Élő Víz, 1948

1948-január / 1. szám

A cselekvő szeretet munkája epileptiKusotc Mosott I A „Magyar Béthel“ az egyetlen epileptikus betegotthon. Ebben az otthonban nemcsak sú­lyos epileptikusokat (eskórosokat), népiesen „szívbajosokat“ gondoznak, hanem más testi és szellemi fogyatékosokat is, siketeket, némákat, bénákat, vakokat, fajra és felekezetre való te­kintet nélkül, — már 1930 óta. Az epilepszia a legborzasztóbb betegségek egyike. Aki örökölte szüleitől vagy nagyszülei­től, egész életén át nyöghet alatta,, mert szaba­didős, gyógyulás, sajnos alig van. Ez- a beteg­ség azért is oly szomorú, mert az epileptikus be­teg ártatlanul szenved. Apja vagy nagyapja iszákosságának, vagy pedig nemibajának kö­szönheti betegségét. Az örökölt epilepszián kí­vül van szerzett epilepszia is, mikor agyhártya­gyulladás vagy sarlach után marad vissza, sú­lyos, gyógyíthatatlan utóbajként. Jézus korában is ismerték. Lukács evangé­liuma 9. részének 38. versében olvassuk: „íme egy a sokaság közül felkiálta, mondván: „Mes­ter, kérlek téged, tekints az én fiamra, mert né­kem egyetlenegyem és ime a lélek megragadja ötét és hirtelen kiált és ötét szaggatja annyira, hogy tajtékot tűrő Mikor az epileptikus roham rájön a betegre, hirtelen a földre vágódik, sze­me kifordul, keze görcsösen ökölbe szorul, a fo­gak véresre harapdálják a nyelvet és az ajkat, a kezek, lábak rángatóznak, a fej egyfolytában a földei veri, fuldoklik, az arc megkékül. A ro­ham percekig tart, míg végre abbamarad a rán- gatódzás, a fuldoklás egyenletes lélekzésbe megy át s a beteg úgy fekszik, mint egy hulla, telje­sen eszméletlen, a szemeknek nincsen reflexe. Végre megint kinyitja szemét, magához tér, kö­rülnéz, értelmetlenül bámul környezetére. Lát­szik, hogy rohamáról nem tud semmit, csak a kezén, lábán, fején, arcán keletkezeit vérző se­bek beszélnek arról, hogy a görcs „szaggatta“ testét. Mielőtt a „szaggatása „roham“ kezdődik, vannak pszichikai részletjelenségek is, melyek a „rohamokkal“ szoros összefüggésben állnak. Ilyenek: a ködös állapot, lehangoltság, az em­lékezőtehetség csökkenése; szédülésszívszorulás, gyomorfájás. A betegek olyan dolgokat látnak, amelyek nem léteznek, vagy a létezőket más­képpen látják, egyes tárgyakat nagyobbaknak vagy kisebbeknek. Gyönyörű színeket látnak, forgó képeket, zörejeket, hangokat, áriákat, elő­adásokat hallanak. Ingerültek, összeférhetetle­nek, jókedv, rosszkedv, boldogság vagy boldog­talanság 'hirtelen váltják egymást. Beszédzava­rok, nyelósi nehézségek lépnek fel, roham előtt kiabálnak, ordítoznak. Szívdobogás, izzadás, rosszüllét, hányás, vizelési inger, sőt bevizelés, fuldoklás, aggódás, félelem lép fel a roham előtt. Szemük káprázik, duplán látnak, kicsinyí­tett v. nagyobbított alakban látják az előttük álló embereket, vagy tárgyakat. Az epileptikusok túlérzékenyek, a legkisebb oknál fogva izgulnak, dühbe gurulnak. Az egyensúly ér zésben zavar lép fel, tántorogva jönnek-mennek, feltűnő álmaik vannak, vándor­lási, csavargási ösztön vesz rajtük erőt. Vízióik vannak, tüzet látnak, színes karikákat, világító testeket, emberi alakokat, virágokat, angyalo­kat, ördögöket, harangzúgást hallanak, madár - csicsergést, zenét, orgona játékot. Néha úgy ér­zik, hogy valaki megveri őket, kínozza s kővel dobálja. Ügy érzik, hogy ők Olyan lelkek, aki­ket a pokolban gyötörnek, vagy pedig próféták, akiknek hirdetni kell az Isten igéjét. Megtörté­nik, hogy ilyen zilált lelkiállapotban hosszabb útra vállalkoznak, sőt súlyos kilengésekre is képesek, nemi erőszakot, gyilkosságot követnek el, meztelenül csavarognak az utcán, kimásznak az ablakon, átrakosgatják a szobában a bútoro­kat, székeket, asztalokat, ágyakat. Vetkőznek, öl­tözködnek, tépik a ruhájukat. Néha kiugrik egy beteg az ablakon, mert azt hiszi, hogy börtönbe van bezárva s a környezetében levő személye­ket rendőröknek nézte, kik elől menekülni akart. Van, aki hosszú költeményeket szaval, hol nevet, hol sír, hol káromkodik, hol bibliát olvas, hol tűmből, hol imádkozik. A legkisebb ok miatt is dühöngeni tudnak, fenyegetődznek, fe- leselgetnek, morognak, az intézetből kiszöknek, csavarognak, napokon, heteken át, a nélkül azon­ban, hogy erről tudnának. Vádaskodó, rágal­mazó levéleket írnak, feljelentéseket tesznek, intrikálnak szóval is, írásban is. Csavargás köz­ben iszákosak is lesznek. Igyekeztünk hű képet adni az epilepsziáról. Látjuk, hogy ez nemcsak testi baj, de lelki baj is. Szaggattatik a test is, de a lélek is. Küzködik a beteg is, de a véle együtt élők is. Súlyos baj, nagyon súlyos. Szomorú sors az epileptikus sor­sa, nagyon szomorú. Miközben e sorokat íro'tn, irodámba tánto­rog delíriumos állapotban egy 36 éves, jól meg­nőtt, súlyos epileptikus férfi. Nyolc éve van a „Magyar Béthel“-ben. Árva fiú. Öt gimnáziu­mot végzett, akkor jött rá az élső epileptikus roham s azóta „szaggattatik“ teste is, lelke is. Franciául is beszél még. Nincs öntudatnál. Ne­vetgél, szeme igen furcsa tűzben ég, beszéde akadozó, a részeg ember dadogásához hasonló. Ügy érzi, egyikét órán belül meg fog halni, az­ért jön mindenkitől bocsánatot kérni, meri neki a túlvilágon számot kell adni földi viselkedésé­ről. Kis cók-mókja felett végrendelkezik, tár­sainak hagyományozza. Mindenkitől kézfogás­sal elköszön s abban a hiszemben van, hogy meghal. Ez a végrendelkező, búcsúzkodó, ha­lálra, túlvilágra készülődő állapot minden 3—4 ÉLŐ VÍZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom