Élő Víz, 1947
1947-október / 17. szám
-ben havonta legalább egy. de egy-két liás gazda hirdeti az igét. Szellőre Jiavonta két istentiszteletet is tartunk. Horváth Zoltán bibliás ifjú jár át Vannak természetesen olyan közsé- Szederkényből bibliaórák tartására, gek is, ahova kéthavonként tudunk Mágócson egy népfőiskolás ifjú és .csak eljutni, vagy még ennél is na- két népfőiskolás leány segít a lelki gyobb időközökben. - munkában. A lelki mutikában igen nagy se- A gyermekek sincsenek elhagyva, gítség számunkra a „bibliátok“ őr- Püspöklakon Bőgi Erzsébet tart szá- állói szolgálata. Püspöklakon Szőcs mukra vasárnapi iskolát melynek ke- Lajos bibliás gazda gyűjti össze va- rétében vallástanítást is végez. Nyomsár naprtól-vasárnapra a híveket és ja-Szederkényben Horváth Katalin tart számukra istentiszteletet. Nyom- foglalkozik a gyermekekkel. ja-Szederkényben Horváth István bib- K. Z. ERDÉLYI HÍREK AZ ELŐ TÍZ VISSZHANGJA Vallomással kell kezdenem. Be kell vallanom, hogy az Ige és az Egyház jelentőségét — és éppen azért nélkülözhetetlen voltát — nem tudtam annyira felfogni és átérezni régebben, mint most, mint azóta, mióta az Élő Víz sorait olvasom. Erőt és örömöt merítettem én is belőle, mint bizonyára sokan mások, akik olvasóivá lehettek és belemerülhettek áldásos árjába. Igaz, hogy az erő- és öröm, mit belőle meríthettem, nem nyerhető meg olyan könnyen és olcsón. Előzőleg mindenkor megzavar és felkavar. Fájdalmas és megszégyenítő megalázottság és levertség érzése fog el olvasás közben. Vádol minden sora: mit tettél a rádbízott talentummal, a legdrágább talentummal: az Igével! És szüntelenül az egytalentumos gonosz és rest szolga képe jelenik meg előttem, aki elásta az egy talentumot is, a helyett, hogy gyarapította volna és szolgálta volna az ő Urát. Mint egy tükörben — magamat látom benne. Ha csak felelősségre ébresztés és felelősségre vonás lenne benne s a vádak mellett nem csendülne ki az újrakezdés lehetősége, a kegyelem vigasztalása — akkor csak leverne, — de így a levertségből mindig fel is emel. Valóban az Élő Víz lett a számomra. S ezért szomjas lelkem várja is nagyon. Csak most tudom, hogy mi a magyarázata annak, hogy olyan nagy és mégis olyan egyszerű, vagy talán így: hogy olyan egyszerű és mégis olyan nagy jelentőségű, nagy dolog az Evangélium, hiszen az élő viz. Bizonyára az Élő Vizet is felhasználta Isten arra, hogy a gyülekezet előtt bevallattassa velem azt, hogy minden próbálkozásom, elhatározásom, akarásom, töreked ésem és munkám — egyéni keresztyén életemben és gyülekezetem keresztyén életében egyaránt — azért fulladt mindig kudarcba, azért jutott csődbe (mórt sajnos: oda jutott!), mert Szentlélek nélküli volt. Mert azt sem tudtam valójában — nem fogalmilag, nem theológiailag, illetve dogmatikailag, — hogy mi is az a Szentlélek, hogy mennyire elképzelhetetlen nélküle a keresztyén élet! Óh bárcsak őszinte lélekkel úgy tudnám keresni az alkalmakat, me- tem a Szentlelket, mint ahogy a szomjúhozó ember keresi az éltető, megmentő, drága vizet. Bárcsak igazán óhajtanám., hogy megragadjon és gyarló — de engedelmes eszközeként — engemet is felhasználjon az ö elmaradhatatlan, nélkülözhetetlen, áldott, magasztos munkájában. Hogy az Élő Vízhez: Krisztushoz jutva, tudjak én is másoknak útmutatója lenni — ahhoz az Élő Víz kell. Be kell vallanom azt is, hogy a gyülekezeten kívül, semmiféle más társaságban talán soha sem tudtam vagy mertem bizonyságot tenni az „egy szükségesről“, a megtartó, az egyedül megtartó Krisztusról, — pedig, amint az Élő Vízből olvasom — bizony ez mérhetetlen nagy felelőtlenségről tanúskodik! — Testvérek! Rázzatok fel, ostorozzatok, — hogy ne legyen hiábavaló az életünk. Nem is tudom leírni, hogy még mennyi, de mennyi marcangoláson keresztül vezet, hogy oda juttasson, és — úgy érzem — mindig oda is juttat az erő és öröm forrásához engemet is — az Élő Víz. Ezért várom! R. Gy. DIÁKTÁBOR MAROSVÉCSEN. Június 29-től július 6-ig verőfényes időben záporozott az isteni kegyelem Marosvécsen. A 12 résztvevő Erdély legkülönbözőbb részeiből, Nagyváradról, Kolozsvárról, Tatrangról és Marosvásárhelyről jött össze ezzel a jelmondattal: Üj életet akarok és nékem az élet — Krisztus. 12 ifjú ember számára hirdette Isten igéje 8 napon keresztül: Van mód, van lehetőség az új életre. És 12 ifjú tett fogadalmat. mint tanítványok a Mester előtt: Erős, viharálló ember akarok lenni, s egész életemmel Róla akarok bizonyságot tenni, Aki az én életemben is él. Láttuk a nehézségeket,, de azt is láttuk, hogy mindenre van erőnk a Jézus Krisztus által, Aki megerősít (Fii. 14:13). S a hét végére valahogy nagyon közelünkbe jött az Isten. Valahogyan nagyon közel jött mindegyikünkhöz az a „másik élet“, amely ki tudja mily közel van mindannyiunkhoz. S amikor felmentünk az Istenszékére, ajkunk Reményik szavait kereste: .. . A hegyen lakni Vele jó;, maradni, örök fészket rakni volna jó. Ne nem lehet.“ Az 1356 méteres csúcsról lefelé ereszkedve a táborzárás köszöntött reánk, s egy csendes, kicsiny templomban láttunk új csodát. Láttuk, hogy Jézus egyszerűen, kenyér és bor színe alatt bűneink bocsánatára velünk jön a hegyrŐL Elkísér bennünket hétköznapjainkba, poros völgyi munkás útunkra, ugyanúgy jön. mint mi, egyszerű vándorként, s erőt ad az erőnk felett lévő útra. Táborzáró énekünk így lett boldog bizonyosság énekévé: „Ne aggodalmaskodjál,, nézz Istenedre fel. ö felruház és táplál, rád gondot ö visel“. És erre adta boldog válaszát 12 szív: „Dicső Király, ég és a föld Ura, szívünk Tiéd, légy annak is ura“. A pürkereci diákkonferoncia A konferencia augusztus 20-án este kezdődött és 24-én délután végződött. 51 volt a résztvevők száma: 16 fiú (közülük 11 középisoklás, 3 főiskolás és 2 egyéb), 26 leány (18 középiskolás, 2 főiskolás és 6 egyéb), valamint 9 előadó, illetve vezető. Helységek szerint a következő volt a megoszlás: Bar- caújfalu 3, Bukarest 1, Brassó 11,' Bácsfalu 3, Csernátfalu 3„ Hosszúfalu 1, Kökös 1, Nagyvárad 2, Pürke- rec 5, Sepsiszentgyörgy 4, Székely - udvarhely 1, Tatrang 11, Türkös 2. Zajzon 3. A konferencia tárgya ez volt: Az ifjúság válaszúton. Előadá sokat tartottak: Kiss Bóláné, Kiss Béla, Raduch György, Mátyás Béla, Mezei István és Kovács László. Elszállásolás fiúk részére az egyház csűrjében, leányok részére pedig ma- gáuháznál volt. Sajnálatos, hogy a konferencia éppen a pénzrögzítés időpontjára esett s így pénz hiányában a távoliak nem igen tudtak eljönni. A közelről jövők is csak gyalogosan, vagy kerékpárral. esetleg szekérrel utaztak. Voltak olyanok is, akik 30 km-ről gyalogoltak. A konferencia résztvevői elhatározták, hogy ezután minden szombaton este 9—10 óra között közös csendes- órát tartanak, amikor ugyanazon ige mellett imádkoznak Isten ügyéért és egymásért, továbbá elhatározták, hogy havonta nyomtatott körlevelet bocsátanak ki és azt eljuttatják minden egyházközség ifjúságához. ÉLŐ VÍZ 7
