Élő Víz, 1948
1948-augusztus / 17. szám
bumeráng, a missziói anyaegyházakba, s itthon egész új felfogást alakít az egyházról magáról (missziós közösség) s az egyház munkamódszereiről is (evangélizá- ció). Az egyház theologiája tudósok szobabúvárkodása volt a belmisszió és külmisszió megindulása előtt. Ma már arról nincs felfogáskülönbség keresztyének között, hogy a theologia nem egyéb, mint az egyház missziójának fegyvertára. A theologiának missziói beállítottságúnak kell lennie. Az egyházszervezet a népegyház nyugodt állagának jogi bástyája volt. Ma már világos, hogy az egyházszervezet a missziós egyház mozgalmi csatarendjévé kell legyen. A lelkészi munka a „meglévő“4 gyülekezet pásztorolása volt, vagyis inkább kiszolgálója a gyülekezet „vallásos szükségletének“, ma már világosan térítő munka, halászat az idegen tengerben, stb. stb. Ma már az az alapelv, hogy csak a misszióban élő egyház, — egyház. És világos mindenki előtt, hogy az egyházi egység munkálása a misszió miatt szükséges, hiszen egy idegen világban élünk, amiben senki sem „természetesen születetten keresztyén“, s világos, hogy csak egy missziói lélekkel áthatott egyházi munka teremheti meg az ökuménét, az Una Sanctat. Az ifjú egyházak szerepe a világegyház megújulásában. A fentiekből már kiderül, mire gondolunk. Amit jámbor kis közösségek megindítottak, az ma már az egyház új reformációjának előképe volt. Isten malmai lassan őrölnek. Isten évszázadokra vet, s évszázadok alatt takar. Kicsi kezdetekből indít el nagy dolgokat. Ezek a kis közösségek voltak az egyház megújulásának, új esz- mélkedésének előharcosai. Maguk sem akarták és maguk sem tudták. Isten csodálatos kegyelme, hogy bennük megteremtette az egyháztörténelem legválságosabb óráira a kibontakozás lehetőségét. Mire a népegyház farizeus és önhitt világát á Sátán összeroppantja világszerte, s az elvilágiasodás útjára vezeti a népeket, már készen van a szent mag, amely új missziót kezd s volta- képen egyházforradalmat vezet, reformációt csinál, jövőt alakít az evangélizációjával. Ma már arról beszélnek, hogy ez a harmadik igazi reformáció: a szerzetesi reform (Cluny), mely a keresztyén szent életre való törekvéssel indította el az egyház új eszmélkedését az el- világiasodott középkorban s a protestáns reformáció után, mely a megigazulás kérdését vetette oda problémaként a keresztyénség elé, most az ökuménikus reformáció kora jött el, melyben az egyház missziói alapállásban világszolidaritásra szervezkedik, hogy új csatára, vezesso a Krisztus népét az elvilágiasodott világban. Az ifjú egyházak szerepe világos ebben a fejlődésben. Aki pl. ott volt bármilyen világösszejövetelén a világkeresztyénségnek, az tudja, milyen szerepe van az. ifjú egyházaknak a fáradt missziói anyaegyházak között. Egy amerikai fiatalember a következőket mondta az osloi világkonferencia után: „Hallottam, amint a néger keresztyének egy csoportja énekelte a keresztyén spirituálét, s mögöttük zümmögő kórust alkotott a fehérek serege. Ma az egyház képe ez. Színes keresztyének, a misszió ifjú egyházai mögött zümmögő kórust, énekel a tegnapi egyház. Amazoké a vezérhang.“ Miért? A felelet egyszerű. Azért, mert őket készítette fel Isten a legutóbbi százötven év leghűségesebb- „óhazai“ kereszyéneinek szolgálatából azzá az egyházzá,, amely puszta létével is tanítás ma arról, hogyan kell berendezkednie és élnie az egyháznak, amikor a népegyházról lehullt a lepel. Puszta létükkel is kiátják a bűvös, megváltó szót: MISSZIÓ! Ez az egyház legtitokzatosabb, legcsudálatosabb, legbiztosabb ősi mottója. Az. ifjú egyházak azt mondják puszta létükkel: MisszióbóL vagyunk. A mi keresztyénségünk azt hazudja magának: Születésből vagyunk, természetes, hogy vagyunk. De a. mi egyházaink leghűségesebbjei is tudják már, hogy bizony misszióból vagyunk és leszünk. A magyar keresz- tyénségnek is meg kell ezt értenie, vagy nagyot fog csalódni. Ma már semmi sem biztos az egyházban és az. egyház talpa alatt, csak az, amit missziója épített: A személyes Krisztus-követés jelei az egyház misszójának: következtében4 mind több emberben: vagyis a térítés és- az ébredés eredményei. Isten elkészítette az egyház számára a nagy Veszélyt. De csak azért, hogy eszméljen. És előre elkészítette a kimenekedés útját. Hogy el ne vesszen. • Dezséry László. BESZÁMOLÓ IFJÚSÁGI TÁBOR. Szarvason volt július 1-től 14-ig a budahegyvidéki ifjúság tábora, 8 fiú és 8 leány részvételével. Az első hét minden megmozdulás nélkül telt, de annál erősebben munkálkodott az Ür Lelke a második héten. Szolgáltak: Gálát György, Dr. Kada Judit, Marianna testvér, Roszik Mihály, Rutt- kay Elemér, Szepessy Károly, Székács Sámuel és Zászkaliczky Pál. — Imádságban hordozzuk az utómunkát. KULMISSZIÓI KONFERENCIA FOTON. 1948. július 25—27-én a Magyarországi Evangélikus Misszióegyesület konferenciát tartott, amelyre negyvenen jöttek össze, részben a külmisz- sziói munkára indíttatást és elhívást érzők, részben a külmisszió barátai. Az előadások következtében az ifjú egyházakról, de különösen a katolikus kínai misszióról és ennek a protestánsokkal való együttműködéséről élményt jelentő beszámolók — új látásokat adtak, új utakat mutattak. Meg kellett alázkodnunk eddigi mun- kátlanságunkért, érdektelenségünkért és részvétlenségünkért. Isten kegyelmét kértük és erejét, hogy a megmutatott új utakat hűségesebben, alázatosabban és forróbb szívvel járjuk, mint eddig. Világosan megmutatta Isten, misszió nélkül nincs ébredés, nem egyház, mely nem missziónál és nem hívő, ki nem érez felelősséget a misszióért. A kapuk a missziói területek felé még nem tárultak ki, de az első lépést Isten megmutatta. Meg kell indítani a külmissziói iskolát és vállalni kell a pillanatnyilag is meglevő munkaterületet: a zsidómissziót. Isten világosan megmutatta, hogy a külmisszió romantikus kora lejárt, a „csak egy lépést“ megvilágította és az utat kijelölte. Nagyjelentőségű a konferenciának a zsidómisszió tárgyában hozott határozata: Az E. T. IV. t. c.-ke szerint a misz- sziói munka az Egyház hivatása és feladata. A konferencia — a FÉBÍI megjelent elnökségével egyetértésben — arra a meglátásra jutott, hogy elérkezett az ideje annak, hogy egyházi hitvallásos alapon álló zsidó misz- sziói munka induljon meg gyülekezeti feladatként. A missziói tevékenység terén Egy- • házunk munkássága eddig csupán á pogánymisszióra szorítkozott. Hogy a. pogánymissziót eddig nem kísérte Istennek olyan mértékű áldása, mint kértük és szerettük volna, az meggyőződésünk szerint annak tulajdonítható, hogy megfeledkeztünk az; ige parancsáról: „zsidónak először,, meg görögnek.“ A konferencia mindenben egyetért azzal a tervezettel, melyet a Baráti Mozgalom terjeszt fel e tárgyban Egyházunk püspökeihez az újjáépítési terv keretében. Kívánatosnak látja ä konferencia azt is, hogy a Misszióegyesület a misszióra jelentkezőknek tegye lehetővé, hogy mindaddig, ameddig végleges munkaterületükre elindulhatnak, a zsidómissziói munkába kapcsolódhassanak be. 6 ÉLŐ Víz
