Élő Víz, 1948
1948-június / 14. szám
A hitből való imádság „Azért mondom néktek:- amit könyörgés- tekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek." (Márk 11: 24.) Megváltónk útmutatást akart adui tanítványainak az. ima lényegéről és erejéről és a szívünkbe akarta vésni az Istenbe vetett megingathatatlan hitet. Ezért állított eléjük olyan nagy és feltűnő csodát, minthogy a hegy ugorjék a tengerbe és azt mondta nekik, hogyha valóban hisznek Istenben, ennél is nagyobbat tehetnek. De hogy ez a megjegyzés nem a csodahitre vonatkozik, azt a következő szavakból látjuk: És ha imádkozva megállótok, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van. Ha pedig ti meg nem bocsátótok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja nieg a ti vétkeiteket.“ Vájjon ez csak csodákba vetett hitre vonatkozik! Sok hasonló ígéret van a bibliában, amelyről feltételezik, hogy olyan hitre vonatkoznak csak, ami csodákat hoz létre. Mintha ez a hit más lenne, mint az Istenbe vetett hit! :A Bizonyára senki sem kételkedik abban, hogy a győzelmes imádsághoz feltétlenül kell hit. Jámbor, talán Istennek is tetsző imádságok nem mindig járnak hitbizonyossággal együtt. Olyan hitről beszélek, amelynek a számára a meghallgattatás biztosítva van. Nem mondom tehát, hogy nines e nélkül a hit nélkül is imádság, amit Isién meg ne hallgatna, de én arról a hitről beszélek, amelynek biztos ígérete van, hogy megnyeri, amit kér. Erre a hitre van a győzelmes imádsághoz szükség. Erre bizonyságul Jakab szavait említem: Ha valakinek nincs bölcsesége, kérje Istentől, akf mindenkinek készséggel és szemrehányás nélkül adja ... De kérje hittel, semmit sem kételkedvén.“’ Tehát hinnünk kell, hogy megnyerjük. — Mit! Nem valamit, amit kigondolunk, hanem éppen azt, amit kérünk. De mikor kérhetünk így! Akkor, ha a hitünknek van valami alapja! Az ember nem hisz csak úgy, légből kapott dolgokban, nincs is joga, hogy higyjen, ha nincs bizonyítéka arra, hogy hihet. Ilyen bizonyítékok: 1. Isten ígérete! Ez biztosítja, hogy meg akarja adni azt a bizonyos dolgot. Az ilyenért nem is szabad feltételesen imádkoznunk. Nem mondhatom, ha a Szent Délekért könyörgök: Uram, ha akarod, add nekem a Te Szent Lelkedet! Ez sértés Istennel szemben. Komoly igazságot tanult egy lelkész a cselédjétől az imádságra vonatkozóan. A leány nem sokkal előtte tért meg, komolyan és határozottan, nem sokkal azután, hogy a házba került. Egy délelőtt váratlanul felkereste urát a dolgozószobájában és 'megmondta néki, mennyire megzavarta az, hogy előző napon az imaközösségben úgy imádkozott valaki: Uram, ha a te akaratod, add nekünk -a Te Szent Lelkedet!“ Ügy látszott, komolyan imádkozik az a valaki, de ő mégis úgy érzi, hogy az ilyen ima kételkedik Isten Ígéretének az őszinteségében. A lep kész igyekezett a leánynak megmagyarázni a dolgot, do csak jobban megzavarta vele. Végül fájdalmasan mondta: ,,Nem tudok vitatkozni Önnel erről, Lelkész úr, de úgy érzem, hogy az ilyen imádság inkább megszégyeníti Istent mint dicsőíti.“ Sírva ment ki. S magános kutatásában a lelkész is ugyanerre az eredményre jutott s ezt meg is mondta a gyülekezetének, hogy feltétlenül higgyenek Isten ígéretében. Az imádság lelke azonnal a gyülekezetre szállt cs nem sokára hatalmas ébredés lett ott. . 2. Van Istennek egY sereg olyan Ígérete a Bibliában, amit bátran alkalmazhattok a magatok esetére. Ha pl. szülők imádkoznak a gyermekükért, támaszkod hatnak bátran az ígéretre: ,,Az Ö irgalmassága uem- zetségről-nemzetségre vau azo'%n, akik őt félik.“ Istennek szinte minden helyzetre van egy ígérete, amibo csak a gyermekei kerülhetnek és ezeknek sokszor egészen tág értelme van. Gondoljunk csak az ígéretre: Amit csak kértek... Melyik komoly imaéletet élő Isten gy;eriheke ne csodálkozott volna már Isten ígéreteinek azon a szélességén és hosszúságán és teljességén, amit a Szent Lélek az ő belső szükségleteivel kapcsolatban neki megmutatott, — és ki ne csodálkozott volna már a vakságán, hogy miért nem látta már régen meg ezeknek a mély jelentőségét! 3. Ha olyan prófécia vau a bibliában, amelyből arra következtethetünk, hogy kérésünk Isten akarata szerinti, vagy ha valamit biztosan előre megmond a Szentírás, akkor kötelességünk nemcsak hinni annak a bekövetkezésében, hanem imádkozni is érte. Ha az időpont is megvan, vagy a próféciát tanulmányozva kikövetkeztethető, akkor a keresztyéneknek el kell kezdeniük a hitből való imádságot. így volt ez pl. a babiloni fogságból való visszatéréssel Dánielnél, aki így szólt: „Én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, amelyről az Űr igéje lön Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékáin.“ És mikor rájött erre, mit tett? Talán kipihente magát az isteni ígéret felett és azt mondta: Isten szavával kötelezte el magát arra, hogy 70 óv múlva vége a fogságnak, most ez az idő elmúlt, semmit sem kell tennünk.“ Oh nem! hanem elkezdett imádkozni, könyörögni bőjtöive, zsákban és hamuban! Sok bo nem teljesedett ígéret van még a bibliában,' amiért az Isten gyermekeinek meg kellene tanulniok imádkozni. Ne gondoljátok, hogyha valamit megjövendöl az írás, azért már nem szükséges imádkozni! Isten éppen ilyen szavaira vonatkozóan mondja: „mégis, mindezekre nézve kérni hagyom magamat Izráel házának, hogy cselekedjem ővelük . . .“ ÍEzék. 36: 37.) 4. Ha az idők jelei vagy Isten intézkedései arra mutatnak, hogy valamilyen áldás van készülőben, akkor hinnünk kell. Az Ür Jézus a zsidókat képmutatókon k nevezte, mert az idők jeleit nem értették. Látták, hogy jön-e eső vagy napfény, de a meglévő jelek ellenerő sem vették észre, hogy itt a Messiás megjelenésének ideje. Sok úgynevezett hívő van, akik nehezen vonszolják magukat, aztán lustán vagy gyáván visszavonulnak, amint valaminek történnie kellene, mert azt mondják: Még nincs itt az ideje! Mások azonban felismerik az idők jeleit a szükséges lelki megérzéssel és hitbén imádkozni kezdenek, hogy adja meg Isten az áldásokat. És meghallgattatnak! II. Most azt akarom megmutatni, milyen lelkiállapotra van szükség ahhoz, hogy hitből tudjunk imádkozni. 1. Különös eset történt az egyik nyugati államban Amerikában. Ébredés lett. Egy lelkész jött oda, aki sokat hallott ott a hívő imáról. Idegen volt ez neki, nem tudta, mit gondoljon, míg egy testvér, aki ott evaugó- lizált, felvilágosította. Arra kérte, menjen haza és keresse ki a bibliájából mindazokat a helyeket, amelyek az imáról szólnak* aztán kérdezzo meg a gyülekezete igazi imádkozóit, hogy értik ezeket. A lelkész megfogadta a tanácsot és rájött, hogy hívei mind szószerint értik ezeket az ígéreteket. Ez mélyen a szívébe hasított. Egyenként kereste fel híveit, emlékeztetve őket az ígéretekre. így az imádság lelkét felébresztette bennük és csakhamar ébredés lett a következmény. Sok embert ismerek, akik, mikor tanulmányozni kezdték az írásnak az imára vonatkozó részeit, megtelélő víz j
