Élő Víz, 1948

1948-augusztus / 16. szám

Lehet, hogy olyan kérőik is akadtak, akik egé­szen benne éltek Sodorna fertőjében, de Lót ak­kor bizonyára sarkára állt és nem adta ilyenek­hez feleségül leányait. Fel lehet tételeznünk, hogy Lót és családja az igaz Isten szolgálatá­ban iparkodott állani s az ilyen házban nevelke­dett leány minden bűne ellenére is ahhoz von­zódott elsősorban, aki legalább is rokonszenve­zett az igazakkal. Nézzétek, mégis hová jutot­tak! Mikor élet és halál kérdéséről van szó, ki­kacagják apósukat, hogy elment az esze, hogy ilyen tréfát csinál velük. így sodorja el a ki­sebbséget Sodorna többségének az árja! A kisebbségi sors megtöri a kisebbségben élő csoportnak erkölcsi ellenálló erejét. A vök­nek az állásfoglalása megingatja Lót leányait és feleségét is elhatározásukban. Sőt, mikor ki­kacagják vejei, maga Lót is gondolkodik azon, hogy nem családjának van-e igaza az agyalok- kal szemben. Érzitek-e ezt a lehetetlen helyze­tet? Az angyalokkal szemben a hitetlen világ­nak adni inkább igazat. Ügy kell másnap haj­nalban az angyaloknak erőszakkal megfogni a kezüket és kivinni őket a városból. A kisebbségben élő nép mindig megvetett nép is. Nem tudjuk, hogy mennyi összetartás volt az igazak között Sodomában. Nem tudjuk, hogy volt-e ott más család is, aki Isten akarata szerint akart élni, de az bizonyos, hogy ez a pár ember próbálta élni a maga „vallásos“ életét. Templomuk ugyan nem igen volt, de nekik is lehetett egy oltáruk, ahol áldozataikat bemutat­ták az egyedül igaz Istennek. Valószínű, hogy a pogány isteneknek áldozatot bemutató, vagy ilyenekkel egyáltalán nem törődő nagy pogány tömegek lenézték őket és talán gúnyolták is, amikor áldozatot mutattak be. Ez az Isten ki­sebbségben élő népének a sorsa ebben a világ­ban. Kinevetik, lenézik és gúnyolják őket. Ha Sodorna népét valaki megkérdezte volna, hogy a lakosság melyik rétegét tartja a legkivá^bb- nak és legfontosabbnak, bizonyára különböző feleletet kapott volna. Voltak, akik az iparoso­kat, voltak, akik a kereskedőket tartoták a nép elejének, de voltak, akik a földműveseket he­lyezték előtérbe, mert a kenyér a legfontosabb, nélküle nincs élete a városnak. Abban azonban valószínűleg mindnyájan egyetértettek, hogy a város legjeletéktelenebb része, a legsemmireva- lóbb réteg az igazak. Ezek sem nem szoroznak, sem nem osztanak. Megvetett nép. És mégis mit mond nekünk ez a történet az igazakról? Azt mondja, hogy ez a lenézett em­ber-csoport a legfontosabb ember-csoportja az egész Sodornának. Sodorna jövője nem azon for­dul meg, hogy ki ott a polgármester, vagy mi­lyen szakképzett emberek állanak a város élén, sem azon, hogy, a földművelők milyen hűsége­sen szántanak és milyen rekordtermést produ­kálnak, még azon sem, hogy hogyan folyik be a város pénztárába az adó, hanem azon, hogy ez a lenézett kis csoport, az Isten népe, hány tagból áll. Ezen fordul njeg minden. Ez olyan igazság, amelyet ez a világ kinevet, de amelyet Isten igazol. Egy családban, egy gyülekezetben, egy városban, egy országban minden az igaza­kon fordul meg. Érzed-e, hogy ez á megvetett kicsiny cso­port Isten igéjének fényében hogyan nő meg a maga jelentőségében? így érti meg az ember, miért tartja Isten ennyire számon őket, és miért hallgatja meg az értük mondott imádságokat. Maguk az igazak sincsenek mindig tudatá­ban nagy jelentőségüknek. Ez a történet is ezt mutatja. Sodomában ott jár két angyal. Lót na­gyon jól tudja, hogy a két angyal milyen meg­bízatással jár a városban, a többinek is meg­mondja és mégsem ébrednek tudatára az igazak, hogy milyen sorsdöntő éjtszaka az, ami ráborul Sodomára. Nem gondolnak afra, hogy egy cso­dálatos népszámlálás folyik a városban, ahol nem az embereket számolják össze, hanem Isten népét és minden azon fog megfordulni, hogy ennek a népszámlálásnak mi lesz az eredménye. Ha lesz tíz igaz ember, akkor holnap reggel is ugyanúgy indul az élet Sodomában, mint min­den reggel és az embereknek halvány fogalmuk sem lesz arról, mit hárított el felőlük a tíz igaz ember. De ha nem lesz? Még maguk az igazak sem tudják, hogy ha nem lesz ki a tizes szám, micsoda veszedelem, jön a városra. Ez a kérdés dől el ezen az éjtszakán és nem gondol rá senki. Minél nehezebb időket élünk, annál világo­sabban kell látnunk azt, amit ez a történet kije­lent. Tudnunk kell, hogy családunknak, gyüle­kezetünknek, hazánknak s énnek az egész világ­nak ítélet előtt álló sorsát az fogja eldönteni, hogy hányán vannak, akiket igaznak nevez az Ür. A sorsdöntő napokban a megmenekülés esz­közei a megmaradás zálogai: az igazak. Látod, milyen sorsdöntő nemcsak az egyén, hanem a közösség szempontjából is egy ember . megtérése? Valahányszor ezt a történetet olva­som, mindig megjelenik szemem előtt egy kép. * Az agyatok járják Sodorna utcáit. Betekintenek minden házba és minden szívbe. Egyre lassab­ban és egyre szomorúbban mennek. Négy em­bert találtak már, de ötödikét nem sikerül talál­ni. Megállnak Lót vőinek házánál és gondolkod­nak azon, hogy nem lehetne-e őket is odaszámol- j ni az igazakhoz, de látják, hogy nem lehet. Mi- ■ lyen szomorúság ez a számláló angyalok számá- , ra! Hat emberért, aki hányzik a városból, el kell pusztítani másnap mindent. A virágzó vá- j ros, a sok erőfeszítéssel megépített otthon üsz­kös rom lesz holnapra, mert a négy igazhoz hiányzott még hat. Ha ma végigjárnak Isten angyalai közöt­tünk, nem tudom, hogy mennyi az a.szám, amit fel kellene mutatniok, amely miatt ítéletét fel­függesztené felettünk Isten, de tudom, hogy milyen rettenetes az még gondolatnak is, hogy esetleg egy hiányzik már csak belőle s az az egy éppen én lennék, aki mellett az angyal meg­szomorodva megy el: ezt sem lehet Isten népé­hez számítani, hát jöjjön az ítélet. Mondd testvérem, benne vagy-e te ebben a kicsiny, e világban megvetett, de Isten előtt számontartott csoportban, melyen minden meg­fordul: élet-halál, üdvösség és kárhozat? -T.2-. , ÉLŐ VIZ 4 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom