Élő Víz, 1948
1948-január / 1. szám
A cselekvő szeretet munkája epileptiKusotc Mosott I A „Magyar Béthel“ az egyetlen epileptikus betegotthon. Ebben az otthonban nemcsak súlyos epileptikusokat (eskórosokat), népiesen „szívbajosokat“ gondoznak, hanem más testi és szellemi fogyatékosokat is, siketeket, némákat, bénákat, vakokat, fajra és felekezetre való tekintet nélkül, — már 1930 óta. Az epilepszia a legborzasztóbb betegségek egyike. Aki örökölte szüleitől vagy nagyszüleitől, egész életén át nyöghet alatta,, mert szabadidős, gyógyulás, sajnos alig van. Ez- a betegség azért is oly szomorú, mert az epileptikus beteg ártatlanul szenved. Apja vagy nagyapja iszákosságának, vagy pedig nemibajának köszönheti betegségét. Az örökölt epilepszián kívül van szerzett epilepszia is, mikor agyhártyagyulladás vagy sarlach után marad vissza, súlyos, gyógyíthatatlan utóbajként. Jézus korában is ismerték. Lukács evangéliuma 9. részének 38. versében olvassuk: „íme egy a sokaság közül felkiálta, mondván: „Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra, mert nékem egyetlenegyem és ime a lélek megragadja ötét és hirtelen kiált és ötét szaggatja annyira, hogy tajtékot tűrő Mikor az epileptikus roham rájön a betegre, hirtelen a földre vágódik, szeme kifordul, keze görcsösen ökölbe szorul, a fogak véresre harapdálják a nyelvet és az ajkat, a kezek, lábak rángatóznak, a fej egyfolytában a földei veri, fuldoklik, az arc megkékül. A roham percekig tart, míg végre abbamarad a rán- gatódzás, a fuldoklás egyenletes lélekzésbe megy át s a beteg úgy fekszik, mint egy hulla, teljesen eszméletlen, a szemeknek nincsen reflexe. Végre megint kinyitja szemét, magához tér, körülnéz, értelmetlenül bámul környezetére. Látszik, hogy rohamáról nem tud semmit, csak a kezén, lábán, fején, arcán keletkezeit vérző sebek beszélnek arról, hogy a görcs „szaggatta“ testét. Mielőtt a „szaggatása „roham“ kezdődik, vannak pszichikai részletjelenségek is, melyek a „rohamokkal“ szoros összefüggésben állnak. Ilyenek: a ködös állapot, lehangoltság, az emlékezőtehetség csökkenése; szédülésszívszorulás, gyomorfájás. A betegek olyan dolgokat látnak, amelyek nem léteznek, vagy a létezőket másképpen látják, egyes tárgyakat nagyobbaknak vagy kisebbeknek. Gyönyörű színeket látnak, forgó képeket, zörejeket, hangokat, áriákat, előadásokat hallanak. Ingerültek, összeférhetetlenek, jókedv, rosszkedv, boldogság vagy boldogtalanság 'hirtelen váltják egymást. Beszédzavarok, nyelósi nehézségek lépnek fel, roham előtt kiabálnak, ordítoznak. Szívdobogás, izzadás, rosszüllét, hányás, vizelési inger, sőt bevizelés, fuldoklás, aggódás, félelem lép fel a roham előtt. Szemük káprázik, duplán látnak, kicsinyített v. nagyobbított alakban látják az előttük álló embereket, vagy tárgyakat. Az epileptikusok túlérzékenyek, a legkisebb oknál fogva izgulnak, dühbe gurulnak. Az egyensúly ér zésben zavar lép fel, tántorogva jönnek-mennek, feltűnő álmaik vannak, vándorlási, csavargási ösztön vesz rajtük erőt. Vízióik vannak, tüzet látnak, színes karikákat, világító testeket, emberi alakokat, virágokat, angyalokat, ördögöket, harangzúgást hallanak, madár - csicsergést, zenét, orgona játékot. Néha úgy érzik, hogy valaki megveri őket, kínozza s kővel dobálja. Ügy érzik, hogy ők Olyan lelkek, akiket a pokolban gyötörnek, vagy pedig próféták, akiknek hirdetni kell az Isten igéjét. Megtörténik, hogy ilyen zilált lelkiállapotban hosszabb útra vállalkoznak, sőt súlyos kilengésekre is képesek, nemi erőszakot, gyilkosságot követnek el, meztelenül csavarognak az utcán, kimásznak az ablakon, átrakosgatják a szobában a bútorokat, székeket, asztalokat, ágyakat. Vetkőznek, öltözködnek, tépik a ruhájukat. Néha kiugrik egy beteg az ablakon, mert azt hiszi, hogy börtönbe van bezárva s a környezetében levő személyeket rendőröknek nézte, kik elől menekülni akart. Van, aki hosszú költeményeket szaval, hol nevet, hol sír, hol káromkodik, hol bibliát olvas, hol tűmből, hol imádkozik. A legkisebb ok miatt is dühöngeni tudnak, fenyegetődznek, fe- leselgetnek, morognak, az intézetből kiszöknek, csavarognak, napokon, heteken át, a nélkül azonban, hogy erről tudnának. Vádaskodó, rágalmazó levéleket írnak, feljelentéseket tesznek, intrikálnak szóval is, írásban is. Csavargás közben iszákosak is lesznek. Igyekeztünk hű képet adni az epilepsziáról. Látjuk, hogy ez nemcsak testi baj, de lelki baj is. Szaggattatik a test is, de a lélek is. Küzködik a beteg is, de a véle együtt élők is. Súlyos baj, nagyon súlyos. Szomorú sors az epileptikus sorsa, nagyon szomorú. Miközben e sorokat íro'tn, irodámba tántorog delíriumos állapotban egy 36 éves, jól megnőtt, súlyos epileptikus férfi. Nyolc éve van a „Magyar Béthel“-ben. Árva fiú. Öt gimnáziumot végzett, akkor jött rá az élső epileptikus roham s azóta „szaggattatik“ teste is, lelke is. Franciául is beszél még. Nincs öntudatnál. Nevetgél, szeme igen furcsa tűzben ég, beszéde akadozó, a részeg ember dadogásához hasonló. Ügy érzi, egyikét órán belül meg fog halni, azért jön mindenkitől bocsánatot kérni, meri neki a túlvilágon számot kell adni földi viselkedéséről. Kis cók-mókja felett végrendelkezik, társainak hagyományozza. Mindenkitől kézfogással elköszön s abban a hiszemben van, hogy meghal. Ez a végrendelkező, búcsúzkodó, halálra, túlvilágra készülődő állapot minden 3—4 ÉLŐ VÍZ
