Élő Víz, 1947
1947-április / 4. szám
Evangélium a vonaton--------------4»^»»-------------A LKALMATOS ÉS ALKALMATLAN IDŐBEN... A Budapest—Szeged-i vonaton ülünk. Bibliámat olvasom. Balról egy férfi, jobbra egy nő id mellettem. A nő — látta, hogy Bibliát olvasok — alkalmat keres arra, hogy beszélgetésbe elegyedjék velem. Különös módon percek alatt kitárul egész élettörténete s abban a fiának — a tőlem balra ülő férfinak — a tragédiája is. Odáig halad a beszélgetés, hogy az újonnan- születésre kerül a sor. A bűnbánat könnyei peregnek az édesanya arcán, félve kérdi: „mi módon lehetnek ezekV‘ (Ján. 3:9.) s azután kéri, hirdessem neki is Jézus véréért bűnei bocsánatát. Utána halkan együtt imádkozunk. A zsibongó vonat deszkázott ablakai félhomályában az utasok nem igen figyeltek fel arra, hogy itt egy lélek vajúdik és születik újonnan. De nem is törődtünk azzal, figyelnek-e vagy sem„ Elhagytuk Kecskemét állomását, hol sokáig állt a vonat. Engem furdalni kezd belülről valami: miért nem hirdettem itt az állomáson ennek a sok utasnak az evangéliumot!? Most már csak kis állomások jönnek s újszülött testvérem is nemsokára leszáll. A következő állo- máscm — ahol egyébként rövid ideig áll a vonat — megkérem új testvéremet, hogy amíg én az evangéliumot fogom hirdetni, imádkozzék értem. Ö boldogan ígéri. Magamban szégyenkezem, mennyire nehezen és dobogó szívvel fogok hozzá. Azután megy símán a bizonyságtevés. Az utasok nagy csöndben hallgatják s köszönik. Mikor áment mondok, megszűnik a kényszerítő belső feszültség csak nyugodt boldogságot érzek. A velünk utazó Pálos-szerzetes, kinek nem sokkal előbb adtam át helyemet, — megsejti Luther-rózsámról, hogy evangélikus vagyok s barátságos beszélgetést kezd velem ... A vonat pedig különösképen sokáig állt a kis állomáson. ZSIDÓNAK ZSIDÓUL. Szegedről utaztam Békéscsabára. Orthodox zsidó fiatalember ül velem szemben. Vaj jón mit tud az Űr Jézusról? Neki is Megváltója! Beszédbe elegyedek vele (valami rabbi-növendék lehet). Sapkája alá dugott hosszú „pájesz^-ára esik a tekintetem. — Mi a jelentősége a pájesznak, miért hordják? — kérdezem. — A Thóra — Mózes 1—V. könyve — írja elő — válaszol. — Nem mutatná meg, hol van ez megírva? — Sajnos, nincs nálam a Thóra. — Nem baj, énnálam van — felelem. Táskámból előkotorom héber Bibliámat s átnyújtom neki. Hosszasan lapozgatja, de nem találja meg — Ez a maguk Bibliája is szól arról, hogy a Messiás az a Krisztus, aki már eljött — folytatom tovább a beszélgetést. Csodálkozva nem hiszi. Kikeresek néhány íráshelyet, melyekben a saját szemeivel elolvashatja héberül az igazságot. Többek között Ésaiás könyve 53. részét olvassuk el. Sehogyan sem akarja elfogadni. — Itt valami gonosz népről van szó — szól kitérően. „Fájdalmak férfidnak nevezi az Ige (3. vers)! — Bizonyosan valami istentelen lehetett — veti ellen. — „Igaz szolgám^-nak említi az Úr! (11. vs.) — De biztosan valami nagy rosszat tett, azért szenvedett. De valaki mégis számontart téged. Éppen téged. Az egész világegyetemen keresztülnyúl, hogy téged megkeressen abban a mélységben és sötétségben, ahol meghúzódtál. Téged keres sürgősen és aggódva, mentő szeretettől hajtva. Mert minden lángol fölötted és alattad és körülötted. A tűzvészben meg nem maradhatsz. A magad erejéből meg nem menekülhetsz; vess számot egyszer ezzel. Sem elbújni, sem elszállani nem tudsz; nincs hova és nincs mivel. Tekints körül egyszer nyitott szemmel a világban s ne áltasd magad. Alig-alig van egy talpalattnyi helyed, ahol még megbújsz. S ha ez is kizuhan alólad? A világ gerendái égnek! Menekülnöd kell, amíg lehet. Az Isten keze keresőn nyúl ki érted, keresztül az egész égő világegyetemen s a te nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen személyedet keresi, hogy idejében megmentse. Ó; válaszolj sietve az Isten hívó szavára! Ne húzódj bele földi léted padlászugába, pókhálós, beporosodott hitetlenséged kényelmetlen és veszedelmes fészkébe. Miért kapaszkodói tíz körömmel éppen abba, ami vesztedre van? Engedd el, testvérem, engedd el a korhadt világot. Ne kapaszkodjál ócska elméleteidbe, amelyekkel magadat áltattad s megnyugtattad, hogy nincsen veszedelem. Sokkal nagyobb a veszedelem és sokkal közelebb van, mint legfélelmesebb álmaidban láttad. Bizony, ott van a küszöbön és előbb rád tör, mint hinnéd. Ma Isten keze újból erre kutat. Közvetlen közeledben jár, hogy megtalálva tenyerére vegyen és tűzön és vizen és magasságokon és mélységeken és ellenségeken és veszedelmeken átemeljen, a maga sátorába vigyen és keblére öleljen. Mert fontos vagy neki. Mert nagyon szeret... Add át magad s engedd, hogy vigyen. ÉLŐ Víz 3
