Élő Víz, 1947

1947-november / 18. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., POZSONYI-ÜT 14. IV. 19. Telefon: 122—520. élő víz AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉL1ZÁC1Ö LAPJA. * Megjelenik egyelőre kéthetenként. Kiadja: a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Felelős szerkesztő és kiadó: Cserregi Béla. Előfizetési ár: egy évre 12.—, félévre 6.—, negyedévre 3.— Ft. Egyes szám ára 60 fillér, csoportos rendelésnél (legalább 10 példány) 50 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: „ÉLŐ V1Z“ Budapest 53.064. Sylvester Rt., Budapest, XIV., Hermina-út 51. Felelős vezető: Schlitt H. A székelyföldi misszió örömünnepe Kaptuk a következő levelet: Az ÉLŐ VÍZ nagy tiszteletű Szerkesztőségének, Budapest. Nagytiszteletű Uram! Szeretett Barátom! Szeretettel kérlek, adj helyet eme pár soromnak az Élő Vízben. A Kézdivásárhelyi Evangélikus Szórvány Misszió november 2-án szen­teli fel templomát. Nagy szeretettel várjuk drága püspök urunkat, Argay Györgyöt ezen alkalomra. Az ő nagy szeretete segítette nagyrészben befe­jezéshez azt a munkát, amit Túróczy püspök úr szeretete indított meg 1944- ben. — A templom kész és a tornyán emelkedő kereszt hirdeti e nyomorúsá­gos világnak azt• hogy Krisztussal még a legnehezebb viszonyok között is diadalra lehet jutni. Mert még soha templom nem épült nehezebb vi­szonyok között, mint ez a mi templo­munk. És felépült! — Az Ür nagy örömnapot szerzett nekünk. — Méltó• hogy e napon emlékezzünk azokról, akik ebben a munkában segítségünk­re voltak. Szerte az országban hív­nunk kellene, sőt az ország határain túl, Kassáról, Léváról stb. helyekről is örvendezni azokat, akik úgy érez­ték, hogy az Űr dicsőségét munkálni nem elhatárolt dolog. — Szeretnénk szívünk boldog örömével átölelni mindazokat, akik segítségünkre siet­tek: Sándy Gyula műegyetemi tanár urat, aki gyönyörű tervével, páratlan szeretetéről tett bizonyságot, amikor azt teljesen díjmentesen készítette el s utasításaival állandóan ellátott, Tú­róczy püspök urat, aki elesettségünk- ben felemelt és hitével s szeretetével istápolt és aki lélekben most is ve­lünk van, — a Luther Szövetséget s drága vezetőit, az Országos Gyámin­tézet vezetőségét, Üzenet drága szer­kesztőjét és olvasótáborát, a Kelen­földi testvéregyházunk immáron püs­pökké lett Ordass Lajos drága testvé­rünket és a kelenföldi testvéregyhá­zunk, minden hívét, presbiterét es tag­ját. Hálás szeretettel emlékezünk ar­ról a mosonmagyaróvári fiatalember­ről, aki a szószékünk melletti kőosz­lopot saját maga készítette el. Lel­künk elmegy egész Zala megyébe is, ahol szintén ránk gondoltak és min­denüvé, ahol Krisztust szerető lelkek megmozdultak e szétszórt székely evangéliumi nép megmentésére. — Mindenkit szeretettel hívunk, minden­kire szeretettel emlékezünk. Azon pénzintézetek vezetőire is, akik segít­ségünkre siettek. Legyenek mind ál­dottak az Úrtól. — Emlékezünk a rá­koskeresztúri ev. egyházra s 'drága vezetőire, és a többi egyházakra és vezetőkre is mind, akik ügyünket ma­gukévá tették. És emlékezünk azokra a névtelenekre is, akiket itt mind fel nem sorolhatunk, de akikről az Úr tud. Áldja meg őket a mindenható drága Urunk! — A székely nép szét­szórt evangéliumi népe. örökre szí­vünkbe zárta őket valamennyiüket. Az Űr pedig fizessen mindnyájuknak százszorosán és ott nála pedig az örökélet üdvösségével. A templom kész. Dísze a város­nak. És mégsem egészen kész. A pa­dok csak egyszer vannak festve, a kó­rus szintén, a székelyesen kidolgo­zott mennyezet fái nincsenek még be­festve, nem volt honnan. — A légifű­tés kamrája fűtőtest nélkül van, nincs orgona, de még ey harmonium sem, nincs a toronyban harang. A szélfogó ajtó üvegjei és sarkai hiányoznak. Nincs keresztelő medence. Nincs ol­tárterítő, nincs a padlóra szőnyeg, oltárszőnyeg; nincsenek szent edények. Az xírvacsorai terítő, melyet Finnor­szágból kaptunk a háború alatt, elve­szett. — Adósságunk is maradt még a mestereknél, pedig a kis anyagiakat megtízszereztük. — A templom azon­ban olyan állapotban van, hogy már használatba vehető s így nem késle­kedtünk a felszenteléssel. Hálás szivünk meleg szeret étét küldjük mindnyájuknak és Csep- regi Béla nagytiszteletű úrnak kü­lön is, szíve szeretetének irántunk kiáradó melegségért. — Az Úr áldjon meg mindnyájatokat. Kézdivásárhely, 1947. okt. 21. B o t h ár L. Vilmos egyh. közs. felügyelő CIGÁNYMISSZIÓ Észak-Európában külön evangéli- zációs feladatot képez a vándor ci­gányok misszionálása. Finnországban 3000 cigány él és közöttük az egyház missziói munkát végez. Az ország kü­lönböző pontjain rendeznek egyene­sen a cigányok részére evangélizá- c-iókat. Egyik-másik helyen tömeges­tül résztvesznek a cigányok. A meg­hirdetett alkalmakra messze vidék­ről vándorol az országutak népe. Finn és cigány igehirdetők tartják az evangélizáló előadásokat. A mentő szeretettől hajtott szolgá­latnak sok nyilvánvaló gyümölcse is van. A megtérő cigányok leteleped­nek és a társadalom hasznos tagjaivá lesznek. Egyik ilyen cigány földmű­ves már első díjat is nyert a termé­nyeivel a kiállításon. A munkának azonban ellenzői is vannak. Egy gazda, látva a cigányok evangélizációjának a plakátját, azt mondta: „Cigányoknak evangélizá­ció . . ., hiszen azok csak lopnak és részegeskednek . . . nincs azoknak szükségük arra!“ — De nekik is szükségük van az evangéliumra. Aki azért jött, hogy az elveszettet meg­keresse, az bizonyára a kóbor cigányt is szánó szeretettel nézi s a Golgota keresztjén a vándorcigányok bűneit is hordozta. Abban a megszámlálha­tatlan ünneplő seregben, amelyik a Bárány trónja körül dicsőítő éneket fog énekelni, minden népből, nyelv­ből és ágazatból lesznek megváltot­tak. Bizonyára a cigányság köréből i.s

Next

/
Oldalképek
Tartalom