Élő Víz, 1944
1944-augusztus / 8. szám
az evangélikus evangélizAció lapj „Hitvalló egyház“ — milyen rokonszenvesen hangzik ez a kfe- jezés: Egyház, amely szenvedésekkel szembenézve se alkuszik meg és gyávul el, hanem kiáll Krisztuséri, kiáll a hitéért s kiáll a híveiért. Amelyik egyház nem készül fel erre egyre növekvő Kris: tusközösségben ésön-feledtségben, jaj annak, amikor eljönnek a nemszeretem- napok. Isten kegyelemből azt is megteszi, hogy próbát tart a hitvallásból Leméri rajta az egyházakat s odatartja eléjük az orcapiritó eredményt végső okulásul, — vagy épen már ..mene, lekel, ufarszin“-ként. Jaj annak az egyháznak, amely a szenvedésnek az árnyékától is gyáván meghunyászkodik, mert nem él Krisztussal az örökkévalóság fényében. Hiányzik ez az igazi, teljes látóköre s ezért nem tudja a földi szenvedést pillanatnyinak és könnyűnek látni. Ezért nem tudja bizonyságtevésével ehhez a látáshoz segíteni a szenvedésbe és halálba menőket sem. Különösen ha kockáztatna ezzel valamit a saját földi életének szenvedésmentességéből. Az apagyilkoshoz elmegy a siralomházba, hogy mindent meglegyen a leikéért, sőt testének kínzatása ellen is Ezzel semmit se kockáztat. Más siralomházakba már nem megy el, pedig azoknak a halálraítéltjei lehetnek apagyilkos-bűnösökhöz hasonlók, de talán többet juttattak neki. Mintha TARTALOMBÓL: „Hitvalló egyház“. — Tanítás : Tanú-bizonyságtevő. — Bizonyságtevés: Évfordulón. — Evangélizáció: Az erőszakoskodóké a mennyek országa. — Bizonyság- tétel: Kedves Mária... Gyenes után. —Imaközösség: Nem tudok imádkozni. — Kérdés-felelet: Csődben — Tükör előtt: A savanyú. A szaharinos. — Beszámoló : A gyenesi asszonycsendeshétröl. — Morzsaszedés : Asz- szonyok-édesanyak közt. — Irat terjesztés — Énektanulás: Hol a hazám? — Állhatatos is átkel. — Bibliakör: Az egyház harca. (Az egyházcsödben. Aki látja a bajokat... Megkönnyebbülés. A király előtt.) Tudnivalók: Férficsendeshét. „Csendesedjetek el.“ Ifjúsági konferenciák. csak attól tartana, hogy itt már kockáztatnia kell valamit. Pedig ez a kockáztatás hitvallás lenne a hívei mellett, segítség lenne testi szenvedések ellen s főleg lelkek üdvösségében az utolsó mentő alkalom. Azonban mintha csak hallgatna a sátán suttogására, hogy „ilyenkor jobb elkésni.“ A kockáztatás folyton elmarad! Nyilvánosan még csak a pilátusi kézmosásig se igen jut el, — pedig bizonnyal csak elismerést váltana ki hazája és annak elöljárói, valamint saját hívei előtt. Főleg pedig uzok leikével szemben jelentené hitvalló és mentő kötelességteljesítését, akik rábízattak, akikért felelős. Hogy mulasztásáért megvetésben részesülhet Isten előtt, a történelem itélőszéke előtt, hazájának kormányzata és hívei közvéleménye előtt, — azt mintha már nem is kockáztatná, de biztosan érné el. Ha fél a pillanatnyi könnyű szenvedés kockázatától, (nem látván az eljövendő örök dicsőséget,) elveszítheti a földet és a mennyet. Vigyázzunk a könnyű próbák alatt, amikor mi olyan kormányzat idején élünk, amely bizonnyal maga is küzdeni akar a túlkapások ellen és hálás lenne a segítségért. — mert ha nem hitvalló most az egyház, akkor nehéz időkben mit fog tenni ? Már most méretik — méretnek az egyházak épen úgy, mint tagjaik. Jaj a gyáváknak! „A gyáváknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz.“ (Jel. 21:8) És legnagyobb jaj a leggyávábbnak. Vajha félreállnának azok, akik a „kockázatmentes hitvallás“ szóvivői! Vajha vigyáznánk rá, hogy nem épen nekünk kell-e a legjobban megalázkodni, mert különben bennünket illet elsősorban ennek a félreállásnak és a velejáró kárhozatnak az ítélete ! Alázkodjunk meg és ne Ítélkezzünk, mert mi vagyunk az egyház. ítéljük magunkat, hogy kegyelmet találjunk és hitvallással állhassunk meg a nehezebb próbákban! ^
