Élő Víz, 1944
1944-július / 7. szám
IMAKOZOSS£G. Intés a másokért való imádkozásra. »Intelek azért mindenek elöttt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog Isten elölt.« L Tim. 2:1—3. A b:blia tele van imádkozásra való felhívással. Maga Isten mondja: »Hívj segítségül engem a nyomorúság idején és megszabadítok téged és te dicsőítesz engem. (Zsolt. 50:15,r) Maga Jézus biztosít: »Amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.« (Mt. 21:22.) Pál apostol fenti intése mellett Péter is erről tesz bizonyságot: »Az Úr szemei az igazakon vannak és az ö fülei azoknak könyörgésein. (I. Pét. 3:12.) Megingathatatlan biztosítékaink vannak afelől, hogy mi bukdácsoló, gyenge gyermekek, bátorságosan járulhatunk a hatalmas mennyei Atyánkhoz és elé vihetjük minden bajunkat, szükségünket és terhűnket. ígéretűn^ van arra, hogy Isten meghallgatja kéréseinket és meg is adja mindazt, amit javunkra szükségesnek lát. A mostani nehéz és holnapjában ismeretlen veszedelmeket hordozó időben különösen nagy szerep vár az imádkozó emberekre. Nemcsak a maguk mentésében, hanem még inkább a másokért való imádkozásban. Annyi a háború megsebezte ember! A hadikórházak rokkantjai, a hazájukért mindenüket áldozok árvái, özvegyei, szeretteiket veszhe t gyászolók, hajléktalanná és nincstelenné lett bombakárosultak. »Akiken már csak Isten tud segíteni.« De felsorakoznak-e az Isten segítségéért könyörgö imádkozok? A háborúnak annyi az elbukott, visszaesett és hitében megrendült áldozata! Kinek fáj, hogy ritkulnak.! a sorok Isten frontján? Ki áll sorompóba érettük, hogy »a lecsüggesztett kezek és az ellankadt térdek« kiegyenesedjenek és »a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon«... »Hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon.« (Zsid. 12:12—15.) Még ma is tengernyi a hitetlen, Istenről tudni sem akaró ember! Veszedelmes meredély szélén járnak és nem látják! Recseg-ropog körülöttük a biztosnak vélt világ és nem hallják! Isten kétököllel zörget a szívük ajtaján és nem nyitják meg! Ki könyörög érettük, hogy ismerjék meg a »meglátogatásuk idejét«? Ma fokozottan hangzik az intés; tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések minden emberekértl Az imádságra szoruló ember-egyetemből külön is ki vannak emelve »a királyok és minden méltóságban levők.« A mai idők megtanítanak bennünket arra, hogy milyen nagy kegyelem az, ha bölcs államveze- töink vannak. Békében lehet parlamentesdit játszani, pártpolitikát űzni, egyéni érdekeket hajszolni, die a lét és nemlét harcában csak a nemzet megmaradása lehet a cél. Ma a háborúért, a halál .^aratásáért és a nyomorúságért nagyon divatos dolog a. néhány élen álló, vezető embert okolni. Isten azonban a hívőtől is számon fogja kérni: ki volt az, aki imádkozott értük? Az is Isten adománya, na a felscbbség úgy tud kormányozni, hogy alatta csendes és r.yugocalmas életet élhetünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Isten talán azért engedte ránk ezeket a próbás időket, mert feledékenyek, lusták és álmosak voltunk az imádkozásban. Kulcsolja össze minden imádkozni tudó vagy vágyakozó ember a kezét és vigyük a szeretteink, népünk és lángban álló világmindenség ügyét Isten elé. És hordozzuk oda naponként. Ö bizonyosan meghallgatja. Tegyünk bűnvallást, hogy feledékenyek, lusták, állhatatlanok és hitetlenek voltunk az imádkozásban, különösképpen a másokért való könyörgésben. Könyörögjünk, bogy a mai idők áldásra forduljanak és kegyelmi idővé lehessenek sokak számára; hogy a háború sújtottjai Istenben bőséges kárpótlást találjanak; hogy legyen diadalmas a mindenütt és mindenkor hangzó ige; hogy Kormányzó Urunk, minisztereink és minden vezetőnk Istentől kapott bölcseséggel népünk javára országoljanak; hogy finn testvérnépünk megállhasson, megta thas:a drá ga hitét és szabadságát; hogy igazságos békével érjen véget minél előbb ez a vérontás. Adjunk hálát, hogy még istentiszteleteket, bibliaórákat és konferenciákat tarthatunk és azokon sokan összejönnek, hogy még mindig imádkozhatunk és Isten egészen bizonyosan meghallgatja. to BÍZÓ NYSÁGT ÉVÉ S. egy bnmbatámadásről. Egy kis képesítőző tanítójelölt-leány leveléből közöljük a következő részleteket: »Hála legyen a kegyelmes Istennek, aki velünk van a veszedelemben is mindenütt s aki kimentett a halál árnyékából. Csak az ő segítségével szabadulhattam meg a romba- dölt épületből és az égő városból. Kegyelmes az isten, aki nem hagyja el a benne bízókat. Csütörtökön délben élte át a város az első légitámadást. Nálunk már folytak az írásbelik. A pedagógia és a magyar dolgozatot meg is írtuk,, amikor leszólítottak bennünket az óvóhelyre. Rövid idő múlva megkezdődött a bombázás. Rengett a föld a talpunk alatt, inogtak, a falak, s behallatlszoitt a ledobott bombák tompa robbanása. A villany elaludt, mert a villanyközpontot is találat érte. Az utca túlsó oldalán lévő házakat telitalálat érte s a robbanó bombák légnyomása beszakította a vészkijáratunkat. A légnyomás minket is a sarokba szorított, de egyéb bajunk nem történt. Amikor szűntek egy kicsit a robbanások, kimenekültünk az óvóhelyről az egyik közeli park futóárkába. Kint borzalmas kép fogadott bennünket. Az intézet, sarkát levitte egy telitalálat, a szembenlevő házak romba.dőltek, a kertünk fáit az emeletre szórta fel a robbanás. A másik óvóhely^ lahot a tánárok voltak, beomlott. Csupán mi menekültünk meg úgy, hogy még a kijáratunk is szabad maradt. Hála a kegyelmes Istennek, - emberéletben nem esett kár, mert tanáraink is kiásták magukat.. \ Most pedig örülök az életnek. Még sohasem volt ilyen ragyogó a,z ég, ilyen üde a határ; még sohasem volt ilyen szép a tavasz, mint most, amikor már nagyon-nagyon közel voltam az eltávozáshoz. Semmibcn és senkiben másban nem bízhatunk az eljövendő időkben, csak abban az Istenben, Akié a szabadítás hatalma, bűnön és halálon egyaránt. 4 ÉLÖjVÍZ
