Élő Víz, 1947
1947-március / 2. szám
A szeretet mértéke A szeretet parancsa nem új parancs. Már az ószövetség népéhez szól a tízparancsolat ösz- szefoglalójaként „szeresd felebarátodat, mint magadat!“ (III. Mózes 19: 18.) S már itt meg van adva a felebaráti szeretet mértéke. Ügy szeresd a felebarátodat, mint magadat. Jézus is elfogadta ezt a mértéket. Amikor az üdvösség útját kérdező jön hozzá — akár kísértő szándékkal is — elmondja a törvény foglalatát: „Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes telkedből, minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.“ (Lukács 10: 27.) Mindenki számára megfogható és ellenőrizhető mérték. Gyere, Testvérem, mérjük le rajta a szeretetünket. Mennyire szereted önmagadat! — nyilvánvalóvá lesz mindjárt, ha arra gondolsz, hogy milyen nagy gondot fordítasz magad táplálására. Miért lót-fut, kuncsorog, verejtékezik, spekulál, vállalkozik többet az ember, mint azért, hogy megszerezze a maga táplálékát. Ha nem sikerül egy módon, próbál mást, tízfélét, százfélét, csak megszerezze. Ha nem megy munkával, próbálkozik sefteléssel. Ha nem boldogul egyenes úton, rálép a görbére' is. Ha nem tud érte dolgozni, elindul rimánkodni, koldulni, vagy lopni. De mindenképpen meg kell, hogy szerezze, mert szereti önmagát. — És ha már szerzett kenyeret, akkor tovább megy a hajsza a kenyér mellé szalonnáért, vajért, mézért, húsért, pástétomért, Ínyencségekért, a roskadásig terített asztalért és a teli éléskamráért. Nincs megállás, mert az ember szereti önmagát. És azt mondja már az ószövetség: szeresd felebarátodat, mint magadat! Mit jelent ez? Ahogy verejtékes homlokkal inadszakadtáig önmagadért robotolsz, úgy dolgozz a felebarátodért: a koldusnak a kenyeréért, az özvegynek, az árvának, a kifosztottnak a mindennapijáért. hirdetésén át hullanak a tanácstalanul és tehetetlenül vergődő szegény magyar lelkekbe az örök vígasztalás és a jó reménység legtisztább sugarai. Ennek legfőbb útja-módja pedig épen a lelkek evangéliumi ébresztése“. (18. 1.) A puritánus ébredés kicsapott az egyházi területekről az élet más mezőire is. „A maga lassú, csöndes, de feltarthatatlan továbbgyűrű- zésével evangéliumi kovásszal akarta megtölteni az egész magyar életet.“ Így elsősorban a köznevelést kívánta meghódítani. Ezen a téren olyan nagyságot tud felmutatni, mint Apáczai Csere Jánost. Révész Imre nagyon áldott munkát végzett a puritánus ébredés történetének felelevenítésével. Milyen kívánatos, hogy hasonló szellemű és színvonalú dolgozat vetítsen fényt a puritánus mozgalommal rokongyökerű és dunántúli evangélikus népünk életében olvan jelentőssé vált pietista ébredésre. 71 Amilyen leleményességgel, állhatatossággal a magadét szaporítod, úgy légy rajta a nélkülöző' jobblétének az elősegítésén. Ezt kívánja tőled a szeretet ószövetségi mértéke. Szereted önmagadat, azért öltözteted, bu- gyolálod önmagadat minél jobb és kényelmesebb ruhába. Azért igyekszel biztosítani magadnak télre-nyárra, átmenetre, konyhába, szalonba és utcára megfelelőt. Mást ünnepre és mást hétköznapra. Nagyon szeretjük önmagunkat, azért gondoskodunk arról, hogy soha ne kelljen fáznunk, meztelenkednünk és szégyenkeznünk a ruhánk miatt. És amikor a felebaráti szereteted akarod kifejezni, akkor előveszed a rongyos zsákot, foltnak- valót, matatsz a lomtárban és a kinőtt, elnyűtt, levetett holmiból hosszas töprengés után kiválasztasz valamit, hogy odaadd a rászorulónak. Rendszerint olyan darabot, amit önmagadra már semmiképpen nem vennél. Szereted önmagadat, azért lobbansz haragra hirtelen, mihelyt valaki féltett becsületedet érinti. Te feddhetetlen, sérthetetlen, kikezdhetetlen, gyanusíthatatlan vagy — legalább is mások szemében annak kell lenned! — De őrködsz-e épp ily féltékenyen mások jóhírnevén. Utasítasz-e vissza éppily felháborodottan mást érintő gyanúsítást vagy pletykát? Megmozgatsz-e minden megmozgathatót és jársz-e éppily fáradhatatlanul Ponciustól Pilátusig más becsületének a tisztára mosásában. Mert ne feledd el, úgy kell szeretned, féltened és mentened a felebarátodat is, mint magadat. Nagyon kifejezi önmagad szeretetét az, amint a magad szerencséjének örülsz, lelkendezel és amint balszerencséden bánkódsz. — Vájjon ugyanígy tölt-e el lefojthatatlan örömmel mások boldogulása, sikere? S vájjon ugyanilyen súllyal, álmotűző kínnal szakad-e rád a felebarátod balszerencséje is?! Ha nem, akkor te nem szereted a felebarátodat, mint magadat. Vagy fordítsd meg a dolgot: Ha te annyit ennél, amennyit a koldusnak adsz; olyan ruhát viselnél, amilyent és amennyit a nélkülözőnek ajándékozol; annyit költenél magadra, ameny- nyit a kéregető kalapjába szórsz; és csak any- nyira volnál kényes a magad becsületére, mint amennyit a megszólt, meggyanúsított felebarát védelmére teszel, mondaná-e valaki is rólad, hogy szereted magadat? Bizonyára mindenki azt állítaná felőled, hogy sanyargatod a tested, megveted, kínzód és ítélet alatt tartod magadat. Pedig az ige szerint ennek a kettőnek: önmagad és a felebarátod szeretetének egyformának kellene lenni. Az elszámolásnál — ha egyik oldalon a magam szeretetének a számlája, másik oldalon a felebarát szeretetének a számlája lenne, — egyezni kellene a tételeknek: Magamnak egy tavaszi kabát, a felebarátnak egy tavaszi kabát, magamnak rántott csirke, a nincsÉLŐ VlZ 5
