Élő Víz, 1947

1947-december / 20. szám

továbbra már semmi tennivaló!! Az igazságügyminisz- térium az esetből kifolyólag a rendeletek egész tárát adta ki. Rendeletek mentek a fiatalkorúak bíráihoz, a fiatalkorúak felügyelőhatóságához, megkeresés az ille­tékes árvaszékhez ..de mindezeken felül nem marad­tak-e itt oly feladatok is, amelyeket éber lelkiismereti társadalomban magának a társadalom tagjainak kellett volna megoldania? Nem lehetett volna-e azt a kis éle­tet megmenteni, ha akadnak lelkek, akik a csábítónál bölcs tapintattal, de ha kell, eréllyel közbenjárva őt tette következményeinek viselésére: a leány megfelelő anyagi felkarolására bírják? Nem lett volna-e feladata pásztori léleknek a szü­lőknél, meggyőzni őket arról, hogy sokkal romlatlanabb az olyan leány, aki méhe terhével nem szalad angyal- csinálókhoz, hanem becsülettel világra hozza azt; és nem hiányzott-e a „keresztyén“ társadalomban valahol valami, hogy ennek a szegény teremtésnek, kivérezve a szülés után, elgyötörve lelkileg, gyalog kelljen a város­ból messze fekvő falujába újszülött csecsemőjével útnak indulni?! Vérzik, vérzik a Krisztus..., de első sorban az én bűnöm, a te bŰDÖd, a mi bűnünk és nem az R. I. fiatalkorú bűne miatt. Milyen fehérek is a mezők az aratásra!! * Ha mindezek után még mindig tépelődöl testvérem, hogy tehetsz-e te is valamit a Bűnösök Barátjának szolgálatában, hadd emlékeztesselek még az ö mondá­sára: aki inni ád egynek az én legkisebb atyámfiai kö­zül, akárcsak egy pohár vizet is, bizony mondom nék- tek, nem veszti el jutalmát. Milyen kevés is egy po­hár víz, s a mi hű Urunknál ezek a pohár vizek is számon vannak tartva! Aki az Urnák szolgál, annak az Ür is szolgál. Amikor hazérkeztem a gyenesdiási konferenciáról, szívemben forró hálával az ott nyert felbecsülhetetlen áldásokért, már várt lakásomon két olyan hívő testvé­rem, akiknek nálam való megjelenéséből éa előadásából megértettem, hogy az Ür, amikor szól Kornéliusnak, szól egyidejűleg Péternek is, s olyan találkozásokat hoz létre, amelyekért csodálattal és imádattal telhetik csak meg a szívünk. Ugyanakkor, amikor Istennek Szentlelke megmozgatta a mi szíveinket ott Gyenesdiáson, Pesten már az újabb közvetlen munkást is kiszemelte a belső fogházmissziós munkára, sőt az ehhez való megfelelő anyagi fedezet ügyét is hatalmas lépéssel vitte köze­lebb a megvalósulás felé. Természetesen nem jelenti ez, hogy a mi megajánlott filléreinkre szükség nem lenne. Tartsuk tehát továbbra is emlékezetünkben mindazt, amit az Ür ennél a tárgynál Gyenesdiáson mondott, s amit most megismételt e sorokon keresztül. Dr. Molnár Gyula. HOGYAN SEGÍTHETÜNK A FOGHÁZMISSZIÓNAK ? Küldhetünk traktátusokat, bibliákat, evangéliumo­kat, imádságos könyveket, evangéliumi füzeteket, éne­keskönyvet, hitmélyítő olvasmányokat, háború után megjelent Fébé-naptárakat vagy más bibliaolvasó ka­lauzokat. De küldhetünk szövet- és posztómaradékot, vászondarabokat, rossz fehérneműt, rossz cipőt, sőt még használt fogkefét is. Tudományos könyvek, nyelv­könyvek, életrajzok, társadalomtudományi munkák, if­júsági könyvek mind jól felhasználhatók. A fogházmisszió minden rabnak szeretne egy kis csomagot készíteni karácsonyra. Ehhez kér kekszet, dió- belet, aszalt szilvát, cukorkát, igés lapokat, traktátuso­kat, 2—3 ív vékonyabb fehér csomagolópapírt, — leg­később december 15-re. Küldeményeinket Szász Edit missziós nővérnek cí­mezzük Budapestre, vagy XII., Márvány-u. 23. II. 23 címre, vagy X. Kozma-u. 13. sz. alá (Országos Büntető Intézet). Pénzadományainkat az ÉLŐ VJZ csekkszámláján is beküldhetjük, a rendeltetés megjelölésével („fogház­misszió“). BESZÁMOLÓ KAPOSVÁRI EVANGELIZÁCIÓ 19Í7. október 26—31-ig Balikó Zoltán szolgálatával. Isten áldott alkalma­kat készített a reformáció népeinek Kaposvárott, a reformáció hetében. Minden előzetes megbeszélés nélkül — még az összejövetelek időpontjában és beosztásában is egyezően — a re­formátus gyülekezetben is evangéli- záció folyt. Isten akaratát látva eb­ben a „véletlenben“, az evangelizáto­rok a két gyülekezet lelkészeivel együtt naponként közös elcsendese- désben készültek a külön templom­ban, de egy Űrért végzendő szolgá­latra. Az evangélizáció első napjai­ban nyilvánvalóvá lett, hogy kik azok gyülekezeteinkben, akik a hirte­len téliesre fordult rossz időben is hallgatnak az Isten hívó szavára. Is­ten bőségesen áradó kegyelme azon­ban egyre növelte a résztvevők szá­mát. A férfiak, de különösen az asz- szonyok összejövetelén nagy szám­mal gyűltek össze a Krisztus békes­sége után vágyakozók. Mindkét ösz- szejöveteten testvéri szeretettel kö­szönthettük körünkben a szomszédos dombóvári gyülekezeből átlátogató testvéreinket is. Űj lendülettel indul­tak meg az ősszel megkezdett családi áhítatok, úgyszintén a bibliaiskola is, 32 résztvevővel. Az evangélizáció komoly figyel- mezetés volt Isten kezéből gyülekezet s lelkész számára a fokozott komoly evangéliumi munkára, s egyben ígé­ret, hogy Isten Szentlelke a közel­múlt lelki válságaiban már-már szét­eső gyülekezetben is akar új életet munkálni. A BOEGATAI leányegyházközségben november 2— 9-ig Kovács Géza végzett evangéli- zációt Bernáth Erzsébet dn. segítsé­gével. Az evangélizáció a kissomlyói anyagyülekezetben tartott istentiszte­lettel kezdődött. A résztvevők lét­száma a kezdő 110-ről 170—-180-ig emelkedett. Úrvacsorát 76-an vettek. A főösszejöveteleken örvendetes volt a férfiak szép számban való megje­lenése. Külön összejöveteleket tartot­tak a férfiaknak, az ifjúságnak, az asszonyoknak és lányoknak. Három alkalommal volt vasárnapi iskola a gyermekek számára. Az evangélizáció folytatásaként minden pénteken van bibliaóra, utána váltakozva fiú- és leányifjúsági összejövetel. HATVANBAN november 9—15-ig volt evangélizáció Kemény Lajos esperes szolgálatával. A 300 lelkes kicsiny gyülekezet egy­re növekedő létszámmal vett részt az előadásokon. Az evangélizáció végén 70—80 körül mozgott a résztvevők száma. Feszült figyelemmel és szom- ja.s lélekkel hallgatta a gyülekezet az élő evangéliumot estéröl-estére. Meg­tanulta, hogy az Űr Jézus Krisztus­sal közösségbe jutni csak úgy lehet, ha három lépést halad előre az Űr Jézus felé. Az első lépés a helyes ala- mizsnálkodás. a második a helyes imádkozás és a harmadik a helyes értelemben vett böjtölés, aminek az egyenes következménye a Krisztussal való közösség. A résztvevők számára megújulást és hitben való megerősödést jelentett az evangélizáció. Űrvacsorát i5-en vet­tek, Imaóráinkat szerdán délután 6 órakor tartják. Kérjük az Élő Víz imádkozó táborának az imádságait, különösen a széthulló ifjúságért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom