Élő Víz, 1947
1947-szeptember / 14. szám
ÚJ SZÁNTÁST! Az új szántás teljes szakítást jelent a múlttal. Vagy az előző gazdasági év maradványai tűnnek el általa a földről, vagy pedig az új esztendő sikertelen kezdeményezéseit, a rosszul kelt, kifagyott, féregpusztította, vagy jégverte vetést szántja ki a gazda, hogy az új szántással, új kezdeményezéssel mentse, ami menthető. Az ige sokszor alkalmazza ezt a képet, amikor az Istenhez való térés és az életmegújulás elemi feltételeiről beszél: „Szántsatok magatoknak új szántást, mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy igazság esőjét adjon néktek“ (Hős. 10, 12). Valóban a jól szántott föld a maga egyenletesen fénylő feketeségében, amelyben semmi sincs a beérett búza aranyszínéből, a pipacs égő pirosságából, a tisztesfű világító fehérségéből és a búzavirág mély kékségéből, csodálatos jelképe a múlttal való teljes leszámolásnak és az ember önmagáról való teljes elfeledkezésnek. A szántás célja kettős. Egyrészt a gyomot akarja vele a gazda a szántóföldből kiirtani. „Szántsatok magatoknak új ugart és ne vessetek tövisek közé“ (Jer. 4, 3). Hiába hull a mag, a legtisztább és legjobb vetőmag a földbe, ha előzőleg a beléndek, a mácsonya, az acat és a többi gaz már jól elrejtette magvait a föld mélyébe. Milyen megdöbbentően rajzolja meg Jézus a gyoinos, a tövises földbe esett mag sorsát. A gyomirtást elsősorban az aratás utáni első szántás, a tarlóhántás végzi el. Ekkor még fiatal a díszes vagy egyszerűbb ruhába öltözött gaz és még nem tudta beérlelni magvait. Az ekevas ilyenkor csak sekélyen vágódik be a földbe, de ez is elég ahhoz, hogy a gyomok gyökerét elvágja, a földre kidobott káros növényt ÉLŐ VlZ a napfény elszárasztó hatásának tegye ki és a gyommagvak beérését megakadályozza. De e mellett szükség van az őszi mélyszántásra is. Ha csak a felületeken járó csőrlővel vagy grubber- ral simogatja végig a földet a gazda, a mélyben húzódó gazgyökerek érintetlenül maradnak és következő tavasszal vígan ölik el a csírázásnak induló vagy szárbaszökkenő vetés életerejét. Minden arról tanúskodik, hogy a gazda jól tudja, a- gyommal nem lehet játszani, és azt is tudja, hogy csak a gyommentes föld termőföld. Ugyanígy nem lehet a bűnnel sem játszani. Csak a bűnnel teljes leszámolást akaró, vágyó keresztyén élet lehet gyümölcstermő élet. A gyomoktól azonban teljesen sohasem lehet megszabadulni. A szél, az ember, vagy az állat állandóan hordja a megtisztított földbe a gyommagot és nincs vége a megtisztításért való harcnak. De azért a szemlélő világosan látja az elhanyagolt és a jól gondozott föld közötti különbséget, és dicséri érte nem a földet, de az azt megmunkáló gazdát. A szántás másik rendeltetése a föld előkészítése a mag befogdására. Az ekevas feltépi összetöri és megporlianyítja a földet. Csak összetört énű, önmagát mindentől megüresítő, megtisztított föld módjára Istennek felkínálkozó és kitárulkozó szív lehet az ige magvai számára az Ürnak tízszeres és százszoros termést ígérő és hozó szántóföldje. „Szántsatok magatoknak új szántást“ — hangzik az ige. De az emberek nagy tömege nem hallja meg. A szántás ugyanis nehéz, töredelmes munka. Az ige erről is beszél: „A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit. (Péld. 20, 4). A lelki restek, a test, a vér, az anyag, a kényelem emberei nem szán1
