Élő Víz, 1947
1947-szeptember / 15. szám
Morzsák a wtyyiaM&ai UonfeMMiábót Olyan me gkötöz ötten jöttem ide. A konferencia elején kapott Ige ez volt: „Az én békességemet adom nektek“. Egészen felszabadultam és békességben távozom haza. * Hálát adok, hogy etjöttem ide. Nagyon sokat kaptam. Krisztus kérdésére: „Szeretsz-é engem?“, csak azt tudom felelni, hogy vannak az életemben olyan dolgok, amiket sokkal jobban tudok szeretni, mint Jézust. Elhatároztam, hogy ezentúl teljes erőmből fogom szolgálni az Urat. Azt az Igét kaptam: „Soha el nem hagylakEz olyan nagy erősítés és bátorítás. Kérem az Urat, hogy tartson meg kegyelmében. * Rossz lelkiállapotban jöttem ide. Már hónapok óta éreztem, hogy valami nincs rendben az életemben. Kiestem az első szerétéiből. A kapott Ige ez volt: „Kérjetek és kaptok!'’1 Lassanként megvilágosodott előttem, hogy mit kéll tennem. Ma egy áldott beszéd után megkaptam a Jézus üzenetét, hogy nem elég alábbszáll- nom, hanem ezzel párhuzamosan az Urnák mindig magasabbra kell emelkednie. És az élő forráshoz kell mennem. Minden cselekedetemben és gondolatomban oda kell mennem* Hozzá és átadnom magam Neki. Sok konferencián voltam, de lelkileg ilyen frissen még nem mentem haza. A ma reggeli áhítat nagyon megragadott. Jézus háromszor kérdezte tőlem, hogy szere- tem-é? Még soha ilyen személyesen nem éreztem az Űr szeretetét. Éreztem, hogy az Űr azt kívánja tőlem, hogy azt a kegyelmet, amit kaptam, megosszam a testvéreimmel. Kérem az Urat, hogy adjon erőt ehhez, hogy tudjam másokhoz vinni az ö szeretetét. * Ez a második konferenciám. Most azért áldom az Urat, hogy meg tudtam szólalni. A Sátán eddig megkötözte a nyelvem, de Jézus győzött a Sátán felett. Tudom, Jézus azt akarja, hogy egészen az Övé legyek, mert nélküle nincs élet, s nincs más út. Kérem az Urat, hogy adjon hitet és erőt. * ^ Nem akartam eljönni, mert azt hittem, hogy úgyis Isten gyermeke vagyok. Itt azonban megláttam, hogy nagyon kevés szeretet van bennem. * Bűneim annyira lehúztak már, hogy azt hittem, nincs menekvés, a mennyei kapu becsukódott előttem. Az úrvacsorában bocsánatot nyertem s már tudom, hogy a mennyei kapu nekem is nyitva van. Klinikai történet Négyen feküdtünk a klinika egyik kicsiny szobájában. Hárman mandula-műtét után, némaságra ítélve, és egy súlyos fül-műtéten átesett bácéi, akinek úgi) be volt kötözve a feje, hogy már csak azért sem hallhatott semmit. Csendesen szunyókáltunk, olvasgattunk. Egyszer - csak kopogtatást hallok a hátam mögött levő ágy felől. Odafordulok. A néhány órával előbb operált beteg int felém, hogy írni akar valamit. Hozzámegyek (én már másodnapos „mandulás“ voltam), adom a papírt, ceruzát, ő meg írja: „Kérem a bibliáját/“ Nagy örömmel veszem fel az ágyam melletti asztalkáról, s nyújtom át neki. Jól egymás szemébe nézünk, s ő megint ír: „Egyszer egy hitetlen megkérdezte egy hívőtől, clhiszi-e azt, hogy Jónás benne volt a cethal gyomrában. A hívő így felelt: Ha a bibliában az állna, hogy a cethal volt Jónás gyomrában, azt is elhnnémEzután az én mandulás-társam nagy betűkkel odaírta a lap aljára bizonyság- tételként: „Én is!!!“ És úgy aláhúzta háromszor, hogy kiszakadt a papír. Odaadtam neki az egyik Túróczy-füzetet (Erőszakoskodóké a meny- nyek országa), s ő mindjárt belekezdett az olvasásába. Két nap múlva — vasárnap. — szobánk egészségügyi helyzete úgy alakult, hogy én nyelni tudtam könnyebben, két társamnak pedig a beszéd volt kevésbbé kellemetlen. így aztán munkamegosztást végeztünk: én lenyeldestem a nekik bevitt madártejet és fagylaltot is, ők pedig szóval tartottak engem. Azazhogy bizonyságtevő társünk nem is nagyon engedett mást szóhoz jutni. Délelőttöt késő délutánig folyton beszélt, csqk épen a látogatási idő alatt tartott szünetet. Órákon keresztül hangzott a bizonyságtevések gazdag sorozata. A maga és családja életéből Isten megsegítő és megtartó kegyelmének számtalan példáját hallhattuk. És ami a legérdekesebb volt: főleg anyagi vonatkozásiakat, úgyhogy egy második Fiers-füzet (Isten pénzügyei) is kikérekdhetett volna belőle. Néha- néha azért mi is hozzászóltunk, élmondogatva a magunk életének példáit. Estefelé a mi „prédikátorunk“ meg is állapította: „Lássátok, ha hívő emberek kerülnek össze, néhány óra alatt olyan légkör teremtődik, mintha esztendők óta ismernék egymást!“ Reggel még szomorkodtam, hogy semmiféle istentiszteleti alkalmon sem vehetek részt, — estére tele volt a szívem örvendezéssel, olyan sok áldást jelentett számomra ez a klinikán töltött vasárnap. Így történt, hogy a műtőben hagyott két- két mandulánk helyébe mitidegyikünk két-két kedves testvérre tett szert az ott eltelt, néhány nap alatt. ^ *•- * 2 ÉLŐ VlZ
