv és ágazat együtt, teljes össz­hangban énekli majd a Bárány énekét. A szentek közös­ségének mennyei gyönyörűségéből éreztetett meg ve­lünk valamit az Isten, amikor szlovenszkói lelkész- testvéreinkkel testvéri közösségbe forrasztott igéje által. * A három nap hamar eltelt. A papok újra visszatér­tek gyülekezeteikbe, mert Isten riadója most már visz- szahívta őket oda. Hisszük, hogy a kegyelmes Isten megőrzi majd az elhintett magot szolgáinak a szívé ben. Hisszük, hogy a gyülekezetek is áldani fogják Istent azért, hogy kegyeskedett megáldani a balassa­gyarmati lelkészevangélizációt. * A balassagyarmati lelkészevangélizáció megáldásá- val úgylátszik Isten jóváhagyta azt a gondolatot, hogy hazánkban az országos, immár hagyományossá vált gyenesdiási lelkészevangélizáció mellett legyen vidéken­ként minden évben egy másik lelkészevangélizáció is. A gyenesi országos jellegű. Ez a másik vidék papságá­nak szól. A gyenesi állandó, emez minden évben vándo­rol. A gyenesi hívja az ország minden részéről a pa­pokat, emez „házhoz szállítja“ az evangéliumot egy- egy vidék lelkészgárdájának. Áldott az evangélizáció Ura, hogy ezt a kezdeményezést először a balassa­gyarmati lelkészevangélizáció , megoldásában hagyta jóvá! , t~ * 0 , — * A KIS FARIZEUS. — Mondd meg1 nekem, ki teremtett téged? — kér­dezte a tanító a kisdiáktól. — A jó Isten — felelte a fiú s azután hozzátette — de csak ilyen kicsinek — a kezével olyan félméternyi magasságot mutatott a földtől. — A többit én nőttem hozzá. . Ezt egy kis farizeus nyilván egész meggondolat­lanul mondta, de nagyon sokan felnőtt korban egészen meggondoltan így vélekednek. (Sana.) ÉLŐ VlZ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom