Élő Víz, 1947
1947-szeptember / 14. szám
sem olvastatok? Becsületesen és lelkiismeretesen nézzétek meg: mennyi szeretetetek marad a pogány ok számára? Mérjétek ezt azokhoz az áldozatokhoz, amiket hoztatok értük, hogy az evangélium eljusson hozzájuk. Életmódotok egyszerűbbé lett-e és néha vállaltok-e kényelmetlenségeket azért, hogy az ő megmentésükhöz hozzájáruljatok? Látogatjátok-e rendszeresen a missziói órákat és félretesztek-e havonként valamit az Ür kincsestára számára? Ha ezt nem teszitek, és a szegény pogány, sötétben élők megtérése nem a ti ügyetek, miért nevezitek magatokat akkor keresztyéneknek? Nem képmutatás-e ez és Krisztus nevének szégyene? 9. Családi kötelességeitek elhanyagólása. Hogyan éltek családtagjaitok előtt? Hogyan imádkoztok? Milyen példát adtatok nekik? Mit tettetek eddig lelki jólétükért? És társadalmi kötelezettségeitekkel miképen álltok? 10. Éberség hiánya saját életetekben. Jegyezzétek fel, mikor nem teljesítettétek saját kötelességeiteket, mikor nem töltöttétek be lelki- ismeretesen feladatotokat, és így vétkeztetek a világgal, testvéreitekkel és Istenetekkel szemben. 11. Éberség hiánya testvéreitekkel szemben. Hányszor szegtétek meg szavatokat, amikor megígértétek, hogy értük imádkozni fogtok? Milyen kevéssé törődtök lelkiállapotukkal! És mégis dicső kötelességetek ez! Vájjon, mit tettetek azért, hogy közelebbről megismerjétek őket és szívük állapotáról meggyőződjetek? Írjátok fel azoknak a nevét, akikért imádkoznotok kellett volna és ebben mulasztást követtetek el. Nemde hányszor hagytátok, hogy a testvéretek meghidegüljön vagy akár bűnbe essék és ujjotokat sem mozdítottátok azért, hogy a helyes útra visszahozzátok őket? És mégis azt állítjátok, hogy szeretitek őket? Micsoda képmutatás! 12. önmegtagadás hiánya. Vannak keresztyének, akik addig mindenre készek, amíg az nekik személyesen semmibe sem kerül. Mihelyt azonban tőlük maguktól akar az ember valamit, ami a legkevesebb önmegtagadásba kerülne, óh, az már sok! Sokat tesznek ők az Űrért — gondolják, — kb. annyit, amennyit „igazságosan“ kívánhat tőlük, különösebb fáradság nélkül. De eszükbe sem jut az Úr szolgálatáért valami kényelmetlenséget vállalni. Nem akarnak Krisztus nevéért gyalázatot szenvedni, sem az élet kényelméről lemondani, hogy a világot megmenthessék a pokoltól. Egyáltalán nem tudják, mi az önmegtagadás, hát még, hogy a nélkül senki sem lehet Krisztusnak igazi tanítványa. Óh, milyen öncsalásban élnek az ilyen ú. n. keresztyének ! Elkövetett bűnök. 1. Világi lelkűiét. Hogy álltok belsőleg, ha kisebb-nagyobb tulajdonaitokról van szó? Saját magatokénak tekintitek őket, ami felett szabadon rendelkezhettek tetszésetek szerint? Ha így van, akkor írjátok fel ezt is bűnnek. Ha javaitokat önmagukért szerettétek vagy kívánságaitokért, azért, hogy magatoknak kedveskedhessetek, vagy hozzátartozóitok számára felhalmozzátok, akkor vétkeztetek és bűnbánatot kell tartanotok. 2. Gőg. Hányszor fordítottatok több fáradságot és időt arra, hogy külső embereteket ci- comázzátok, mielőtt a templomba mentetek, mint hogy belsőleg készüljetek el az istentiszteletre. Sokkal gyakrabban foglalkoztatott az a gondolat, hogy milyen benyomást tesz majd a külsőtök az emberekre, mint az, hogy Isten, aki ismeri a szíveket, mit szól belső állapototokhoz. Egyszóval, inkább kerestétek az emberek dícséretét, mint Isten dícséretét és megjele- néstekkel a figyelmet Istenről magatokra irányítottátok! 3. Irigység. Kérdezzétek meg magatoktól, mikor voltatok irigyek azokra, akiket valami módon előnyben részesítettnek láttatok magatokkal szemben. Vagy talán másoktól adottságaikat és használhatóságukat kívántátok el? Nem voltatok soha irigyek a dicséretre, amit másokra szórtak és nem hallottatok-e szívesebben hibáikról, mint jó tulajdonságaikról, kudarcaikról, mint sikereikről? Legyetek becsületesek magatokkal szemben, és ha szívetekben helyet adtatok ennek az ördögi gondolkozásnak, komoly bűnbánatot tartsatok. 4. ítélkezés lelke. írjátok fel, hányszor éreztetek keserűséget szívetekben és beszéltetek szeretetlenül embertársaitokról, amikor hiányzott belőletek a szeretet, ami mindig a legjobbat reméli és kétséges esetekben javukra magyarázza a dolgokat? 5. Rágalmazás. Mikor beszéltetek szükségtelenül, alapos ok nélkül valakinek a háta mögött az ő vélt vagy valódi hibáiról? 6. Könnyelműség. Mikor tréfálkoztatok könnyelműen Isten jelenlétében, amit egy földi uralkodó jelenlétében semmiképen sem engedtetek volna meg magatoknak? Vagy elfelejtettétek, hogy van Isten, vagy kevesebb tisztelet- tudás van bennetek Iránta, mint egy földi bíró iránt? 7. Hazugságok. Gondoljátok meg, mit jelent hazudni! Minden tudatos megtévesztés hazugság. Valahányszor olyan benyomást akartál tenni valakire, amely nem felelt meg az igazságnak, hazudtál. írj fel minden ilyen esetet, amire csak emlékszel. Ne próbáld enyhíteni. Isten ezt hazugságnak nevezi és jól teszed, ha nem szépíted a bűnödet. Hányszor estek emberek a hazugság bűnébe az üzleti vagy társadalmi érintkezésben olyan szavakkal, tekintettel vagy cselekedetekkel, amiknek az volt a céljuk, hogy másokat megtévesszenek! 8. Csalás. Mikor tettetek úgy másokkal, ahogy nem szeretnétek ha veletek cselekednének? Ez csalás. Isten azt a szabályt adta itt: „Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek azokkal“. 9. Képmütatás. Gondolkozzatok rajta, hányszor estetek a képmutatás bűnébe imádságaitokban vagy Istennek tett vallomásaitokban? Vaj4 ÉLŐ VlZ
