Élő Víz, 1947

1947-május / 6. szám

Pünkösdi csoda: Nyelveken szólás A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek“ (I. Kor. 12: 1.) — inti Pál apostol a korinthusi gyülekezetét. De int ben­nünket Istennek ez az igéje ma is, mert Isten kegyelmi ajándékai körül ma is a tájékozatlanság és a tévelygés felhői tornyosulnak. A lelki ajándékok közül különösen a nyelveken szólás az, amellyel ma vagy nem tud mit kezdeni, vagy visszaél az ember. Pál apostol fenti intel­mének engedve vizsgáljuk meg: Mi a nyelveken szólás? ..Kegyelmi ajándék“ (I. Kor. 12: 4) és „lelki aján­dék“ (I. Kor. 12: 1. és 14: 1) — határozza meg az Ige. A kegyelmi ajándék karizma, Istentől kegyelemből ka­pott képesség, tehetség. Nem értelmi, hanem „szellemi“ képesség vagy tehetség, s ezért „lelki (helyesebb fordí­tásban: szellemi) ajándék. Viszont nemcsak azért „lelki“ ajándék, mert lelkünk képességévé lesz, hanem azért is, mert a Szent Lélek közvetíti. A nyelveken szólás egy azok között az ajándékok között, amelyeket Pál I. Kor. 12: 8—10-ben felsorol. Milyen a megnyilvánulási formája? Pál apostol I. Kor. 13: 1-ben ezt a kifejezést hasz­nálja rávonatkozólag: „Embereknek vagy angyaloknak nyelve“. Ez a kétféle megnyilvánulási formája áll előt­tünk az írásban. Embereknek nyelve a pünkösdi történetben (Csel. 2: 6—13). Itt a pünkösdi csoda az, hogy a sokféle nemzet­ből összegyűlt emberek mind a „maguk nyelvén“ (Csel. 2: 4, 11) hallják szólni azokat a galileai tanítványokat, akik egész bizonyosan nem tudtak a Földközi-tenger minden népének a nyelvén, legfeljebb a saját zsidó anya­nyelvükön és esetleg görögül. Viszont egyes szemtanúk­nak az a csúfolódó megjegyzése, hogy: „édes bortól ré- szegedtek meg“ (Csel. 2: 13), azt mutatja, hogy a pün­kösdi csodában egyidejűleg a nyelveken szólásnak má­sik megnyilvánulási formája is jelentkezik, az angya­loknak nyelve. A hallgatóság előtt egészen érthetetlen nyelven is szólhattak egyes a Szent Lélektől ittas tanít­ványok, amit a hallgatók közül némelyek részeg ember dadogásának minősítettek. I. Kor. 14-ből világosan meg­érthetjük. hogy a nyelveken szólásnak ilyen formája is van, sőt ez a gyakoribb (Csel. 10: 46; 19: 6). Imádkozás közben (I. Kor. 14: 15) a beszélőnek a nyelve egyszerre elfordul, s „lélekben beszél titkos dolgokat Istennek“, „nem embereknek szól, mert senki nem érti, hanem Is­tennek“ (I. Kor. 14: 2). Viszont tud az írás „tolmácso­lás“ lelki ajándékáról is: nyelvek magyarázása, ami megint egy külön kegyelmi ajándék (I. Kor. 12: 10/b). Tehát lehetséges ezt az érthetetlen nyelvet a hallgatók számára lefordítani és gyümölcsöztetni (I. Kor. 14: 27). Hogyan foglaljunk állást a nyelveken szólással kapcsolatban? Ha nem figyelünk Isten igéjére, két szélsőséges ma­gatartásba sodródhatunk. Az egyik az, hogy megvetjük Istennek ezt az ajándékát. Érthetővé látszik tenni ma­gatartásunkat az, hogy emberi szemmel nézve nem szép, nevetséges, különös a megnyilatkozási formája. Beteges rajongásnak, exaltáltságnak, „extatikus álla­potának minősítjük. Nem józan dolog ez — vélekedünk. Mi egészséges keresztyének akarunk lenni. Gondoljunk arra, hogy így vélekedtek azok a hitetlen zsidók is, akik kicsúfolták a pünkösdi tanítványokat. S talán a Szent Lélektől megittasodott tanítványok „józanok“ vol­tak? Ugyan, hogy is lehetett volna hideg fejjel beszélni Isten dolgairól, mikor szívükben a Szent Lélek tüze lo­bogott!“ „A nyelveken szólást ne tiltsátok“ (I. Kor. 14: 39) — ajánlja figyelmünkbe Pál apostol. A másik szélsőség a nyelveken szólás túlértékelése. Pedig nem kell az üdvösséghez! Ne érezze boldogtalan­nak magát az, aki azt nem kapta! Pál apostol I. Kor. 12-ben világosan elsorolja, hogy némelyeknek ez, más­nak az a lelki ajándék adatik. Krisztus testének tagjai vagyunk. A tagok mind szükségesek, kiegészítik egy­mást, de nem végezheti minden tag akármelyik másik tagnak a munkáját (I. Kor. 14: 17). A nyelveken szólás túlértékelése ellen szól az is, hogy Pál apostol rang­sorba sorolja a kegyelmi ajándékokat (I. Kor. 12: 28.) Ebben a rangsorban bizonyosan nem véletlenül utolsó a „nyelvek nemei“. S rögtön fölhív a fölsorolás után. hogy „igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra“ (I. Kor. 12: 31). Kívánni kell a lelki ajándékokat (I. Kor. 14: 1), de ne a legutolsó után nyújtogassuk csak a kezünket, hanem a rangsorban előbb lévők után is, pl. az apostolság után, vagy „leginkább pedig, hogy prófétáljatok“ (14: 1/b). Sőt ezek felett még egy kivált­képpen való utat mutat I. Kor. 13, amikor a lelki aján­dékok koronájául a szeretetet állítja elénk. Erre kell törekedni elsősorban, mert szeretet nélkül az „embe­reknek vagy angyaloknak nyelvén“ szólás csak „zengő érc és pengő cimbalom“ (13: 1). A nyelveken szólásnak a túlértékelése visz abban a tévelygésbe is, hogy a Szent Lélekkel való megteljese- désnek szinte első számú ismertető jelévé teszik meg a nyelveken szólást. Pedig a Lélek gyümölcse elsősorban: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (Gál. 5: 22), mert a Lé­lek uralma alá került ember elsősorban a bűnt ismeri fel és az azokkal való szakításhoz szükséges erőt nyeri el. Ezt az ismertetőjelet az ördög nem tudja utánozni. De ,£j nyelveken szólást, óh, azt igen! A gonosz szelle­mek a gyanútlan és még járatlan hívő figyelmét és vágyát a nyelveken szólás különös jelenségére irányít­ják, s ez által elterelik a figyelmét a lelkében lappangó bűnről, pl. a kifinomult lelki nagyravágyásról. Az az ember, aki lelki cifrálkodási, tetszelgési vágyból törek­szik a Szent Lélekkel való megteljesedésre, kiteszi ma­gát annak, hogy a Lélek megszállása helyett démoni- kus megszállásban részesül. Ez szinte hajszálra utá­nozza a Szent Lélekkel való megtelítettséget. Arra ösz­tönöz pl., hogy a Szent Lélek ajándékának elnyeréséhez hangos, ordításszerű és lehetőleg órákon keresztül tartó imádkozásra van szükség, ezt állandóan fokozódó erővel kell keresztülvinni, amíg a test mintegy ájulásszerű ál­lapotba nem került. Ha valaki így lépre ment, akkor következik a „nyelveken szólás“. S míg a hívő szent érzései miatt nagy boldogságban és öntetszelgésben rin­gatja magát, megcsalt lélekkel végtelen következetlen erkölcsi lépéseket tesz. Hogy a nyelveken szólás a Szent Lélek müve-e vagy sem valakiben vagy egy közösségben, annak ismertető- jelei ezek: 1. Megszentelt élet. 2. Rend. Ahol erkölcsi lazaság és kilengések tapasztalhatók, miközben pedig a nyelveken szólást is gyakorolják, ott a Sátán működik. Ahol semmibe veszik Pálnak I. Kor. 14-ben adott utasításait, hogy a nyelveken szólás in­kább magányban való imádkozásban, közösségben pe­dig csak korlátozottan, akkor is csak magyarázattal használtassák, ott nincs Istennek a Lelke. „Mindenek 10 élő víz

Next

/
Oldalképek
Tartalom