Élő Víz, 1947
1947-augusztus / 12. szám
Gyümölcstermés Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen és nem ta- lála. És monda a vincellérnek: Imé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez. esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: és ha jó gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágasd ki azt. Luk. 13:6—9. Nem elég bentlennünk az Ür gyümölcsöskertjében. Akármilyen jól is érezzük magunkat, nem elég lombosodni, esetleg virágozni, — teremni kell. Teremni a megtérés áldott gyümölcseit. Az Ür gyümölcsösében nem maradhat meddő fa. Talán egy, két, esetleg három esztendeig elnézi az Ür ezt a meddőséget — mint Jézus példázata mondja, — de aztán kivágatásra ítéli a fát. Nem foglalhatja el a helyet hiába az Ür gyümölcsösében az ilyen fa. Minden fának teremnie kell. De vájjon a te életed gyümölcstermő élet-e? Talán volt egyszer régen találkozásod Krisztussal, és ő akkor átültette az életed fáját az Ür gyümölcsösébe. Nagy változást jelentett ez akkor az életedben, —• de azóta maradt minden változatlanul. Talán közben újból elkerültél egy konferenciára, vagy résztvettél egy evangélizáción. És az Ür vincellére — Jézus — talán megtisztogatta és körülkapálta az életed gyümölcsfáját, — de vájjon használt-e ez néked, vájjon gyümölcs- termő lett-e tőle az életed? Tudomásul kell vennünk, hogy csak jó fa teremhet jó gyümölcsöket. Az a fa, melynek egészséges a gyökere, ép a törzse, üdék a levelei, amelyben eleven a nedvkeringés. Az emberi szemmel látható életnek a láthatatlan mélységből kell táplálkoznia. De azért még a legegészségesebb fa sem tud jó és maradandó gyümölcsöket teremni önmagában. Nem nélkülözheti a nagy Vincellér munkáját. Szüksége van a körülkapá- lásra, a hernyózásra, a gallyazásra, a permetezésre, — különben férges lesz és élvezhetetlenné válik a gyümölcse. Pedig a gyümölcs arravaló, hogy íze, zamaté mások táplálására szolgáljon. A gyümölcs nem önmagáért, hanem másokért van. Amint az igazi keresztyén élet sem önmagáért való élet, hanem másokért való, szolgáló élet. Ezen a nyáron a csendeshetek, a konferenciák egymást követték. Talán még sohasem várta ennyi alkalom a kíváncsiakat, az érdeklődőket, a keresőket, a hitrejutottakat, a megújulni és megerősödni akarókat, mint az idén. A konferenciák résztvevőinek száma minden emberi várakozást felülmúlt. Sokan, nagyon sokan találkoztak a Vincellérrel és átadták az életüket Néki. Hogy ezentúl úgy nőjenek, úgy fejlődjenek, ahogyan Ő akarja. És hogy olyan gyümölcsöket teremjenek, amilyent ö kíván. Vájjon te átadtad-e magad Néki? És akarsz-e teremni jó gyümölcsöket az Ö keze alatt, — másoknak, — Isten dicsőségére? /*> — , « ' 7/*^ O ÉLŐ Víz 1
