Élő Víz, 1947
1947-március / 1.szám
AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÖ LAPJA Beköszöntő Nem új lapot indítunk. 1943-ban és 1944-ben már megjelent az evangélikus evangélizáció lapja s ismertté és kedvessé tette sí szentírásnak ezt a képes, de nagyon sokat jelentő kifejezését. Ezrek és ezrek számára lett az ÉLŐ YIZ az élet. vizévé: a bűn harcában elepedetteknek üdítő ital, a nehéz teher alatt roskadozóknak erőt adó táplálék, a társtalannak lelki testvér, a magyar evangélikus gyülekezeteknek ébresztő és ébrentartó ige, az élő Isten élő igéje. Egyesekhez úgy kopogtatott be, mint áldott evangélizációk hűséges emlékeztetője, másokhoz sokszázas konferenciák szerény útravalójaként csatlakozott. Szülő rendelte idegenben tanuló vagy dolgozó gyermekének s hitrejutott gyermek apjának, anyjának. Eljutott a véres hadszínterekre is és a lövészárkok ezer veszélye, félelme és kísértése között fölfelé emelte a tekintetet, ahonnan eljő mindig a segítség és beszélt a nem szunnyadó őrizőről. Tudunk arról, hogy egy hűséges olvasóját még a bori bányákba is elkísérte és a szenvedések tikkasztó kohójában sokan üdíthették ínyükhöz tapadt nyelvüket a kegyelem, a megtartatás és a diadalmas élet forrásából csörgedező csöppjeivel. Nem is tűzünk ki új célokat. Hívogatjuk újra az élő víznek a forrásaira azokat, akik már eltaláltak a Kútfőhöz és megismerték és megízlelték, hogy jóságos az Úr. Kértek és kaptak már élő vizet és nem szomjaznak többé semmi másra. — Testvér, legyen számodra újra az ÉLŐ VIZ olyan veder, amivel mindig meríthetsz magadnak s amiből megkínálhatsz másokat is. Hívogatjuk az élő víznek a forrásaira az olthatatlan szomjú embereket. Azokat, akik már sok kútba leeresztették vedrüket, sok forrás felé hajoltak kielégülést sóvárgó vágyakozással, de igazán még semmi nem oltotta a szomjú- kat. — Kereső és vágyakozó Testvér, ne add fel a reménységet! Ez a lap semmi más nem akar lenni, mint Annak a szócsöve, aki azt mondta, hogy „a szomjazó jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.“ (Jelenések 22: 17.) Egyszer bizonyosan Te is megelégíttetsz. % Hívogatjuk a kiszáradt életű elepedt embereket, akik eltikkadtak ezen az Isten nélkül any- nyira kietlen földön. Tudjuk, hogy belefásultak már a lelki nélkülözésbe. Reményt vesztettek, beletörődők és megalkuvók. Érzéketlenek már sokféle hívásra s talán a mi hívó szavunkat is vállrándítva, vagy fejcsóválva fogadják. — Fásult, közönyös, hitetlen Testvér! A mi Megváltónk felől egyszer évszázadokkal előbb az ihletett próféta azt énekelte, hogy az ő eljövetelekor „ugrándoz mint szarvas, a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb és a szomjú föld vizek forrásaivá.“ (Ésaiás 35: 6—7.) Ő számodra is ezt az ámulatba ejtő csodát tartogatja. S az ÉLŐ VIZ ízelítőnek kínálkozik neked. Vedd és olvasd! Hadd tegyen téged is ilyen megoldott nyelvű némává, ugrándozó sántává, a fásult közönyösségből kiragadott, boldog, lelkesült hívővé a rajta keresztül munkálkodó Ür. Hívogatjuk a pocsolyák vizét szürcsölgető szerencsétlen embereket. Azokat, akik a ciszternák poshadt vizén nőttek, és nem is tudnak csörgedező csermelyről, magasra lövellő szökő- kútról. Örök életre elhívott lelkűket a múlandóság hazug értékein tengetik. Nyilvánvaló bűnökben élnek, és nem fáj nékik. Istentől kapott élő víz í
