Élő Víz, 1947
1947-október / 17. szám
Felsőszeli bibliások Baranyában A Csallóközből kitelepített magyarok között két nagy evangélikus gyülekezetünk (Felsőszélt és Alsószeli) híveinek jelentékeny része Baranyában telepíttetett lé. Többek között idekerültek a felsőszeli missziói fiókegyesület, egyik legrégibb felébredt gyülekezeti közösség tagjai, akik a magyarlakta felvidéki részeknek visszacsatolása alatt közvetlen kapcsolatban voltak evangelizációs munkánkkal, örömmel vettünk hírt az új otthonukban folyó életükről. A komoly keresztyén életben való elindulásuk Podmaniczky Pál teológiai tanár 30 év előtti felsőszeli szolgálataihoz fűződik. Az ő igehirdetései nyomán indultak meg. Az idősebbek magukat Podmaniczky Pál ,delki gyermekeinek“ vallják. Számuk Felsőszeliben 35^40 körül mozgott. Külön bibliaóráik voltak, melyeket rendszerint maguk tartottak. Egészen csodálatos az, hogy tiemcsak a szülők ...bibliásak“, hanem felnőtt fiaik és leányaik is, úgyhogy a Baranyába került 3—4 „bibliás“ család 20—25 lelket jelent. A további áttelepítés során még 4—5 „bibliás“ családot várnak Baranyába. A „bibliások“ fiai és leányai majdnem valamennyien népfőiskolát is végeztek. A lányok a Fé- bé leánynépfőiskoláján, a fiúk a nagytarcsai népfőiskolán tanultak annakidején, a Felvidék visszacsatolásakor. A felsőszelii „bibliások“ is szét- szórattak Baranyában, mert az egyik család Püspöklakra, másik Szederkénybe, harmadik Kaposszekcsőre, a negyedik Szellőre került. Istennek bizonyára ezzel is van célja. # A betelepítést követő 10. nap ki- mentün ka 20 km-re fekvő Nyomja- Szederkénybe, hogy az odakerült 34 léleknek istentiszteletet tartsunk. Az autóbuszról leszállva megláttunk egy fehéringes, fekete mellényes, csizmás magyart, akiről azonnal láttuk, hogy áttelepített magyar. Megszólítottuk'. — Ugye bácsi maga is szlovákiai magyar1 — Az vagyok, kérem! — Talán bizony evangélikus? — Nem kérem, én katolikus vagyok! — Meg tudná mondani, merre lakik Horváth István gazda? (Róla tudtuk, hogy a „bibliásokhoz“ tartozik.) — Horváth István? — feleli, — az a dupla-evangélikus? Itt lakik kérem, nem messze! Először nem értettük, hogy mit akar mondani a ,,dupla-evangélikus“ kifejezéssel, de aztán rájöttünk. Bizonyára azért mondta, mert Horváth István is a ,,bibliások“ közé tartozik. Először nevettünk a megjegyzésen, de aztán elszomorodtunk. Hát idáig jutottunk mi evangélikusok^ hogy akik komolyan akarják élni a keresztyén életet és naponként élnek az Igéből, azokat a kívülállók ,,duplaevangélikusoknak“ nevezik? Hát nem az volna a rendjén való, hogy ilyen értelemben minden evangélikus „dupla-evangélikus“ legyen? Horváth Istvánt hamar meg is találtuk. Nála tartottuk meg az áttelepített evangélikusok számára az első istentiszteletet. A nagy felsőszeli templom után a gyülkezet tagjai most voltak először szórványistentiszteleten egy kis szobában. Mindenkinek a szeme tele volt könnyel! Mert hiába: „otthon“ másképpen volt, mint ,,itthon“! — Nagy örömünkre és meglepetésünkre harmonium is volt a „bibliás“ család házában. Még jobban nőtt a csodálkozásunk, amikor az istentisztelet megkezdésekor a harmonium padjára a házigazda földmíves- fia ült le, hogy kísérje az éneket. Biztos játéka nyomán csodálatosan csendült fel az ének: ,,Dicsértesssék Uram örökké szent neved!“ (A legközelebbi istentiszteleten a gazda másik földmíves-fia játszott, hasonló biztonsággal.) * Nagy esemény volt pár héttel ezelőtt Kaposszekcsőn. Egy „bibliás“ fiú feleségül vett egy ,,bibliás“ leányt. Nem sokkal a lakodalom után Kaposszekcsőn jártam. Itt is, ott is sokat beszéltek a lakodalomról. Meg is kértem egy „bibliás“ leányt: mondja el, mi volt azon a lakodalmon, hogy olyan sokat emlegetik a faluban? — Különösebb nem volt, — feleli, — csk egy kicsit másképpen csináltuk, mint általában szokták. Nem volt ott ugyanis semmiféle mulatozás, cigányzene és reggelig való tánc, mint a legtöbb lakodalomban szokás. Cigányzene helyett az ifjúság zenekara evangéliumi énekeket játszott. Világi nóták helyett evangéliumi énekeket énekeltünk. Több bibliai-tárgyú jelenetet és színdarabot adtunk elő. Egyik testvérünk pedig bizonyságtételével szolgált. Mindenki igen jól érezte magát. — No és, — mondom, — mit szólt mindehhez a falu népe? — Azt mondták, hogy „baptista evangélikusok“ vagyunk! — Ugyancsak gyengén állunk a keresztyén élet dolgában, — feleltem, — ha a bibliás evangélikusokat „duplaevangélikusoknak“, a duhajkodás nélküli lakodalmasokat meg ,,baptistaevangélikusoknak'“ nevezik! Megkértem valakit, aki résztvett a lakodalmon, hogy mint kívülálló szóljon valamit a sokat emlegetett lakodalomról: — Csodálatos volt, — mondja, — hogy mulatozás nélkül is milyen ör- vendezők és boldogok voltak ott az. emberek. Ezek is egész éjszaka fent voltak, mint a többi lakodalmon szokás, csak éppen nem úgy örültek,- mint mások szoktak. Onnét felülről' való öröm ragyogott az arcokon. Senki sem érezte a szokásos lakodalmas éjszakák szokásos örömeinek hiányát. * A ,,,bibliátokkal“ való beszélgetés seimből nagyon a szívembe vésődött pár nagyon komoly mondatuk: — Felsőszeliben — mondja az egyik — egyidőben jöttek hozzánk Pozsonyból szabad keresztyének. Többször együtt voltunk velük és sokat is tanultunk tőlük. De amikor láttuk„ hogy evangélikus egyházunkból szeretnének bennünket kivinni, akkor megmondottuk nekik, hogy mi erre semmiképpen nem vagyunk hajlandók és szakítottunk velük. (Azért a ,,bibliásoktól“ senki ne féltse egyházunk elszektásodását!) — Legfájóbb, — mondja a másik, — hogy azalatt a 30 év alatt, mely időben igyekeztünk komolyan venni a keresztyén életet, hányszor voltak akadályozóink maguk a lelkészek_ Igen sokszor nem értették meg a komoly bibliásokat, csak kritizáltak bennünket. — Nekünk, — mondja egy harmadik, — akiket az Isten foglyul-ejtett, olyanoknak kell lennünk, mint a pókháló, amely el nem ereszti a belerepült bogarat. Nekünk is így kell itt' a szórványban Isten számára fog- lyul-ejteni azokat, akik e világ szerint röpködnek. — Volt nekünk Felsőszeliben, — mondja egy bibliás ifjú, — külön ifjúsági bibliakörünk is. De az utóbbi időben a bibliaórákon is nagyon* magunkkal voltunk elfoglalva. Olyanok voltunk, mint a zsákbakötött búza: életképesek voltunk, csak éppen nem voltunk elvetve. Most az Isten kinyitotta a zsák száját és elvetett bennünket Baranya dombosvidékén, hogy itt teremjünk gyümölcsöket. * Baranya 20 községébe szétszórt áttelepített evangélikusságot Isten előtti felelősséggel a mohácsi, kaposszek- csői, csikostöttösi és pécsi lelkészek igyekeznek lelki gondozásban részesíteni. Legtöbb szórványegyházközség6 ÉLŐ VlZ