Élő Víz, 1944

1944-augusztus / 8. szám

BESZÁMOLÓ

a gyenesi asszonycsendeshétrőlÜgy érzem, mindnyájunknak, akik idén is részesei lehettünk a gyenesi asszony-csendeshát áldásainak, csak mély hálaadás lehet az első gondolatunk, ha arra visszaemlékezünk.

Mert először is, igazi csoda volt mindenki számára az a csendesség, nyugalom, béke. ami a mai bizonytalanságban, rohanó, küzdő, harcoló világban ott, a csendesség kis szigetén minket körülvett. Valószerűtlenül, álomszerűén szép volt, hogy kívülma- radt a világ zaja, lármája, s minden nyugtalanító gondja s mi belemerülhettünk Isten közelségének áldott csendjébe, hogy egy hétig semmi mással ne törödfünk, mint az »egy szükséges dologgal.«

És csoda volt, hogy annyi nehézség, nyugta- /anság és fenyegető veszedelem ellenére is, körülbelül 100 asszonynak, édesanyának, háziasszonynak adatott meg a kegyelem, hogy Jézus lábainál, az ö Igéje hallgatásával tölthessen el egy egész hetet. És talán sokunkat ért emiatt támadás, vagy ítélet, hogy Isten-kísértés, vagy — enyhébben szólva — könnyelműség ilyen időkben otthont, családot, gyerekeket otthagyni és konferenciára menni. De mi, akik o^tt voltunk, mi tudjuk, hogy nem volt az. mert Isten hívott és mi Neki engedelmesLeJtünk, amikor elmentünk, hogy felkészíthessen, megerősíthessen hitben, szeretetben, szolgálatban az elkövetkezendő nehézségek, megpróbáltatások, és esetleges szenvedések idejére. S mi jöttünk, régiek és újak, mint Séba királyasszony Salamonhoz, hoztuk a »kincseinket«, fáradt, törődött testünket-Ielkünket, bűneinket, terheinket, erőtlenségünket, hogy lerakjuk a mi Urunk lábainál.

Csodálatos volt, hogy egész héten olyan csendességben éltünk, hogy szinte elfeledkeztünk a külső világban dúló háborúról, de utolsó este, a befejező áhítat után, mint végszóra, megszakít a keszthelyi sziréna, mint a Sátán világának harci riadója. Éreztük talán mindnyájan, hogy ezzel a hanggal a külső világ minden nehézsége indít harcot Isten gyermekeinek békességgel tele lelke ellen. Ó, a Sátán lesben áll, különösen akkor, amikor úgy »bő- völködik a kegyelem«, mint az áldott gyenesi napok alatt. .

S éreztük ezzel kapcsolatban azt is, hogy ez a hadbahívás komoly felelősséget ró reánk. Vájjon ' megálljuk-e a harcot, erős és tartós-e a fegyverzetünk, kaptunk-e elég győzelmes hitet, bátor bizonyságtevő erőt, s velünk jön-e a harcba a »hős Vezér?« Mert ha igen, akkor semmilyen bombatámadás,, mepróbáltatás, vagy szenvedés sem tudja elrabolni szívünkből ezt a Gyenesen kapott békességet. ' J .

Sok volt idén az új arc. A régiek helyett újak jöttek, de a csodálatos gyenesi kapocs — az úrban való testvéri szeretet, — megint eggyé kovácsolta Isten gyermekeinek újonnan toborzott kis csapatát.

És az utolsó este tartott morzsaszedésen, ahogy egymás leikébe láthattunk a ragyogó, vagy könnyes biz,onyságtevésen keresztül, akkor azt hiszem, mindnyájan megéreztük Isten Szentleikének csodálatos hatalmát. Hiszen közülünk tett az Ür vakokat látókká, süketeket hallóvá, nehéz terheket vett le a • vállunkról, gyengeségünket megerősítette, betegségünkből meggyógyított, kételkedéseinkre feleletet adott és tétovázó lábainkat elindította a keskeny útra. Megtapasztalhattuk, hogy Isten ma is tesz csodákat, amikor bűnös lelkeket teremt újjá és ölel magához az ő kimondhatatlan szeretetével. Túláradó szívvel és hálakönnyeket sírva, borultunk egymás nyakába az Úrvacsora után. Szinte kibírhatatlan volt az Ür megtapasztalt szeretete.

És mind ennek mi tanúi és részesei lehettünk! S mert azok voltunk, jöjjetek, gyenesi Testvéreim! Láthatatlanul is eggyé forrva fogjuk meg egymás kezét s adjunk hálát a mi Urunknak a kegyelem áldott hitéért s kérjük őt, legyen és míaradjon mive- lünk a,z élet nehéz harcaiban mindenütt és mindörökké. |

MQRZSASZEDÉS

Asszonyok-édesanyák közt.

»Mint aki a hegyőrömhöz közel nem bírja az .utolsó lépéseket, fáradtan, tompán jöttem. Első napokban csak láttam az áldást és fájt a szívem. Aztán minden feltisztult s most boldogan megyek tovább.« —

»Kár és szemét volt, amit hoztam. Nem tudom szavakba foglalni, hogy mit kaptam, de élni akarom otthon.«

i »Én voltam a legprofánabb, de én kaptam a legtöbbet. Az abc-t tanultam meg. Azt mondják, egy egyetemi év sincs annyi, mint az első elemi...«

»Most értettem meg, hogy szolgálnom kell. Ez hányzott nekem, ezért nem jöhettem rendbe «

»Harmadszor vagyok itt. Az első évben halálból jutottam az életre. A másodikban sok összetorlódott kishitűségre, csüggedésre kaptam választ. A harmadik nyár drága üzenete a számomra: Menj el az én szőlőmbe.« |

»Azt hallottam meg először, hogy akit az Ür szeret, azt megalázza és megüresíti. Először nem értettem. De most azt mondhatom el, hogy velem ez megtörtént.«

»Látszólagos békességemet teljesen feldúlta ez a hét. De most már nagyon kérem Istent, hogy vezessen tovább az igazi úton. Mert ez az igazi.«

»Hitetlenkedő imádságomat hallgatta meg az Úr, amivel hazamentem a leánycsendeshétről. Azért könyörögtem, hogy édesanyám jöjjön el Gyenesre. Este érkeztem haza s hajnalban már indultunk is... Pe- digj 7 km-re van az állomás és kocsink sincs.«

»Olyan nehezen jöhettem. Betegség akadályozott, házparancsnok vagyok. Holmimat is féltettem s tele aggodalommal érkeztem. És itt mindenről elfeledkeztem!«

»16 éve olvasok Bibliát, de itt annyi sok bűnömet láttam meg mégis!«

»Sok kérdéssel s ismeretlen tartalmú »batyukkal« jöttem. És itt nem kellett semmit sem kérdeznem, mégis mindenre kaptam feleletet. Megismertem a »batyuk« tartalmát is.«

»Elvesztettem az önbizalmamat. De egyet tudok mondani: nagyon-nagyon köszönöm ezt a hetet. Nagyon jó volt itt.«

»Sok kérdés helyett bizonyosságot, bánat helyett örömöt, nyugtalanság helyett békességet viszek.«

»60 év vétkével azt hittem, soha el nem juthatok ide. S most csak köszönni tudom, hogy meg6 ÉLŐ Víz