Élő Víz, 1947

1947-június / 7. szám

Szentháromság „Az Űr Jézus Krisztusnak kegyelme és az Istennek szeretete és a Szent Lélek­nek közössége mindnyájatokkal. Ámen“ (II. Kor. 13: 13.) Ha a mai evangélikus ember a Szenthárom­ságról hall, mindjárt eszébe jut a hittanórákon hallott nehézkes megfogalmazása az „egy“ Is­tennek, aki mégis három személy. Ilyenkor bi­zonyos érthetetlenség lopódzik be a szívbe; érzi az ember, hogy nem érti a Szentháromság tit­kát és ha meg is magyarázzák neki, nem tudja, mit kezdjen vele. Aki a Szentháromság titkát akarja megérteni, az rossz útakon jár, hiszen meg van írva: „A titkok az Űréi, a mi Iste­nünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké.“ (V. Móz. 29: 29.) A Szenthárom­ság végső titkát mi meg nem fejthetjük, csak annyit tudhatunk róla, amennyi kinyilatkozta­tott. Ezzel nékiink meg kell elégednünk, hiszen a Szentháromságról nagyon sokat tudunk, tud­juk mindazt, ami a mi üdvösségünkhöz szüksé­ges. Tudjuk azt, hogy a mi megtérésünket, újon- nansziiletésünket, megszentelődésünket maga a Szentháromság munkálja. Ez a Szentháromság építi az egyházat a földön. A fenti áldáskívánással fejezi be Pál apos­tol a Korinthusbeliekhez írott második levelét. Ebben a két levélben nagyon sok gyülekezeti bűn, baj, gyarlóság került napfényre. Mintha csak a mi gyülekezeteinkről lenne szó bennük. Sokszor felébred bennünk a kétség, vájjon Krisz­tus egyháza vagyunk-e még, ha annyi hitetlen­ség, kishitűség, hamis hit, képmutatás és cégé­res bűn van gyülekezeteinkben. Hát lehetséges-e az, hogy Krisztus feldíszített menyasszonyán ennyi szenny legyen. Van Valaki, aki ennyi szenny ellenére sem mond le egyházáról, nem veti el, hanem végtelen nagy szeretettel ébreszt­Mégis Milyen sokat kellene hinnem, s mily keveset hiszek. Mily keveset kellene vinnem, s mennyi terhet viszek. Egyedül Rá kellene néznem, s magamra révedek. Ragyog a cél viharban, vészben, s hányszor eltévedek. Mégis... elcsüggedjek, megállják? Miért csüggedjek; el? Hisz oly keveset hiszek még, s már az is fölemel. Mint minden én nyomorúságom, nagyobb a kegyelem. Ebben hiszek, s szemem bűnbánón megint ráemelem. Kis hitet hogy megerősítsen, míg többről többre nő, egész a célig elsegítsen: hatalmas Isten Ö. Túrmezei Erzsébet. ooooooooooooooocxx)cxxx)oooooooc»oooooooooocxxxxxxx)oooooooooooooooooo<xjooo geti, tisztogatja, építi. Ez a Szentháromság egy Isten, Atya, Fiú, Szentlélek. Ő az, akinek nevé­ben minden gyülekezeti istentiszteletet kezdünk és végzünk. Egyik személy sem maradhat ki, mert ha egy személy hiányoznék, mi elkárhoz- nánk. 1.) Isten atyai szeretete nélkül egyházunk, gyülekezetünk nem maradhatna fenn. Ha Isten csak igazságos lett volna és nem szerető Atya, akkor mi mindnyájan elvesztünk volna. De ö élő víz í

Next

/
Oldalképek
Tartalom