Élő Víz, 1947
1947-május / 6. szám
Pünkösdi csoda: Nyelveken szólás A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek“ (I. Kor. 12: 1.) — inti Pál apostol a korinthusi gyülekezetét. De int bennünket Istennek ez az igéje ma is, mert Isten kegyelmi ajándékai körül ma is a tájékozatlanság és a tévelygés felhői tornyosulnak. A lelki ajándékok közül különösen a nyelveken szólás az, amellyel ma vagy nem tud mit kezdeni, vagy visszaél az ember. Pál apostol fenti intelmének engedve vizsgáljuk meg: Mi a nyelveken szólás? ..Kegyelmi ajándék“ (I. Kor. 12: 4) és „lelki ajándék“ (I. Kor. 12: 1. és 14: 1) — határozza meg az Ige. A kegyelmi ajándék karizma, Istentől kegyelemből kapott képesség, tehetség. Nem értelmi, hanem „szellemi“ képesség vagy tehetség, s ezért „lelki (helyesebb fordításban: szellemi) ajándék. Viszont nemcsak azért „lelki“ ajándék, mert lelkünk képességévé lesz, hanem azért is, mert a Szent Lélek közvetíti. A nyelveken szólás egy azok között az ajándékok között, amelyeket Pál I. Kor. 12: 8—10-ben felsorol. Milyen a megnyilvánulási formája? Pál apostol I. Kor. 13: 1-ben ezt a kifejezést használja rávonatkozólag: „Embereknek vagy angyaloknak nyelve“. Ez a kétféle megnyilvánulási formája áll előttünk az írásban. Embereknek nyelve a pünkösdi történetben (Csel. 2: 6—13). Itt a pünkösdi csoda az, hogy a sokféle nemzetből összegyűlt emberek mind a „maguk nyelvén“ (Csel. 2: 4, 11) hallják szólni azokat a galileai tanítványokat, akik egész bizonyosan nem tudtak a Földközi-tenger minden népének a nyelvén, legfeljebb a saját zsidó anyanyelvükön és esetleg görögül. Viszont egyes szemtanúknak az a csúfolódó megjegyzése, hogy: „édes bortól ré- szegedtek meg“ (Csel. 2: 13), azt mutatja, hogy a pünkösdi csodában egyidejűleg a nyelveken szólásnak másik megnyilvánulási formája is jelentkezik, az angyaloknak nyelve. A hallgatóság előtt egészen érthetetlen nyelven is szólhattak egyes a Szent Lélektől ittas tanítványok, amit a hallgatók közül némelyek részeg ember dadogásának minősítettek. I. Kor. 14-ből világosan megérthetjük. hogy a nyelveken szólásnak ilyen formája is van, sőt ez a gyakoribb (Csel. 10: 46; 19: 6). Imádkozás közben (I. Kor. 14: 15) a beszélőnek a nyelve egyszerre elfordul, s „lélekben beszél titkos dolgokat Istennek“, „nem embereknek szól, mert senki nem érti, hanem Istennek“ (I. Kor. 14: 2). Viszont tud az írás „tolmácsolás“ lelki ajándékáról is: nyelvek magyarázása, ami megint egy külön kegyelmi ajándék (I. Kor. 12: 10/b). Tehát lehetséges ezt az érthetetlen nyelvet a hallgatók számára lefordítani és gyümölcsöztetni (I. Kor. 14: 27). Hogyan foglaljunk állást a nyelveken szólással kapcsolatban? Ha nem figyelünk Isten igéjére, két szélsőséges magatartásba sodródhatunk. Az egyik az, hogy megvetjük Istennek ezt az ajándékát. Érthetővé látszik tenni magatartásunkat az, hogy emberi szemmel nézve nem szép, nevetséges, különös a megnyilatkozási formája. Beteges rajongásnak, exaltáltságnak, „extatikus állapotának minősítjük. Nem józan dolog ez — vélekedünk. Mi egészséges keresztyének akarunk lenni. Gondoljunk arra, hogy így vélekedtek azok a hitetlen zsidók is, akik kicsúfolták a pünkösdi tanítványokat. S talán a Szent Lélektől megittasodott tanítványok „józanok“ voltak? Ugyan, hogy is lehetett volna hideg fejjel beszélni Isten dolgairól, mikor szívükben a Szent Lélek tüze lobogott!“ „A nyelveken szólást ne tiltsátok“ (I. Kor. 14: 39) — ajánlja figyelmünkbe Pál apostol. A másik szélsőség a nyelveken szólás túlértékelése. Pedig nem kell az üdvösséghez! Ne érezze boldogtalannak magát az, aki azt nem kapta! Pál apostol I. Kor. 12-ben világosan elsorolja, hogy némelyeknek ez, másnak az a lelki ajándék adatik. Krisztus testének tagjai vagyunk. A tagok mind szükségesek, kiegészítik egymást, de nem végezheti minden tag akármelyik másik tagnak a munkáját (I. Kor. 14: 17). A nyelveken szólás túlértékelése ellen szól az is, hogy Pál apostol rangsorba sorolja a kegyelmi ajándékokat (I. Kor. 12: 28.) Ebben a rangsorban bizonyosan nem véletlenül utolsó a „nyelvek nemei“. S rögtön fölhív a fölsorolás után. hogy „igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra“ (I. Kor. 12: 31). Kívánni kell a lelki ajándékokat (I. Kor. 14: 1), de ne a legutolsó után nyújtogassuk csak a kezünket, hanem a rangsorban előbb lévők után is, pl. az apostolság után, vagy „leginkább pedig, hogy prófétáljatok“ (14: 1/b). Sőt ezek felett még egy kiváltképpen való utat mutat I. Kor. 13, amikor a lelki ajándékok koronájául a szeretetet állítja elénk. Erre kell törekedni elsősorban, mert szeretet nélkül az „embereknek vagy angyaloknak nyelvén“ szólás csak „zengő érc és pengő cimbalom“ (13: 1). A nyelveken szólásnak a túlértékelése visz abban a tévelygésbe is, hogy a Szent Lélekkel való megteljese- désnek szinte első számú ismertető jelévé teszik meg a nyelveken szólást. Pedig a Lélek gyümölcse elsősorban: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (Gál. 5: 22), mert a Lélek uralma alá került ember elsősorban a bűnt ismeri fel és az azokkal való szakításhoz szükséges erőt nyeri el. Ezt az ismertetőjelet az ördög nem tudja utánozni. De ,£j nyelveken szólást, óh, azt igen! A gonosz szellemek a gyanútlan és még járatlan hívő figyelmét és vágyát a nyelveken szólás különös jelenségére irányítják, s ez által elterelik a figyelmét a lelkében lappangó bűnről, pl. a kifinomult lelki nagyravágyásról. Az az ember, aki lelki cifrálkodási, tetszelgési vágyból törekszik a Szent Lélekkel való megteljesedésre, kiteszi magát annak, hogy a Lélek megszállása helyett démoni- kus megszállásban részesül. Ez szinte hajszálra utánozza a Szent Lélekkel való megtelítettséget. Arra ösztönöz pl., hogy a Szent Lélek ajándékának elnyeréséhez hangos, ordításszerű és lehetőleg órákon keresztül tartó imádkozásra van szükség, ezt állandóan fokozódó erővel kell keresztülvinni, amíg a test mintegy ájulásszerű állapotba nem került. Ha valaki így lépre ment, akkor következik a „nyelveken szólás“. S míg a hívő szent érzései miatt nagy boldogságban és öntetszelgésben ringatja magát, megcsalt lélekkel végtelen következetlen erkölcsi lépéseket tesz. Hogy a nyelveken szólás a Szent Lélek müve-e vagy sem valakiben vagy egy közösségben, annak ismertető- jelei ezek: 1. Megszentelt élet. 2. Rend. Ahol erkölcsi lazaság és kilengések tapasztalhatók, miközben pedig a nyelveken szólást is gyakorolják, ott a Sátán működik. Ahol semmibe veszik Pálnak I. Kor. 14-ben adott utasításait, hogy a nyelveken szólás inkább magányban való imádkozásban, közösségben pedig csak korlátozottan, akkor is csak magyarázattal használtassák, ott nincs Istennek a Lelke. „Mindenek 10 élő víz
