Élő Víz, 1947
1947-augusztus / 12. szám
Az éjféli nap országában Süppedő szőnyeggel borított, tiszta, kényelmes vasúti kocsikat röpített a villamos-mozdony észak felé. Órákon át üde zöldű fenyőerdők között repült a vonat. Csak olykor törte meg az erdők zöldjét a kék tavak hullámos tükre, vagy piros faházak kisebb-nagyobb csoportja. Néha folyó is kerül az utunkba s ha hosszabban halad medre mellett vonatunk, különös élvezetet jelent elnézegetni a sellős mederben sodródó fatörzseket, amiket Észak legolcsóbb fuvarosa szállít távoli erdők mélyéről a tengerparti fűrésztelepek kapujába. Mikor az útra készülődtem, ösztönösen tettem a táskámba villany-zseblámpámat. Akkor ötlött eszembe, hogy ez felesleges teher, hiszen az éjféli nap országába utazom. S amint múlik egyik éjszakai óra a másik után, messze elkerüli a szememet az álom: annyi a látnivaló, az újság, az érdekesség, hogy kár volna alvásra pazarolni ezt a ritka éjszakát. Előveszem a bibliámat és az útmutatómat és az éjféli nap fényénél olvasom az aznapi igét: „Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!“ (Zsolt. 100:4.) „Hálákat adván az Atyának, aki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban. Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából és általvitt az ő szerelmes Fiának országába“. (Kol. 1:12—13.) Egyidőre megfeledkezem a táj szépségeiről, a szem látnivalóiról és elém jönnek azok az emberek, akik között nyolc évvel ezelőtt Istennek annyi csodáját láttam s üdvözítő szeretetét személyes hittel magam is szívembe zárhattam. Különös időszerűsége van most a számomra ezeknek az igéknek, hiszen a csodák földje felé röpít a gyorsvonat. Hogyne mennék megilletődve, hálás szívvel és Isten nevét dicsérve a magam életében megélt csodák földjére. Laestadianusok 1300 km-es, 20 órai út után érkeztem meg Kalixba, a svédországi laestadiánusok nagy nyári összejövetelére. Több mint 100 esztendő telt el azóta, hogy fújni kezdett ezen a vidéken a Szent Lélek szele és Lappföld prófétája, Laestadius Lőrinc Levi ajkán elhangzott a kiáltó szó: Térjetek meg és higyjelek az evangéliumban! Az evangélikus Észak legnagyobb hatású ébredés! mozgalma indult el itt. Rövid idő alatt szinte teljesen átjárta és gyökeresen megváltoztatta a lapp nép életét, tízezreket vezetett el a tisztán és hittel hirdetett evangélium sötétségből világosságra Svédországban és Norvégiában; Finnországban még nagyobb hatású volt, de ébresztett. Észtországban, Karjalában, Inkeriben, sőt az oroszok között is; kivándorló finneken és svédeken keresztül kijutott ez a világosság Amerikába is, és sokan találták meg útmutatása mellett az üdvösségre vezető utat. De a száz esztendő nem tette múlttá és történelemmé ezt a mozgalmat. Olyan eleven volt benne mindig az evangélium; a megtérésre hívás és a bűnből szabadító ige, hogy nem száradt tanítássá, nem szépült hagyománnyá, hanem megmaradt ébredési mozgalomnak és élő kt- resztyénségnek. A sátortemplom A ritkán lakott Északon szétszórtan élő hívők minden nyáron összejönnek egy háromnapos nagy összejövetelre. Nagy esemény ez az életükben. A telepes félbe hagyja a szénamunkát, a tisztviselő szabadságot vesz ki, az alkalmazott elkérezkedik, a lapp rénszarvas- pásztorok beosztják a nyáj őrzését, hogy közülök is minél többen eljussanak s azután megindulnak 300—500—700—1000 km-es távolságból is, hogy együtt legyenek az Ür színe előtt az Ige hallgatásában, imádságban és a testvéri közösség gyakorlásában. Ezekre az évi nagy összejövetelekre any- nyian jönnek, hogy nincs templom, amely befogadja őket. Nagy sátrat vásároltak, amit csak erre a célra használnak. Felütik a falu szélén valami gyepes térségen, deszkákból húznak padsorokat, emelvényt csinálnak az elipszis alakú sátor egyik fókuszában, megafont szerelnek fel az emelvényre, harmóniumot állítanak be és jöhet a gyüleke^t. Megtelt most is a sátortemplom. A résztvevők száma 5—6000 között mozgott. A háromnapos összejövetel jelentőség szempontjából nagyon hasonlít a nálunk szokásos „gyülekezeti közösségek nyári konferenciáihoz“, de sokban különbözik is azoktól. Itt soha nincs előre elkészített Programm, nincsenek kijelölt témák, sorozatok; bibliakörök, imaórák sincsenek. Mindig a sátorban vannak együtt, s ott éppen csak az igehirdetők sorrendjét állapítják meg. Ha valaki azt kérdi, miről beszéljen, „hirdesse az evangéliumot“ — hangzik a válasz — „arra van a legnagyobb szükség“. Sokat énekelnek, az összejövetelek kezdetén és ÉLŐ VÍZ 3
