Élő Víz, 1947
1947-december / 21. szám
Karácsony a magas Északon EM az a bámulatos, hogy karácsony fent északon valami egészen különös dolog; a bámulatos az, hogy minden délről jött ember idefent tüstént megérti annak jelentőségét. Néhány jellemző apróságot szeretnék elmesélni Észak-Norvégiának, az északi sark körzetéhez tartozó részének életéhői. Gyakran kérdem a gyermekeket kőrútjaimon, ha a templomban megbeszélésre gyűlünk össze: „Az év melyik napján örültök a legjobban?“ Sohasem késlekednek a felelettel. Gyakran néznek azonban zavartan rám, úgy, mintha kérdezni akarnák: Mért kérdezel ilyen magától értetődő dolgot? Aztán megadják a boldog feleletet: Karácsony este. — Miért? Gyakran kérdeztem magamban- Gyakran találkoztam gyermekekkel, akik nyomorúságos és egyszerű körülmények között éltek, és akik karácsonykor nem igen kaphattak ajndékokat, és nem lehetit< részük meglepetésekben. Karácsonyfájuk sem lehetett; mert ezeket a fákat messze délről kellett volna hozni és ez igen sokba került volna. Ünnepi eledelek? Kaptak tal*m valami különlegességet, de nem azt, amit mi karácsonyi lakomának szoktunk tartani. Mi az tehát, ami ennek ellenére náluk a karácsonynak olyan csodálatos ragyogást kölcsönöz? Elsősorban az ünnepi hangulat. Kezdjük csak azzal a sok előkészülettel, amellyel karácsony előtt mindenki foglalatoskodik? Nagy- takarítás otthon, minden ruhát a lehető legjobb karba hoznak. Talán készül egy-egy új kabát is. Mindenki kíván valamit. Az édesanya egy kissé titokzatos. Minden házban sütnek valami jót karácsonyra. Az elemi iskolában a karácsony előtti utolsó héten van valami egészen különleges: a hangulat egészen más, karácsonyi énekeket harsognak az órákon, az utolsó tanítási nap a tanító a karácsonyi ünnepekről olvas fel áhítattal és rekeszti be az utolsó órát. Karácsony következő jellemvonása: a szívesség, az érzelmesség. Már az előkészületek is ilyen hangulatban folynak. Nagy a szorgoskodás és a fáradozás- Különösen a családanyáknak van sok tennivalójuk, és a karácsony előtti estéken mindig későig maradnak fenn. Mindent, amit az ünnepen használnak, rendbehozzák; nem is beszélve a bevásárlásokról. Karácsonyeste ezért rendesen nagyon későn kezdődik az ünnepség. Olyan nehéz mindennel elkészülni. De aztán egyszerre teljesen más hangulat ömlik el; egy csapásra minden megváltozik, és mindenre mérhetetlenül sok idő jut. Még az apának sincs dolga, és így is marad a helyzet néhány napig. Harmadik vonásként a karácsony személyes jellegét említem meg. Az emberek nagyon közel kerülnek egymáshoz. Mindenki üdvözli a másikat, mihelyt karácsony napja eljött: „Boldog karácsonyt!“ Nagyon különös, hogy karácsony az esztendő egyetlen alkalma, amelyet a népszokás „boldog“ szóval jelez. Levelek és levelezőlapok fontos szerepet játszanak. Rokonok és barátok, akik egymásról egész esztendőben nem hallanak, nem mulasztják el, hogy egymásnak üdvözlő lapokat és leveleket küldjenek. Az emberek életében az összetartozásnak minden szála láthatóvá válik- A családi körben is sajátságos hangulat uralkodik: az ember jobban érzi az összetartozást, mint máskor. Az ünnepnapok egyikén az egész család templomba megy, a zivatar, vagy rossz időjárás ezt nem gátolja meg. Itt találkoznak mindazok, akik igen ritkán látják egymást. Kezet szorítanak és boldog karácsonyt kívánnak egymásnak. Karácsony nálunk a karácsony utáni huszadik napig tart, tehát január 13-ig, és ez alatt az idő alatt mindig vannak ünnepségek. Legtöbbször az iskolában, amely az egyetlen összejövetelre alkalmas hely a szórványosan benépesedett vidéken. Vannak ünnepségek gyermekek, öregek és fiatalok számára. A legtöbb esetben felállítanak egy hajóval délről hozott karácsonyfát. Azután egymás kezét fogva körhe járnak a fa körül és énekelnek, énekelnek. Csak egyszer van egy évben karácsony — mondják. És a vallásosság? Érzésem szerint a keresz- tyénség személyes tudata karácsonykor nem valami határozott. El van rejtve- Az egész ünnepség alapja. Ügy hat, mint egy hatalmas lámpa. De e nélkül a nagy lámpa nélkül minden elveszne. Karácsony nem csupán emberi, családi ünnep. Karácsonykor a vallásos elemet a megáldottság, a magasztosságtól való köriil- sugározottság tudata alkotja. Ezért keresztyén ünnep a karácsony. Sokat jelent, hogy karácsonyt népünk százszázaléka megünnepli. Senki sem marad el. Csaknem minden házban nemcsak karácsonyi énekeket énekelnek, hanem a családapa felolvassa a karácsonyi evangéliumot és igen gyakran az énekeskönyvből a karácsonyesti imádságot is. Odakint az ablakok előtt minden sötét. A nap már novemberben eltűnt, és talán csak februárban tér vissza- Mielőtt a családi ünnepség megkezdődnék, az egész család az istállóba megy (a halászoknak többnyire egy vagy két tehenük van), ahol „Dagros“ és „Mailin“ finom falatokat kap. A hazafelé vezető úton felnéznek a csillagokra. Ez a nép különösen meg tudja érteni, hogy a világosság az evangélium ajándéka. „Isten áldj meg minket, Krisztus megszületett.“ Ejvind Berggráv norvég püspök. 4 ÉLŐ VÍZ
