Élő Víz, 1944

1944-május / 5. szám

kövek közé szorítja, hogy megőrölje. De ne rémül­jetek meg, a búzából lesz az élet, a kenyér’ Melyek ezek a malomkövek, melyek közt belső­leg őrlődik a gyülekezet; őrlődik mindig, de kivált­kép a válság napjaiban? Melyek? »Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért«. A világ egyetemes gyű­lölete, ez a keresztyénség külön keresztje. Minden népben vannak Krisztusnak ellenségei. Nem lehet az egymással küzdő népeket s országokat istentagadó és keresztyén államokra felosztani. A népek, orszá­gok határai nem esnek egybe Krisztus birodalmáéi­val. A Krisztus-gyűlöletnek és a keresztyén üldözés­nek nincsenek földrajzi határai. Nemcsak Néró kert­jében, nemcsak a Baltikumban, mindenütt e széles világon fellángolhat a gyűlölet parazsa.. Ki nem hunyt még soha, legfeljebb alszik. Mi is egy ágyban hálunk vele s jaj, ha a pogány düh felébred. De azért meg ne rémüljetek! Krisztus Urunk előre meg­mondotta mindezeket és egy hajunk szála sem gör­bülhet meg az Atya akarata nélkül. A világ keresztyén-gyűlöleténél érdesebb ma­lomkő a másik: a keresztyének egymásközt való gyűlölködése. »És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást és gyűlölik egymást«. »És mivel­hogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.« Ez a keresztyén gyülekezet igazi vál­sága, legfájóbb pontja, hogy a szenvedés hűtlen­ségre bír sokakat. A napsugaras időket vígan élvez­ték, de a zivatar meghátráltatja őket. Megbotrán­koznak, megütköznek azon , hogy az Isten az övéit szen­vedni engedi, sőt az istentelenekkel együtt elszen­vedett cséplésen túl ráadásul még malomkövei közt is őrli. Beleesnek a lázadás kísértéseinek tőrébe. Ahol pedig Isten ellen való lázadás van, a gyüleke­zetben, ott árulás is van, felbomlanak a családi kö­telékek, apák és fiák, testvérek és rokonok megha- sonlanak egymással, és a Krisztus miatt (még ki­mondani is rettenetes: a Krisztus miatt!) támadnak gyűlölködések az övéi között. így sokasul meg a gonoszság, Isten akaratának engedetlen áthágása, kí­vül és belül a gyülekezetben. Nem csoda hát, ha ugyanakkor meghidegül a szeletet. A lázadó ember nem tud szeretni. Lánggal lobog a szíve és mégis nyirkosán hideg. És még ez sem elég: »És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek«. Ezek még azokat a sorokat is megbontják, amelyek Krisztus oldalán alkotnak arcvonalat. Báránybőrbe bújt farkasok- Ve­szedelmesebbek a nyílt erőszak embereinél. Krisztus nevében jönnek, de az Antikrisztus megszállottjai. Ezek a rajongók, kiket feltűnési viszketegség gyö­tör; kisebb méltósággal, mint a Krisztusé, meg sem elégednek, sőt még nálánál is többet tudnak, tudják például: mikor jő el a világ vége és melyik hegyre kell menekülni akkor a választottaknak. És sokakat elhitetnek, félrevezetnek. A szenvedés órája nemcsak lázadásra kísérthet, de rajongásra is. Nem véletlen, hogy a háború egyként termel forradalmárokat és szektásokat. , Ki marad meg ennyi kísértés közepette a gyü­lekezetben, hogy elnyerje az örök üdvösséget? »Aki mindvégig állhatatos maiad, az iclveziil« — ígéri a mi Urunk JJézus Krisztus,. ígéri nekünk is. Türelem! Tartsatok ki! Vigyázzatok kifelé és befelé egyaránt! A válság perceiben sem veszi vissza Krisztus az ö ígéretét, hogy egyházán a poklok kapui sem vehet­nek diadalmat. Van lehetőség a megállásra. Tartson ki az egyes keresztyén hívő mindvégig, mégha vér­tanúsággal kellene is megpecsételnie a hitét. És tartson ki a gyülekezet is mindvégig. Nem oly köny nyü az Antikrisztus csatlósainak a vérengzés, ha nagyobb gyülekezetét talál magával szemben. Kép­zeljük csak el, ha Budapesten nem egy pár egyházi ember, de félszázezer evangélikus állna ki evangé­likus hite mellett, elnyomhatna-e bennünket bármi istentelenség?! Légy hű mindhalálig és tied az élet koronája! És még egy kötelességünk van ezekben az utolsó előtti időkben: a misszió: Azt mondja Kriszti?,. Urunk: »És az Isten országának ez az«evangéliumá hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul min­den népnek; és akkor jő el a vég«. Ezért mondjuk mi is: nekünk nem árthat a világ válsága, a népek megzavarodása, börtön vagy belső meghasonlás. Ez mind csak tisztulás alkalma. Most válik el számunk ra, ki tartozik igazán a Krisztushoz és most nyílik meg a keresztyén misszió előtt is — minden ellen­kező látszat ellenére — a népek kapuja. Az üldö­zésbe még seholse pusztult bele az evangélium, in­kább mindenütt kiszélesedett a munkamezeje. így kell lenni mostan is. A keresztyénségnek sohasem szabad csak önmaga védelmére gondolni. A válság idején legkevésbbé szabad. Mindig a föladatai a kel! szegeznie tekintetét, hogy tanúbizonyságot tegyer minden nép előtt az üdvözítő evangéliumról. Mind­azt az energiát tehát, amit balgatagul és haszontalanj ' magunk .megmentésére fordítunk, missziói föladatunk szekere elé kellene fognunk. Mert nem az él többet, aki hosszabb ideig él, hanem az, aki küldetését be­töltötte. Ez áll a gyülekezetre is, a háborús gyü­lekezetre is! Bizony apokalipt kas időket élünk, azaz kinyi­latkoztatások J hozó időket. Most leplezödik le, most lesz nyilvánvaló, most válik el a jövendő. És mi nem. félünk ettől a jövendőtől. A gyülekezet is ott fekszik ugyan a világ betegágyán, de mi Jézus szavát idéz­zük, a beteg Lázár felöl: »Ez a betegség nem ha lálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicső- ittessék által^^^stenne^Fúa^^^^^l^^^r^ Az Igazi vigasztaló »Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok«. Ján. 16:7­Egy keleti evangélista a szemcseppek példáján szemléltette ennek az igének az igazságát. A szem- cseppeket látja a beteg szemű ember, — ha homá­lyosan is. De miután szemébe csepegtette, már nem látja többé ;bel ül vannak a szemében, szervezetében. Azonban gyógyult szemekkel most lát igazán! így vesz bennünk Krisztus is lakozást, miután elment a kereszt útján s elküldötte a Vigasztalót, a 2 ő Lel­két. Ez az igazi vigasztalás. Lelke vonz és hív ben­nünket Hozzá. így jutunk Urunkhoz, igy hiszünk Benne, bízzuk magunkat a világ eresztékeit szaggató külső viharban is őreá. Egyszersmindenkorra éppen úgy, mint napról-napra. Még előbb pedig megvilágosít, amikor Hozzá # jutunk s Leikével belénk hatol. Rájövünk Istentől 6 ÉLŐ viz

Next

/
Oldalképek
Tartalom