Élő Víz, 1944
1944-január / 1.szám
Evang.Püspöki Hivatal Budapest Esterházi utca 12. de semmi nem segít rajtad többé. Keresztséged megváltoztathatatlanul vagy ítéletet, vagy kegyelmet jelent; vagy életet, vagy halált. Harmadik eset nincs. „Megemlékezék pedig az Isten Noéról.“ Isten nemcsak megmentette Noét, meg is emlékezett róla. Ha valaki halálos veszedelemből menekül, de utána nagy nyomorúság szakad reá, azt szoktuk mondani, hogy kár volt megmenekülnie. Sok megtért keresztyén ember élete oly nyomorúságos: se a világ örömeiben nem vesz részt, se az üdvbizonyosság öröme nem tükröződik arcán. Pedig Isten nem ezt akarja. Jézus azért jött., hogy övéinek „életük legyen és bővölködjenek“. Bizony, dicsőbben élhetünk, mint a mezők liliomai (Mát. 6 :28) és teljes örömben járhatunk. (Zsolt. 16:11.) 21. Az új világ. (1. Móz. 9:1—19.) Érdemes összehasonlítani az özönvíz utáni világot az első világgal. Nem önkényes ez az összehasonlítás, mivel igénk is sok hasonlóságot mutat az első teremtés után elhangzott paranccsal. Ugyanúgy kezdődik: ..Szaporodjatok és sokasodjatok.. .“ (V. ö. 1 : 28!) ..És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja...“ Itt már nemcsak uralkodik az ember. Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy a gyöngetestü embertől mennyire fél a legerősebb állat is, mivel Isten beléjük írta ezt a törvényt. És „az ökör ismeri gazdáját és a szamár az ő urának jászlát“ — de az embert megszégyenítik az oktalan állatok. Nem féli Istent. Ez mutatja, hová süllyedtünk mi, „értelmes“ teremtmények. „Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!“ (Ézs. 1 :3.) Ezért volt szükség Istennek Jézusban való teljes kinyilatkoztatására ... Vegetárius és más szinte vallássá lett mozgalmakkal szemben, amelyek szeretnek hivatkozni I. Móz. 1 : 29-re, látjuk, hogy az özönvíz utáni rendben így szólt Isten: „Minden mozgó állat], amely él, legyen néktek eledelül.“ (I. Tim. 4 : 4, Róm. 14 :2.) Csak egy kikötés van: 4. v. (V. ö. Qsel. 15:29.) „Kinek-kinek atyjafiától számonkérem az ember életét.“ ■ Kezdettől fogva felelős az ember egymásért. Hát még Krisztus eljövetele óta?! Legfontosabb azonban az új világban a szivárvány. Borzalmas emlékű volt az özönvíz, rettegve gondolhatott reá vissza az ember. De valahányszor a felhők erre emlékeztették, feltűnt az ígéret jele, a szivárvány... Ilyen jelül adatott nékünk a golgotái kereszt; valahányszor rettegtet a bűn s elborít felhője, lásd meg rajta azt: akiért Isten többé nem akar emlékezni, a bűneidről... 22. A hit hőse. (I. Móz. 12 : 1—4/a.) Ábrahámban (Ábrámban) a hit csodálatos hősét ismerjük meg. Mert a hit gúny, gyűlölet, üldözés, nélkülözés és a sátán ezer más támadása ellenében: hősiesség. Feltűnhet, mennyire részletezi Isten az Ábrámnak adott parancsot. Mintha vájkálni akarna Ábrám fájdalmában. De nem ok nélkül teszi. „Eredj ki a te földedből.“ Mennyire tud az ember ragaszkodni a földjéhez, melyet megszeretett, amely táplálja őt. De Ábrámtól nemcsak ezt kéri az Ür! „És a te rokonságod közül.“ Otthagyni a rokonokat, akiket szeretett. Külföldi utamon mit jelentett találkozni egy magyar emberrel, pedig itthon ezer és ezer mellett elmegy az ember. S mennyivel több a rokon! Mégis el kell hagynia Ábrámnak. „És a te atyádnak házából.“ Milyen „könyörtelenül“ részletezi az ige, mit kell tenni Ábrámnak. De Isten mindig nyiltan beszél. (V. ö. Mát. 10 :34—38, stb.) Mintha mondaná Ábrámnak: gondold meg, mit kívánok tőled! „Arra a földre, amelyet én mutatok néked.“ Még ha legalább valami nagyon értékes földről lenne szó! De otthagyni bizonytalanért a biztosat! És egyébként is: hová menjen, merre? Vaktában kell elindulnia s lépésről-lépésre figyelni Isten útmutatására, különben egyszer épp balra fordulna, amikor jobbra kellene. (Zsolt. 119 : 105!) „És kiméne Ábrám...“ Nincs egy árva szó sem arról, hogy gondolkodott volna s tanácsot kért volna másoktól. Az Űr szólt és Ábrám engedelmeskedik. Olyan ez, mintha valakinek szakadék szélén kellene kilépnie puszta biztatásra, s ő vakon bízva lépne a levegőbe abban a hitben, hogy nem eshetik le. Isten ilyen hitet vár tőlünk. Ilyen az üdvösségünk hite is: tényként elfogadni, hogy Krisztus megváltott, megmosott vérével s az Atya ezt tulajdonítja nekünk igazságul. Üdvösségem bizonyos, mert Jézus megszerezte azt... Igaz, csak szóval mondja az Ür, de erre a szóra úgy lehet építeni, mint a ^egszilárdabb kőalapra. (Mát. 7 : 24!) )0Uuo TUDNIVALÓK Lapunk előfizetési árát kénytelenk voltunk 4 pengőre felemelni. Hisszük, hogy olvasótáborunk megérti ezt a kényszerű lépést és nem pártol el azért a laptól. Nyilvánvaló, hogy ez az emelés sem tart lépést az általános drágulással. Lapunk még így is nagyon olcsó s a legszegényebb hajlékokba is eljuthat. Az előfizetések még így sem fedezik az előállítás költségeit. Éppen azért adományokat mindig hálásan fogadunk. A hátrélékos olvasókat is szeretettel kérjük, hogy utófizetésüket küldjék be csekkszámlánkra. Minden pénzküldeménynél írjuk meg a csekklap hátulján, hogy mire szolgál a befizetés (előfizetés megújítás, új előfizetés, adomány, Adventi házikó, stb.). Csak úgy könyvelhetjük el félreértés nélkül az összeget a kívánt célra! Címváltozás esetében a régi címet is közöljük, mert több hasonló nevű ember van és akkor nem tudjuk, hogy kinek a címe változott. Több ízben érkezik panasz kiadóvállalatunkhoz, hogy nem érkezik meg a lap. A leggondosabb expediálás mellett is előfordul, hogy a postán veszett el a lap. Ha a hónap közepéig nem érkezik meg az esedékes szám, küldjünk egy reklamáló levelezőlapot a kiadó- hivatalnak, hogy az elveszett, számot pótlólag megkü’d- hessük s a kézbesítési hiányokat a postán is jelenthessük. Helyesbítés. A decemberi számban közölt „Betlehe- mes ének" kottájába sajnálatos hibák csúsztak be. Kérjük olvasóinkat, hogy vegyék elő a lapot és javítsák ki a hibákat: a harmadik sor második taktusának hangjai: h, aisz, á, jelentéktelenebb hiba: az első sor harmadik taktusában az első hang értéke: pontozott negyed, az utolsó sor második taktusának harmadik hangja fiszisz. Megjelenik minden hó elsején. Előfizetési díj egy évre 4.— P, (utófizefés 5.— F). A lap elfogadása előfizetésre Kötelez. Csekkszámla: Élővíz, Budapest 53.064. — Szerkesztőség: Budape^, I., Verbőczy-utca 28. Telefon: 160-468. — Kiadóhivatal: Budapest, VII., Hársfa-utca 33. Telefon 225-778. — A szerkesztésért és kiadásért vitéz Sréter Ferenc felelős. — Nyomta: „Wiko" nyomdai műintézet, Kassa, Luther-utca 19. sz.
